Háborgó Mélység [BEFEJEZETT]

•Huszonegyedik Fejezet•

Tulajdonképpen miután Christian elhajtott, és felnéztem a szobám ablakára, a jó kedvem azonnal azonnal alábbhagyott, ugyanis szembesülnöm kell a bátyámmal, és a legjobb barátnőmmel. Tudtam, hogy magyarázkodnom kell majd a tegnap estéről, és Finneas teljesen ki lesz borulva, ha bevallom neki, hogy Christian és én csókolóztunk, de ő talán még Shelby-nél is közelebb áll hozzám, és nincsenek egymás előtt titkaink.

Az elmúlt néhány perc Christiannel, szinte leírhatatlan volt. Régóta, nagyon régóta nem éreztem magamat ennyire elvennék és boldognak attól, hogy valaki megcsókolt. Újra és újra érzem minden érintését magamon, a szája tökéletes mozgását és a nyelve melegét, ahogyan az enyémmel táncol hosszú percekig. A gyomromban felébredtek a hosszú idő óta alvó pillangók, amik őrülten kezdtek el verdesni és a szívemet is gyorsabb tempóban kezdi el lüktetni. Egy utolsót mosolyogtam, amíg be nem léptem az oroszlán barlangjába, és halál komolyan mondom, hogy sosem féltem meg ennyire hazamenni.

Tíz óra előtt néhány perccel nyitottam ki a bejárati ajtót, és vadul dobogó szívvel zártam be magam után. A csendes lakásban meg voltam bizonyosodva arról, hogy talán van szerencsém, és nem kell magyarázkodnom a bátyámnak és a barátnőmnek, de aztán amint becsuktam az ajtót, megjelentek előttem.

- Uramisten Bella! - kiáltott fel Shelby megkönnyebbülten, és szó szerint magához húzva megölelt. Először furcsálltam, és nem is akartam visszaölelni, de hiányzott. Főleg a tegnapi katasztrofális házibuli után. - Na jó, ez így elég rossz ha nem ölelsz vissza...

- Leszorítod a kezem! - nevettem fel őszintén, és egy pillanatra elengedett, hogy én is magamhoz tudjam ölelni.

- Úgy sajnálom! - suttogta Shelby a vállam fölött, de én csak jobban szorítottam, jelezve, hogy nem számít.

- Viszont húgocskám, - hallottam meg Finneas hangját, és Shelby válla fölött rápillantottam. Az falnak támaszkodva nézte a barátnős ölelkezést, és összefont karral, komolyan meredt rám. - beszélnünk kell.

Kitágultak a szemeim, hogy vajon miért ilyen komoly a bátyám, amikor alapjáraton egy bohókás idióta. Most viszont látszott rajta, hogy vagy iszonyatos lecseszést kapok tőle, amiért Christiannél aludtam, vagy valami másról van szó.

Neeem! Apa megtudta?

Az nem történhet meg!

- Rendben. Baj van? - engedtem el Shelby-t, és újra visszaszállt a testembe az a kellemetlen gyomorgörcs, ami nem pozitív hatást nyújt, hanem pont az ellenkezőjét. - Apa hol van?

- Annyira nem. - válaszolt Finneas, és intett, hogy menjünk be a szobámba. Annyira nem. - Amúgy boltba ment, szóval szerencséd van.

Hiába kérdezgettem Shelby-t, nem válaszolt, csak leült Finneas mellé az ágyamra. Előttük megállva amolyan "mondjátok már" fejet vágtam, és folyamatosan járkáltam.

- Mi van már? - tártam ki a kezeimet, és vártam, hogy végre kibökjék mit akarnak mondani.

Finneas szólásra nyitotta a száját, aztán becsukta. Shelby ránézett a bátyámra, majd a szemembe.

- Lefeküdtünk. - mondta ki egyszerűen Finneas, én pedig elkerekedett szemmel néztem rájuk.

A döbbenettől hirtelen nem tudtam megszólalni, és egy pillanatra újra elkapott a düh és a csalódottság, de aztán eszembe jutott, amit Fabien mondott. Shelby csinos, és legalább nem egy random taggal csinálta meg ezt, amit talán örök életében bánna. Tulajdonképpen amilyen iszonyatosan furcsának tűnik a helyzet, ugyanannyira jó is, mert Finneasnak nagyon fontos Shelby, mégha nem is mutatja ki annyira. És titkok örülök, hogy Finneas vette el Shelby szüzességét, mert tudom, hogy vigyázott rá. Nem lehettem önző, ráadásul én körülbelül negyed órája smároltam a sulink igazgatójával.