Jég szilánkok

Tudom, hogy jó leszel

Mostanában valahogy jobban szeretem azokat a részeket, amik egy helyszínen, egy időben egy pillanatot örökítenek meg, ne hari ha ilyenből lesz egypár. Ezek inkább a hangulatról szólnak.

Leplezetlenül idő húzás gyanánt készült a rész, egy hosszabb rész érdekében😛

Jó olvasást ❤️

.

-...Yuuri.

Viktor suttogása úgy kúszott át az éjszakán, mint a legapróbb fűszál rezdülése egy hatalmas mezőn, ami alig hallatszik, vagy talán nem is hallatszódott sosem. Szellőként susogott el egészen a név tulajdonosának füléig és formálódott álommá.
De Viktor nem adta fel.

-Yuuri.

A férfit finoman, fokozatosan húzta ki az orosz az álomból, szemeit is csak azután nyitotta ki, miután már biztosan tudta, felébredt.

-Tessék.

-Nem tudok aludni.

Ezt Viktor sokszor eljátszotta  vele azóta, hogy Yuurit edzette a Grand Prixre.

-Azt vettem észre. -sóhajtott álmosan. A kis éjjeliszekrényen álló órára hunyorgott, neon zöld fénye éjjel két órát mutatott. -Pedig kellene, holnap fontos napunk lesz.

-Tudom.

-Jól van, gyere ide. -suttogott Yuuri, ahogy visszafordult felé.

Szemeit épphogy csak annyira nyitotta ki, amennyire szükségesnek gondolta a sötétben. Viktort is inkább érezte, mint látta.
Egymással szemben feküdtek, az édes, meleg leheletük az arcuk körül keringett.
Viktor nyelt egy nagyot, eközben a fekete hajú lassan az oldalt fekvő lábai közé csúsztatta a saját hideg lábait. Viktor ezen halkan kuncogott. Apró mozdulatokkal helyezkedtek úgy, hogy még közelebb legyenek egymáshoz, a két párnát is össze nyomták, és már csak az az egy takaró volt az ágyon, amin osztoztak.

-Annyi helyen elbukhat a dolog. -suttogta Viktor. -A munkánkon. A házon. A családi háttér kérdésén. Rajtunk-

Yuuri nem várta meg míg Viktor felsorolja az egész életüket, inkább kis ujjaival befogta az idősebbik száját.

-Hagyd már abba. Miben rendben lesz.

Másnapra volt időpontjuk a családnál, ahonnan örökbe szerettek volna fogadni egy fekete hajú, csendes kisfiút akit egyszer már láttak, mikor beszéltek a szülőkkel a kerítésen kívül, de ezúttal egy szakértő is eljön a találkozóra, hogy együtt beszéljék meg az ügy menetét.
A kisfiú tiszta Yuuri volt. Mintha csak a gyerekkori énjét látta volna benne a japán, és Viktor is azzal viccelődött, ez a gyerek tényleg az ő gyerekük. Igaz, még nem velük él, de az övék.

-Azt sem hiszen el, hogy eddig sikerült eljutnunk. Úgy érzem, bármelyik pillanatban kicsúszhat a kezünk közül, mert olyan törékeny és értékes.

Viktor nem látta, de Yuuri elvigyorodott.

-Már most jó apa vagy, drága. Feleslegesen gyötröd magad. -adott egy puszit a sötétben valahova Viktor arcára.

-Tudtad, hogy nagyon szeretlek?

-Nem hagyod, hogy egy pillanatra is elfelejtsem. -nevetett fel.

Viktor hirtelen rántotta magára a japán vékony testét, aki ezen cseppet sem meglepődve kacagott bele az éjszakába. Kecses mozdulattal hajolt rá egy hosszabb csókért, egyik karjával a mellkasán tenyerelve támaszkodott, másikkal az oldalán lefelé haladva a sötétkék alsónadrág szélével kezdett babrálni.

-Azt mondtad, holnap-

-Te nem hagytál aludni. -dünnyögte a csókba Yuuri, amitől kifolyt egy kis nyál mindkettejük szája szélén.

A japán Viktor ölén mocorgott úgy, hogy le tudja húzni róla az alsót, ennek hatására az alatta fekvőből kiszakadt egy hangosabb nyögés. Szorosan fogta a rajta ülő csípőjét, majd lejjebb csúsztatva kezeit a fenekébe markolt, ettől Yuuri szíve kezdett egyre őrültebben verni.
És hogy mégjobban piszkálja Viktort, szemtelen tekintettel kezdett mocorogni mostmár a férfi ágyékán úgy, hogy Viktor egy pillanat alatt teljesen kikészült tőle.

-Imádlak. -vonta a japánt heves csókba.

-Ühüm. -dünnyögte a szájába válaszként a másik.

-De tényleg igazad van, aludnunk kellene.

-Van még időnk.

-Négy óránk van aludni a három órás kocsi út előtt. -nevetett fel szívből Viktor.

Yuuri csalódottan állt le a férfi testének izgatásával, majd fonta keresztbe karjait maga előtt. Durcás arcát Viktor nem láthatta, de biztosra vette, hogy most sértődöttet játszik.

-Ezt legközelebb úgy vissza kapod, hogy hónapokig emlegeted majd.  -fenyegetőzött a japán.

Aztán újra a másikra omlott, hosszasan csókolta úgy, hogy szinte már tépte az orosz ettől kipirosodott ajkait. A néma csendben csak a heves csókok alig hallható csattanása és az apró szuszogások túlfűtött moraja hallatszódott, ahogyan vékony nyálcsíkot húzva szétváltak, majd újra egybe forrtak. Kis szoba volt, hamar melegük lett.

-Tudom, hogy jó leszel, Viktor. -mondta a szájába a szavakat.

Viktor magához húzta az apró testet, hagyta hogy teljes testsúlyával rá nehezedjen a férfi. Beleszívott a tusfürdő illatú nyakba, engedte hogy elvigye az érzés.
A plafont bámulta, de nem oda nézett.
Gondolataiban már úton volt a kis ház felé, ahol a túl fiatal apuka és anyuka, és a fekete hajú kisfiú várta őket, hogy hamarosan vele együtt végre ők is egy család lehessenek.

 
 

Én leszek a tűz és a fagy
Egy téli búvóhely
Az leszek, amit belélegzel
(Coraline) 
 
 
 
 

 
  
  
  
 
   
2021.07.14.