Démonok Bandája

x13x

Amennyire vártam a pénteket, most annyira nem. Félek, hogy a srácok mit eszeltek ki. Meg akartam kérni Sheeket, hogy jöjjön át, de nem akar, így egyedül kell megbirkóznom velük. De menni fog, elvégre valamennyire azért ismerem őket, ha már együtt élünk. Vagyis ezt gondoltam. Amint haza értünk a suliból, megfőzetem és gyors megcsináltam a házit. Utána ettünk és kezdődhetett a karaoke est. 

- Na, ki kezdje?- kérdezte Kwen. Többen is rám néztek, de gyors reagáltam, így megúsztam. 

- Majd aki kérdezi.- válaszoltam és gyors  kezébe nyomta a mikrofont, majd leültem. 

- Na jó, akkor Josh válassz dalt.- Úgy is tett. Beírt egy számomra ismeretlen számot, a tv-n látszódott a szöveg és elkezdte énekelni. Bár a végére nagyrészt rap volt már, mint ének, és bele bele bicskázott, de szerintem egész jó volt. Ezután Josh állt fel és vette át a helyét, majd neki Zane tett zenét. De nem hittem a fülemnek. 

- Na neeee, komolyan?- nevetett Josh. 

- Bizony. Ezt direkt neked kerestem ki.- nevetett. Ez a dal nem más volt, mint a hupikék törpikék főcímdala. Végig nevettük az egészet. Ezt fel is vettem videóra, sőt Kwen is. Amint befejezte Mikekal egymásra néztünk. Egyikünk se rajongott azért, hogy kimenjen. Végül legyőzött kő, papír, ollóban így én mentem. Átvettem a mikit és vártam mit tesznek be. Ahogy az előzőnél én se kaptam normális számot. Miért is kaptam volna? Én a Paff a bűvös sárkányt kaptam. Ezt is végig nevettük, de azért próbáltam énekelni is, de nevetésbe fulladt minden kísérletem. Ezután Mike került ki és én tettem neki számot. Én a Csodálatos Katicabogár főcímét tettem neki. Az este többi rész szinte csak nevetésből állt. Mindenki rakott mindenkinek, és volt viccesebb és normálisabb is. Végül olyan éjjel 2 órakor mentünk aludni. Másnap mindenki sokáig aludt velem együtt, így a reggelit mindenki átugrotta és ebédre azt ettek amit akartak, mert nem akartam főzni és úgy is volt maradék a hűtőben. Megcsináltam a házit, majd lementem a próba terembe a füzeteimmel. Megpróbálok újra neki futni egy két dalnak, hátha csak idő kellett nekik. A nap maradék részében a helyiséget nem nagyon hagytam el, a srácok meg nem jöttek be, mivel tettem ki egy cetlit, hogy ne zavarjanak és nem is zargattak. Kinyitottam a füzetet, és megpróbáltam olyat keresni ami a jelenlegi érzéseimet tükrözi. Öröm, nevetés, bizonytalanság, zavarodottság és ilyesmik. Most elég vegyes, de úgy emlékszem, hogy van ilyesmi. Még ha nem teljesen ilyen, de hasonló biztos van. Szép lassan végig lapoztam a füzetem és minden oldalt elolvastam. Lehet, hogy időpazarlásnak tűnik, de meg is találtam amit kerestem majdnem a füzet közepénél. Kavalkád cím alatt egy olyan négy sor, amely igaz nincs befejezve mégis, a célnak megfelel. A ceruzát a kezembe véve láttam neki az átírásnak. A nagyját meghagytam, mert később még jó lesz, de pár részt kivettem belőle és a helyére mást írtam. A nap végére lassan meg is volt a szöveg. Ez még a könnyű része, a neheze még csak most jön, a megzenésítés. A gitár nálam elengedhetetlen, így nyilván azzal kezdtem. Ez mindenkinél más. Mike a dobot preferálja jobban, míg Kwen a zongorát. Zane is a gitárt és Josh pedig a elektronikusat. A gitár részével hamar megvoltam, és a zongorával is viszonylag. Dobolni nem nagyon tudok, csak az alapok mennek. Ezzel ment el nagyon az idő, de ez is helyre állt. A dallam is kész volt, már csak fel kellett énekelni, amit még aznap megcsináltam, hiába volt már vagy hajnali négy. Jól elszaladt az idő, mit kell mondjak. Egyszer tartottam szünetet, mikor kimentem vacsorázni és a mosdóba, de úgymond végig dolgoztam a napot. Mivel a szoba hangszigetelt, így nyugodtan énekelhettem teljes hangerőn, a többiek úgysem kelnek fel rá. Már reggel 6 volt, mikor kész lettem az egésszel. Van, hogy rám tör az ilyen alkotói maraton és nem hagyom abba amíg kész nincs. Most is ez volt. Elpakoltam a cuccaim és a kész dallal a füzetemben mentem vissza a szobámba aludni. Nem is kellett sokat próbálkoznom ezzel, mivel szinte azonnal elaludtam.