Jég szilánkok

∆ Titkos kézfogás

Biztosan hallottatok az új törvény javaslatról.
(https://telex.hu/belfold/2021/06/10/pedofil-ellenes-torvenyjavaslat-homoszexualitas-lmbtq-felvilagositas-szuletesi-nem-nemvaltoztatas )

Hogy lehetnek ennyire tudatlanok és gonoszak az emberek? 😔

Ez a dal olyan mintha ehhez a részhez íródott volna xd
Amúgy...ez a rész talán nem is lett olyan gáz
-2456-
Jó olvasást ❤️

...

Csak páran gyakoroltak aznap a pályán, a többi gyerekkel együtt összesen talán hatan lehettek, és közülük is volt aki többször lement pihenni, inni vagy pár szót váltani az edzőjével.
Yuuri a forgást gyakorolta éppen, és addig ment is neki amíg felhúzta bal lábát maga mögé, de megtartani már nem tudta, ebből pedig nagyobbnál nagyobb esések követték egymást.

Persze a folyamatos kudarcaihoz az is hozzájárult, hogy utálta, mennyien bámulják őt. A többi gyereket elkísérő szülő vajon a saját gyerekét nézi, vagy a többieket is, ki mennyire jó? És az edzők? Felmérik a terepet, kinél kell jobbnak lenniük, a gyerekek pedig azt nézik ki lehet a riválisuk, és kitől felesleges tartani.

Annyira belemerült a gondolataiba, hogy elveszítette az egyensúlyát és egy hatalmasat esett hátra, sajgó fenekét ugyanazon a ponton megütve.
Majdnem olyan hangosat nyögött, mint amilyen nagyot csattant a földön.
Most már feszültebb lett, mint volt, a helyzeten pedig az sem segített, hogy a pálya közepén gyakorló fiú hirtelen lefékezett és most őt bámulta.
Mindenki más pedig a fiút.
Akaratlanul is kisajátította a pálya közepét a hihetetlenül kecses mozdulataival, melyek közben egyre nagyobb területet használt ki. Olyan magasat és hosszat ugrott, mintha a súlya egy tollpihével lenne egyenlő, az előadásáról meg már ne is beszéljünk.
Yuuri nem tudta levenni róla a szemét. Hosszú fehér haja lobogó zászló és csobogó patakként úszott utána.
De most élénk kék szemei csakis Yuurira figyeltek.

Mérgesen törölte meg izzadt homlokát. Háta csuromvizesre ázott át, a lábai enyhén remegtek, de nem akarta abbahagyni.

-Yuuri, meg fogsz fázni, mára már elég lesz! -ez Mila volt, a pálya széléről integetett neki, de ő nem nézett rá. A fiút bámulta.

-Csak mégegyet, aztán megyek!

És Yuuri újra megpróbálta.

.

Az ötödik olyan napon, melyen szintén az ismeretlen fiúval kellett osztoznia a pályán, éppen az axelt gyakorolta, mert azt csak akkor tudta, mikor az edzője nem volt ott. Aznap csak ketten voltak a pályán.

-Szorítsd össze jobban a lábaid.

Hirtelen megállt, a hang felé fordult. A fehér hajú fiú volt.

-Tessék?

Pár évvel lehetett idősebb Yuurinál, de azt tudta, nem helybéli a fiú.

-A lábaid. -szólt magas hangon. -Túl lazák, azért érkezel nehezen.

Ezt már sokszor mondták Yuurinak.

-Oh. Köszi.

A derekáig ért az a rengeteg selyem zuhatag. Selymesen csillogott, nem tudta nem bámulni.
A fiú elmosolyodott, majd ellökte magát és felé kezdett siklani.

-Segítek.

Yuuri nem kérte a segítséget, mégsem jött ki hang a torkán, hogy ellenkezzen.

-Viktor vagyok. -nyújtotta felé a kezét.

-Yuuri. -motyogta, majd megfogta a másik kesztyűs kezet és hagyta, hogy az finoman megrázza. Mindig így fogott kezet; hagyta, hogy a másik rázza meg.