Jég szilánkok

Chris, ne vedd el

Jó olvasást ❤️

-Yuuri? -kiáltott ki Viktor a fürdőből, ami közvetlenül a hálószobájukba nyílt.

-Itt vagyok, éppen ágyazok.

-Akkor hallottad mit kérdeztem?

-Nem. Mivel itt vagyok, és nem ott. -a választ úgy hangsúlyozta, ahogy a kisgyerekeknek szokás a bonyolult mondatokat.

-Szóval arra gondoltam, -kezdte Viktor kifelé menet a csempézett helyiségből egy szál alsónadrágban, átcsoszogva a szőnyeges szobába, majd Yuuri mögött átölelve a derekát, - hogy kipróbálhatnánk, holnap reggel lelépek-e miután... -az utolsó szavakat már suttogva mondta a fülébe.

Yuuri belevörösödött a szemtelen kijelentésekbe, amelyeket Viktor mindenféle kértelés nélkül, nyersen fogalmazva sorolt fel neki.

-Tudod -fordult vele szembe -én is éppen erre gondoltam.

Viktor a másik homlokának döntötte a sajátját.

-Addig foglak csókolni, amíg levegőért nem könyörögsz majd.

Yuuri azonban egy pillanatot sem várva ragadta meg a Viktor derekán lógó törölköző szélét maga felé húzva, hogy türelmetlenül a szájának essen. A még vizes felsőtest Yuurit is összevizezte, de ez fel sem tűnt az alacsony férfinak. Nyelvét átcsúsztatta Viktor szájába, aki rögtön felvette a ritmust.
Szívük minden másodpercben gyorsabban dobogott, már csukott szemmel botladoztak a frissen bevetett ágy felé, mikor megcsörrent az éjjeliszekrényen hagyott mobil.

-Ez a tied. -mondta Yuuri Viktor szájába.

Viktor hümmögve tapogatózott a telefonért, oda sem nézve nyomta ki a hívást.
Elfektette Yuurit az ágyon, majd gyakorlottan kezdte kicsatolni a sötétkék övet, ami a karcsú derékon tartotta a sötét farmert. Yuuri Viktor hajába túrt, amikor pedig kattant az öv, megemelte a derekát hogy könnyebben húzza le az orosz a nadrágot.
Viktor a térdétől haladva felfelé végig csókolta Yuuri combjának belső felét, amitől a másik egyre nagyobbakat sóhajtott, és már Viktor is láthatta a zöld alsónadrágon keresztül, hogy nagyon akarja őt.
Yuuri már a férfi haját tépte az élvezetektől, és mikor az ezüst tincsek tulajdonosa finoman a combjába harapott, hangosan felnyögött.
Ebben a pillanatban szólalt meg az I wanna be your slave is, a telefon pedig rezegni a kisasztalon.

-Abba ne hagyd- szólt Yuuri, inkább ő nyúlt a telefonért, hogy kikapcsolja.

Viktor szófogadóan folytatta az alsónadrággal, az is hamar a földön landolt.
A hanyatt fekvő homályos tekintettel nézett a telefonra, hogy a piros kör felé csúsztassa remegő ujját, a képernyőn viszont ismerős, mégis ismeretlen név villant fel újra és újra.
Összezavarodva olvasta el a nevet többször is, mikor végre beugrott neki, honnan ismeri a hívó félt.

-Vikhtor -nyögte hangosan.

-Végig hallgatjuk az egész számot amúgy? -kérdezte, miközben csókjaival elérte Yuuri alhasát.

-Mih... -nem tudott rendezetten beszélni -mit akarh Chris?

Erre már Viktor is felfigyelt, a név hallatán lefagyott, lassan felemelkedett Yuuri fölé és a telefonért nyúlt, amit a férfi oda is adott neki.

-Nem tudom.

Hangosan kapkodták a levegőt, a szoba meg telt a légzésük hangjával.
Az orosz kinyomta a hívást, majd ki is kapcsolta a telefont.

-...nem... nem volt fontos? Amióta visszajöttél, nem is beszéltél róla.

-Most sem akarok.