Jég szilánkok

• Már megint kezdi I.

Hmm, 2390 *-*
Nyisd meg a képet✨

Jó olvasást ❤️

.

-...Yurio, ha kilencre beszéltük meg, kilencre érek le, és nem egy órával előbb! -taglalta türelmesen az álla és a válla között tartott telefonba Yuuri.

-De ha már készen vagy, akár jöhetnél is, hogy előbb ott legyünk! -vinnyogta a vonal másik felén beszélő szőke. -...mi? Otabek, menj innen, nincs igazad!

A túloldalt Yuuri heves vitatkozásnak volt fültanúja, miközben az utolsó dolgokat pakolta be az utazótáskába.
Jó volt a pakolásban, szinte tehetsége volt a holmik praktikus és helytakarékos elrakásában. Már csak a fürdőszobai cuccok voltak hátra.

-Félre ott leszek, úgy jó?

-Eléd is elmegyünk kocsival. -hallotta Otabek halk hangját. -Hé, ne szólj bele! -ez már megint a fiatalabb volt.

-Köszi. -nevetett fel a japán. -Ki jön még?

-Ki jönne?

-Azt mondtátok, értem is.

-Nem úgy értette Otabek. Legyél kész malac, mert itt hagyjuk a segged!

A vonal pedig megszakadt.

.

Hangos fékcsikorgással vette be a kanyart egy szürke autó, amiből már tudta Yuuri, hogy érte jöttek.
Az út szélén állt meg Yurio de senki sem szállt ki, hogy segítsenek a csomagokat berakni, hiszen ha valahová mentek, mindig ezzel a felállással utaztak. Yuuri rutinosan dobta be a cuccait a többieké közé, majd bepattant a hátsó ülésre.

-Sziasztok. -köszönt jókedvűen.

-Szia Yuuri. -fordult hátra mosolyogva Otabek.

-Kösd be magad, nem akarom hogy miattad csukjanak le a nyaralásunk első napján. Csak mert ha így lesz, előre szólok ott hagyunk.

-Miért hagyod hogy ő vezessen? -kérdezte Yuuri Otebeket, de már a kérdés felénél tudta a választ; ő sem merne szembe szállni az orosszal.

Fejét csóválva nevetett fel, és inkább az ablakon bámult kifelé.
Majdnem minden olyan volt, mint régen, mikor még négyen mentek mindenhová.
Tavasszal Yuuriékhoz Japánba, nyáron ilyenkor általában valami vízi kalandparkba, ősszel Yurio családjához, télen pedig... télen mindig Viktor régi Oroszországban lévő kétemeletes faházában üdültek, tábortűz és forralt bor mellett.
Vicces volt, hogy mindegyikük amerikába költözött.
Yuuri tekintete elsötétült ahogy az emlékek fokozatosan felszínre törtek. Yurio csak forró csokit ihatott, és egyszer Yuuri megfázott, ezért tábortűz helyett a kandallónál sütöttek pillecukrot.
Amikor még négyen voltak.

Viktorral pontosan egy éve szakítottak, a nyári utazás után. Már akkor sem volt minden rendben köztük, de azt hitték a nyaralás majd megoldás lehet arra a sok nézeteltérésre ami közéjük állt.
Viktor túl komolytalan volt, túl szerelmes, rögtönzött és azt csinálta amihez éppen kedve volt. Ezzel szemben Yuuri mindent eltervezett, kiszámítható és alapos természete szöges ellentéte a másiknak.

Az eszem megáll. -gondolta Yuuri. -Még az útvonal is ugyanaz...

Előre felkészült, majd mikor Viktor háza előtt hajtottak el -mint minden évben, hogy őt vegyék fel utoljára-, becsukta a szemét, hogy még véletlenül se tépjen fel egy újabb sebet a többi mellé.

A kocsi azonban váratlanul lassítani kezdett, még a kanyar előtt. Lassult, lassult, míg végül megállt. Valaki kinyitotta a csomagtartót, aztán erősen lecsapta.