Jég szilánkok

∆ Lovag

Fun fact így az elején: a szövegben van egy olyan rész, ahol "gyakoroltak"-ot írok. Elég gyorsan gépelek, és először véletlen gaykoroltak-ot írtam 😂😂😂
Yey...

3095 😱

Jó olvasást ❤️

-Kérlek, nem akarok menni. -szólt rekedten a fiú.

Édesanyjával szemben ül, vacsorájából egy falatot sem evett. A halvány lámpa fénye épphogy csak bevilágította a kis konyhát. Másnap reggel indult volna Yuuri a táborba, amitől úgy félt, hogy minden porcikája beleremegett még a gondolatra is, hogy gyerekek közé menjen. Vagyis inkább alapból emberek közé. Az utóbbi időben nagyon elszokott tőlük, valahogy túl könnyen tudta ki kerülni őket, és ezt a kényelmes érzést nagyon is hamar szokta meg.

-Már kifizettem, és Mari felajánlotta, hogy elvisz. Még buszozod sem kell.

-Kérlek. -sóhajtotta.

-Úgyis kevés időt töltesz mostanában a nővéreddel, jót beszélgettek majd.

-Senkit sem fogok ott ismerni.

-Ezért vannak a táborok. Hogy barátkozz.

Újra elfogta a rosszullét, ami folyamatosan megjelent, akárhányszor a kortársairól volt szó. Rettegett, olyan mélyen, hogy a még meg sem kezdett vacsorából aznap már nem is evett.

.

-Na jó, rendben leszel? -kérdezte Yuuri nővére, miközben a távolban lézengő gyerekeket nézte.

-Ezek nem is olyan idősek mint én. -morgott Yuuri. -Sokkal fiatalabbak. Vagy idősebbek. Milyen tábor ez?!

-Szuper napoknak nézel elébe. -vigyorgott a lány.

.

-...nem, haza akarok menni. -motyogott a telefonba. -Aha. ... A tábor vezetők sok mindent eltúloznak, anya. ... Nem. ... Igen. ... Mindegy. ... Én is, szia.

A két hetes tábor harmadik napját töltötte már Yuuri egyedül. Az "Egy pályán siklunk" tábort még Hiroko nézte ki neki pár hónappal ezelőtt, mikor a szomszéduk beiratta a fiát a legnépszerűbb zenei táborba, az "Egy húron pendülünk"-be. A rivalizálás már senki sem tudja, mióta tartott.

Egyedül volt a szobájában, a kétszemélyes kis lyukakhoz hasonlító szobákkal szerencséje volt, mert amúgy sem örült volna senkinek sem a táborból. Egyedül evett, aludt, korcsolyázott.
Két rövidnadrágos fiú futott el mellette.

-Új srác érkezett a táborba. -hadarta az alacsonyabbik.

-Tudom, de siess már egy kicsit jobban, el fogunk késni az élezésről.

Yuuri összeszedve minden erejét elindult a két fiú után, hogy az élező órát is végigszenvedje, csak úgy mint az összes többi foglalkozást.

.

-De menő hátizsákod van.

Yuuri oda nézett, de bár ne tette volna.
A dícséretet egy nála magasabb fiútól kapta, akinek alakja ismerősen karcsú, vékony, szemei vibráló tengerszínűek, de ami a leginkább foglyul ejtette az a derékig érő ezüstös-fehér hajzuhataga volt.
Annyira meglepődött hogy újra látja azt a fiút, akit a búcsú után minden pillanatban újra akart látni, hogy el is felejtette megköszönni a bókot.

-Viktor. -bukott ki belőle.

A csapat nagyrésze már össze pakolt, de azért gyorsan körbe nézett hányan láthatják őket, és valóban; három gyerek összesúgva mutogatott Viktorra és a táskájára, amin a rengeteg kitűző között egy nagyobb, szivárvány mintás is helyet foglalt.