Démonok Bandája

×5×

- Lisa kijönnél velem egy percre?- kérdezte az ofőm.

- Persze.- válaszoltam.

Felálltam a helyemről és követtem egészen az orvosiig. Na, itt már nagyon nem tetszett valami. Mit akarunk mi az orvosiban? Bementünk az ajtón. Azt hittem, hogy ott dobok egy hátast. Zane ott feküdt az eggyik ágyon törött kézzel és jó pár zúzódással. Aludt éppen.

- Mi történt vele?- kérdeztem a tanárnőt idegesen.

- Összeverekedett valakivel. Sajnos még nem tudjuk kivel. Viszont mind a ketten osztályfőnökit kapnak.- mondta.

- Intőt?- kérdeztem.

- Nem, csak figyelmeztetést. Épp elég papírmunka az is.- sóhajtott.

- Nagyszerű... aki viszont Zanenel verekedett az hasolnó állapotban van. A báttyám az tud verekedni, de védekezni nem annyira.- mondtam a tanárnőnek.

- Hmm, akkor hasonló sérülésű embert keresünk. Az órára nem muszály bejönnöd.- mondta majd kiment.

Odasétáltam az ágyhoz majd egy ideig néztem a szétvert testét. Mibe keveredett? Voltak eddig ismsérülései, de nem ennyi. És főlleg nem ilyen súlyos. Kerestem egy széket, majd odavittem a fekvőalkalmatossághoz és ráültem. Vártam, hogy talán felébred, míg tart az óra és a szünet, de nem. A következő órára viszont muszály volt bemenem, így otthagytam. Sheeknek elmeséltem, hogy mi történt. Viszont a szemében örömöt leletem felfedezni, de nem tudtam, hova tenni. De azért azt mondta, hogy sajnálja. Hát őszintén kételkedtem benne. És nem ez volt az első alkalom. De ráhagytam a dolgot. Az órák után végre haza mentem. Zane már egy ideje otthon volt, mivel neki ugye van a sérülése. Kwen hazakísérte így biztos voltam benne, hogy épségben hazajön.... legalábbis amennyire épen már tud. Sosem tört el semmilye. Így mind az ötünknek fura volt. Eleinte viccelődtünk vele. De aztán már mikor nem volt már mit kritizálni, segítettünk neki amivel tudtunk. De néha még ez sem volt elég neki. Amikor megkérdeztem, hogy mi történt vele, vagy, hogy kivel verekedett nem válaszolt. Vagy azt mondta, hogy nem tudja. Így hagytam is. Este miután megcsináltam a házit összeírtam, hogy mi minden kell majd a bulihoz. Mert minden képpen megtartjuk. És már alig várom. Másnap beszereztünk mindent ami kell és lassan elkezdtük feldíszíteni a házat. Viszont a bandát sem hanyagoltuk el. Josh kitalálta hogy legyen a következő egy olyan dal amiben a számunkra a legfontosabbról énekelünk. Jó volt az ötlete, így ezt elfogadtuk. Csak van egy kis gond...nem tudom, hogy mi nekem most a legfontosabb. Sokat gondolkodtam rajta. De tényleg. Viszont a család jutott eszembe. De arról már van egy dalunk. Az volt az első és nem akartam hasonlót. Van, hogy visszahallgatom. Mert ez a dal nagyon közel áll hozzám. Akkor költöztek be a srácok hozzánk, majd alapítottunk meg a bandát. És egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Így mond egy családot alkottunk és ezt mindenki elfogadta.