Jég szilánkok

Harc a szíved ellen - Ölj meg

Ez a történet szintén több részből fog állni, hogy ne legyenek 4000 szavas részek mint korábban (hupsz), így kb 3-4-5 rész lesz a Harc a szíved ellen.
Jó olvasást❤️

.

...
Nem akarta, de muszáj volt. A férfi szemébe nézett, aki a földről nézett fel rá könyörgő tekintettel, szemében könnyekkel. Valamit motyogott oroszul amit Yuuri nem értett, aztán maga elé emelte a kezét és abban reménykedve hogy a japán is érti a szót, felnyögött.
-Wait, please! I... I have two children and...
Yuuri értette a rekedt hangon kipréselt szavakat, mégis gyanúval figyelte a haldokló minden mozdulatát. Aztán mikor a férfi végig Yuuri szemébe nézve az egyenruhája alá nyúlt, még mielőtt elő vehette volna a pisztolyát, a japán lőtt.

Puskapor, vér, izzadság és sár szag keveredett a levegőben, ezt kavarta össze még a lövés éles hangja. Yuuri megtörölte izzadt homlokát, lihegve esett térdre a katona mellé.
Összevont szemöldökkel kezdte vizsgálni, van-e nála valami használható dolog. A zsebei üresek, a zsákban nincs élelem, sem víz vagy más innivaló.
A kötszereket pakolta el, mikor megakadt a szeme valamin. Valamin, ami a halott keze alatt feküdt, félig a markában, félig a ruha hajtása alatt. Körbe nézett vannak-e a közelben, és miután semmi gyanúsat nem hallott vagy látott, elvette a fehér papírt az orosztól.
Gyűrött volt már, a képen a nő és a két gyerek alig látszódott - de látszódott, és a japánnak ez felért egy szíven döféssel.
-Megöltem. -suttogta a nőt nézve. Hozzájuk senki sem megy már haza.

.

Mondjuk lényegtelen, hiszem ha nem ő, akkor más lőtte volna le - gondolta Viktor, és sajgó fejjel figyelte a távolodó alakot.
-Cseszd meg. -morogta maga elé. Ahogy tudott felült, de egyből vissza is zuhant a földdombra, amire a lövéstől esett. Díszes egyenruháját túl gyorsan kezdte átitatni a vörös.

A skarlát színű folyadék egyre több helyen jelent meg, miközben ügyetlenül próbálta magát ellátni; a térde körül, a mellkasán, és az egyik combján.
Épp a vállán húzta meg a kötést, melynek végeit az egyik kezébe és a fogai közé vette, össze szorított szemekkel tűrte a fájdalmat, mikor motoszkálást hallott magamellől.
-Hov av a tetvef... -motyogta teli szájjal, aztán kiengedte fogai közül a gézt, és lassan magaelé emelte a pisztolyát. Már a ravaszon volt az ujja, mikor a vállába nyilaló fájdalom miatt egy egészen halkat nyikkant, erre pedig az alacsony katona is oda kapta a fejét.
Közelebb lépkedett Viktorhoz, mikor kiért a földdomb mögül már teljes életnagyságban néztek farkas szemet egymással. Először erőtlen karjára, majd az elejtett fegyverre, végül a vele szemben álló japánra nézett, a helyzet felmérése után viszont csak kedvetlenül sóhajtott egyet.
-Bassza meg.

.

Yuuri egy "Meddig kínzol még?" tekintettel nézett fel az égre, aztán vissza tért az előtte fekvő férfihez.
Mégegy majdnem-halott, pedig csak az előbb sikerült ott hagynia a férfit, akit az imént lőtt le.
Ez a férfi azonban sokkal kevésbé tűnt sebzettnek vagy haldoklónak, inkább csak sok volt a sebe. Még káromkodásra is futotta.
-Most akkor lelősz, vagy mi? -kérdezte ő is angolul.
Letérdelt mellé, mire a fekvő hátrébb akart húzódni de a kis árok amiben feküdt, nem engedte.
Ezüst haját vastag porréteg borította, így csak szürkének hatottak a selymes tincsek. Arca szintén koszos, pedig nem is volt olyan csúnya férfi, sőt, kimondottan a jóképűek közé tartozott.
-Persze, nem kell válaszolnod, életben is hagyhatsz kedves idegen katona. -beszélt hozzá továbbra is, de Yuuri szóra sem méltatta. Megnézte a sebeit mennyire súlyosak és arra jutott, hogy akár életben is maradhat.
Most mentsen meg egy ellenséges katonát, aki akár őt is lelőhette volna?
A mellkasán volt a legnagyobb a vörös folt. Mégegyszer az erőtlen kezekre pillantott, aztán elkezdte szétnyitni az egyenruha hajtásait.
-Hé, hé, mitcsinálsz? -kezdett ficánkolni az orosz, de Yuuri nem állt meg.