Jég szilánkok

Harc a szíved ellen - Határ (18)

+18

...mert egy ilyen résznek is eljött már az ideje, nem? 😏
Egyébként volt benne segítségem, és ezért hattttalmas köszönet Wolffangirl33-nek, aki nagyon sokat segített a rész megírásában, nélküle nem sikerült volna ilyen kidolgozottra, mégegyszer irtó sok hála 🥰

Jó olvasást ❤️

...

-Keress valami ennivalót a házban és egyél, ne várj meg. -mondta Viktor a kisház közepén lévő kanapéra ültetett Yuurinak, de az egyből hátra fordult.

-Hova mész? -szólt utána a férfi, mikor látta hogy Viktor már félig kinnt van az ajtón.

-Csak tüzifáért megyek. -intett, majd azzal a lendülettel be is csapta a faajtót.

Yuuri két okból is tudhatta, hogy legyen bármilyen furcsa is a dolog, Viktor nem most fogja ott hagyni: az első, hogy a konyha épen maradt asztalán hagyta a hátizsákját, benne az összes cuccával, beleértve az élelmiszereket is. És a második, hogy tompán, de hallotta ahogyan recsegnek a ház körül a faágak. Azt kívánta bárcsak egy kicsivel is halkabb lenne az orosz, mert ha így folytatja csak mégtöbb orosz fog ide jönni...
Körül nézett a konyhában, és valóban talált pár ehetőnek mondható dolgot.

-Egy lencse konzerv. Öt répa. Három az egyben kávés zacskók, talán négy darab. -sorolta magában. -És földi mogyoró. -arra meg allergiás volt.

Úgy döntött összecsap valami finom vacsorát, és a kis lángon amit elő tudott szenvedni a tűzhelyből, elkezdte felmelegíteni a konzervet, majd feltett egy vízzel töltött fazekat is. Bele aprított egy répát -a többit talán a későbbi napokban eszik meg-, és a forró víz felét össze keverte a porkávéval. Ezt csak reggel tervezte meginni, éjjelre szükségük volt a pihenésre.
Nem telt el kis idő, hogy az orrába kúszó illatoktól hangosan kezdjen korogni a gyomra.
Viktor amilyen halkan ért vissza, olyan gyorsan dobta le a fadarabokat a fal mellé és sietett az ablakokhoz.

-Yuuri, nem sötétítettünk be! -szólt idegesen.
A házat három gyertya világította be, de egy ilyen sötét erdőben minden kis fény úgy hatott, mint a legfényesebb csillag.

-Francba.

Yuuri pillanatok alatt mellette termett, hogy segítsen a faléccel, karton papírral és szakadt anyagdarabokkal elfedni minden ablakot. A torkában dobogott a szíve és keserű íz terjedt el a szájában a gondolatra, hogy ez a vesztüket is okozhatja.

-Mi ez a szag? -egyenesedett fel Viktor, kezeit nadrágjába porolta le.
Mindketten a konyha felé néztek.

-A tűzhely most leheli ki a lelkét, találtam vacsorának valót, annak az illatát érzed.

-Normális vacsora... -tűnődött a férfi.

-Azt azért nem mondanám, de határozottan jobb mint az eddigiek.

Viktor a vacsora és a szállás bizarr összképénél márcsak Yuuri kacsintásán lepődött meg jobban.
A kanalak tányérhoz ütödése és az apró mozgolódások zaján kívül néma csendben ették meg az egyszemélyes adagot - ketten.

-Kávé is van?!

-Reggelre.

-Oh. Egyébként nem akarsz átöltözni? Ha megfázol, ebben az időben nagyon nehezen gyógyulsz meg. És tudod hogy ha orvoshoz kerülsz, leveszik a kapkodva rád adott kötést az arcodról.

Yuuri erre nem is gondolt. Úgy képzelte, most hogy már a határon vannak, semmi sem jöhet közbe. Egyszerűen nem és kész.

-Nem fázok meg.