A szakításuk után Josh nem igazán volt önmaga néha. Mindenhova is el akart engem rángatni, és szinte 0-24ben velem lógni. Nagy nehezen megértettem vele, hogy ez így nem mehet tovább és hagyjon élni. Kadedel nagyon jóban lettünk idő közben. Lassan már mindent is tudtunk egymásról. Sheek végre jött iskolába a következő héten, ígymár hármasban lógtunk. Mint utólag kiderült a két barátom ismerik egymást. Régen egy könyv klubba jártak, ami eléggé meglepett, ugyanis Sheeknek egyetlen egyszer sem láttam könyvet a kezében. De még az iskolai tankönyveket sem. Ha megnéztük az én könyvein és az övét látható volt a különbség. Míg az enyémnek a sarkai kopottasak voltak, a bortója meg volt törve és látszott, hogy hol volt akár órákig is kinyitva. Bezzeg az övé olyan volt, mintha most jött volna a futószallagról, egyszerűen sehol egy kopott rész, sem szamárfül.
Pénteken elatároztuk, hogy elmegyünk másnap kirándulni a közeli erdőbe, sátorozunk egyet, sütögetünk és vasárnap délután megyünk majd csak haza. Éppen a kirucanásunkra pakoltam be mikor kopognak az ajtómon.
- Gyere- feleltem és egy sötétkék pulcsit raktam el a táskámba. Meglepetésemre Mike jött be az ajtón.
- Halika. Zane mondta, hogy el kéne egy kis segítség az algebrával.- mosolygott rám kedvesen. Algebra? Jaaaj tényleg, azt vettük most és nem nagyon értem.
- Oh, tényleg bakker. - kaptam a fejemhez. - Be fejezem a pakolást utánna, ha neked is jó akkor átnézhetnénk.- mondtam neki a ruhakupac közepén ülve.
- Nekem jó, de nem baj, ha maradok? Amúgy is rég beszélgettünk már egy jót. - dobta le magát az ágyamra.
- Mostmár nem mondom, hogy nem jó- nevettem el magam.- De nem, nem baj ha maradsz.- mosolyogtam és el raktam egy vastagabb mackónadrágot és két pólót.
- Amúgy hova pakolászol?- tette fel a kérdést, ami szerintem azóta a fejében volt amióta belépett ide.
- A hétvégén sátrazunk a srácokkal az erdőben.- válaszoltam és mivel leesett, hogy két értelmű voltam atéren, hogy kivel is megyek, így pontosítottam.- Sheekel és Kaddel.
- Na, ez szupi, végre kimozdulsz egy kicsit. Örülök, hogy végre lett más barátod is.- mosolygott. - Mikor jöttök majd vissza?
- Valamikor délután azt hiszem. Még nem tudom biztosra. De az tuti hogy érdekes lesz.- tettem be a táskámba egy pakli uno-t.
- Azt meg hiszem. De ha bármi van hívj minket nyugodtan. Zane talán nem is, de én vagy Josh egyből fel vesszük.- ígérte. Megköszöntem a gesztust, majd az utolsó dolgokat is be raktam a tatyómba és az algebra átnézése közben még beszélgettünk. Majd olyan 23kor elköszönt és elhagyta a szobámat.
Rendet tettem magam után, és már kezdtem bele kényelmesedni az egyedüllétebe és az ágyam kényelmébe, mikor egy ismerős fej dugta be magát az ajtón.
- Fent vagy még?- érdeklődött Josh. Őszintén ma már csak aludni szerettem volna, hogy holnap újúlt erővel vághassak neki az erdőnek.
- Még igen. Gyere csak. - válaszoltam nyersen. Fáradt voltam és semmi kedvem nem volt a társaságához, de mivel én is mindig mehettem hozzá, így ő is tehette ugyan ezt. Oda sétált az asztalomhoz és a székem oda húzta az ágyhoz. A támlája felém nézett, azon támasztotta a kezét végül.
- Te, hogy hogy még ébren vagy?- kérdeztem tőle. Először nem mondott semmit, a gondolataiba feldkezett én meg érdeklődve vizsgáltam az arcát. Most nem volt gondterhelt, de kereste a szavakat. Úgy tűnt nem igazán tudja, hogy hol kezdje, mit is mondjon. Tőle ez igazán különös volt mivel nem szokott ennyit ezen rágódni, csak ki mondja amit gondol.
- Nem szeretném, ha holnap el mennél.- mondta egyenesen a szemembe. A tekintetét fűrkésztem, ami komolyságot tükrözött. Próbáltam felfogni, hogy mit is mondott. Nem is azt hogy mit, hanem inkább miért. Nem akarja, hogy elmenjek? Ugyan miért? Ezek a kérdések futottak át az agyamon, miközben egy lendülettel felültem és kérdő pillantást vetettem rá.
- Hogy mi? És mégis miért?- vontam kérdőre egy kicsit erőteljesebb hangon, mint szándékoztam, de egyszerűen nem értettem.
- Jobban szeretném, havelem maradnál.- kajánul vigyorgot rám. A mellkasomról egy kő esett le. Szóval csak erről volt szó. Elnevettem magam egy kicsit, amin ő csak mosolygott.
- Josh bakker, totál megilyeszettél.- csaptam meg játékosan a kezét, amin támaszkodott. - Azt hittem már más van a dologban, valami fontos próba amit elfelejtettem vagy ilyesmi.
- Hááát az éppenséggel most nincs, de lehet elő terjesztem- kacsintott rám, majd a székről felálva az ágyamra ült le és arrébbtessékelt. Odébb kúsztam, ő meg befészkelte magát mellém.
- Nehogy. Amúgy is délután valamikor jövök.- fordultam felé, már fekvő pozícióban.
Sokszor aludtunk eggyütt, már amióta az eszemet tudom, de most más volt. Fura érzések kavarogtak bennem, miközben mellettem feküdt, alkarján támaszkova, kócos tincssei pedig hol hol a szeme elé keveredtek miközbe beszélt hozzám. Egy ideig éberen figyeltem a mondani valóját és válaszoltam is, de szép lassan el nyomott volna az álom, ha nem vívok vele harcot e téren. Sokáig kűzdöttem az álmosság ellen, talán egy óra is eltelt. A végén már félálomban voltam, a felét nem is értettem amit mond és csak valami értelmetlent motyogtam magam elé. Mielőtt végképp elbuktam volna a harcom az álmok királyával, Josh lágyan megpuszilta az arcom és csak ennyit suttogott.
- Szeretlek
Ezt követően végképp elnyomott az álom.
ESTÁS LEYENDO
Démonok Bandája
Fantasía- Lisa kérlek értsd meg, hogy mindent érted tettünk. A te biztonságod volt a feladatunk. Nem hagyhattuk, hogy a küldetés kudarcba fulladjon.- mentegetőzőt. Én meg nemes egyszerűséggel pofon vágtam. -....Akkor az is a küldetés része volt, hogy szere...
