Mi legyen? Mi legyen? Menjek? Vagy ne...? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben, míg ő tovább haladt az ajtó felé.
- Megyek! - mondtam végül. Lehet, hogy meggondolatlanság volt ezt mondani, de addig nem fogom megtudni amíg el nem megyek.
- Hatra legyél kész.- nézett hátra a válla fölött, majd végleg kiment a szobámból és becsukta az ajtót. Csak ültem ott lefagyva és próbáltam felfogni, hogy mi történt. Egy 10 perc eltelt és akkor sikerült is. Hatra... ránéztem az órára, fél ötöt mutatott. Felkeltem az ágyról és vissza raktam a könyvet a helyére és a szekrényemhez mentem. Elővettem egy fekete szaggatott nadrágot, egy bordó pólót, és egy fekete dzsekit. Elmentem gyors zuhanyoztam, mivel ez reggel most kimaradt, és rendbe szedtem magam. A hajam lazább kontyba fogtam, majd felvettem a ruhákat és a egy fekete zoknival a tornacipőmet is felhúztam. Szeretek ilyen cipőkben járni, mert kényelmesek és még jól is néznek ki. Negyed hatra el is készültem és még bőven maradt időm. Ez tökéletes volt, mivel elő kerestem a táskám, és eltettem bele az irataimat, egy flakon vizet, meg egyéb dolgokat amiket szükségesnek véltem, majd a nappaliba vártam Josht. Hat előtt 5 perccel jött le, mosolyogva. Kíváncsian fürkésztem tekintetét, hogy rájöjjek miért ilyen boldog, de nem sikerült rájöjjek. Szóltunk Kwennek, hogy elmegyünk, ő tartózkodott a legközelebb. A bejárati ajtón kilépve a mozi felé vettük az irányt. Viszonylag jó idő volt, és a szél se fújt. Az út csendben telt, ő se és én se szóltunk a másikhoz. Jól esett ez a kis csend valószínűleg mindkettőnknek. Amikor oda értünk akkor kérdeztem meg csak amire már kíváncsi voltam.
- Mit fogunk megnézni?- kérdeztem miközben álltunk a jegypénztárhoz vezető sorban.
- Nyúlbolygó. - válaszolta mosolyogva. - Gondoltam szívesen látnád.
- Na, ne! Az új horrort? - csillant fel a szemem. A bemutatója óta meg szeretném nézni.
- Bezony. De ha mást néznél akkor ...- nem tudta befejezni, mivel közbe vágtam.
- Nem, jó ez, Nagyon jó!- majd kiugrottam a bőrömből. Nagyon boldog vagyok most.
- Okay okay.- mosolygott ő is. Sorra kerültünk a pénztárnál és átvettük a jegyeket. Mondjuk előtte 5 percig veszekedtünk, hogy fizetem a sajátom, de nem hagyta. Végül abban egyeztünk meg, hogy ő veszi a jegyet és én a nasit. Ő nachost kért kólával, én maradtam a popcorn és tea kombónál. Kifizettük és mentünk megkeresni a termet, ahol vetítik majd. Viszonylag hamar meg is találtuk és a jegyünket felmutatva be is mentünk. Még bőven volt időnk a kezdésig, megkerestük a helyünket és leültünk. Közép tájon ültünk, középen. Innen tökéletes a rálátás a vászonra, nem kell túl magasra vagy alacsonyra emelni a fejünket. A karfán volt pohártartó, ahová le is tettem az üdítőm. A popcornt pedig az ölembe foglal helyet és a bal kezemmel fogtam. Josh is hasonló módon helyezkedett el.
- Remélem nem fog valami kisgyerek rugdosni.- gondolkodott hangosan.
- Nem hiszem, hogy annyira fiatalakat beengednének egy horror fimre.- mosolyogtam meg.
- Nem tudhatod. Szerintem simán belógnak, vagy szülőkkel jönnek.- válaszolta. Ebben mondjuk lehet valami. Manapság nem nagyon nézik. Megvontam a vállam, majd ettem egy kis kukoricát. Az emberek kezdtek beszállingózni és mit ad isten, Joshnak igaza lesz. Egy család ül mögénk két olyan 13 éves gyerekkel. Elkezdődik a film, vagyis csak azt hinné az ember. Egyenlőre csak reklámokat vetítenek. A mögöttünk lévő gyerekek már nem bírnak magukkal és hangoskodnak, ugrálnak. A szülők pedig leszarják, hogy mit csinálnak. Ránézek a szomszédomra akinek szintén nem tetszik a dolog. Küldök felé egy biztató mosolyt, hogy csak abba hagyják, ne idegeskedjen. Ő visszamosolyog és a vászon felé fordul. Pár percet kellett várni míg elkezdődött a film. Az elején még semmi ijesztő nem volt benne, de aztán bepörögtek a dolgok. A gyerekek abba is hagyták a mozgolódást és csendben is maradtak. Sőt félidőnél ki is kellett vinni őket, mert berezeltek. Én meg csak nevettem egyes jeleneteken Joshsal egyetemben. A mai horrorokkal az a gong, hogy legfőképpen a jumpscarere építkeznek, amik kiszámítható. A film végéig csak a fele popcorn fogyott el, de az üdítőnek csak a negyede. Josh megette a nachost, és az üdítője is a végét járja. Megvártuk, míg a legtöbb ember kimegy, majd mi is mentünk.
- Ez egy oltári film volt.- nyújtózkodtam egyet az már az utcán.
- Szerintem is jó volt. Örülök, hogy végül eljöttél.- mosolyog rám.
- Jah, én is. Ezt kár lett volna kihagyni. - mosolyogtam. -Bár a kölyköket be se kellene engedniük.- emlékeztem vissza a két gyerekre akik mögöttünk ültek.
- Na igen, de hálisten kivitték őket. Most merre?- kérdezte. Ránéztem az órára. Fél kilenc múlt.
- Már későre jár, szerintem induljunk el haza felé s közbe beugrunk a közértbe valami vacsiért.- gondolkodtam hangosan.
- Akkor legyen úgy.- bazsalygott, majd elindultunk. Kicsit hűvös volt már, de még nem annyira, hogy fázzak. Kellemes volt a lágy szellő és a csend. Néha- néha megzavarta a tücskök ciripelését pár elhaladó autó és más gyalogosok beszélgetése. Így sétáltunk egy darabig, csendben egymás mellett.
YOU ARE READING
Démonok Bandája
Fantasy- Lisa kérlek értsd meg, hogy mindent érted tettünk. A te biztonságod volt a feladatunk. Nem hagyhattuk, hogy a küldetés kudarcba fulladjon.- mentegetőzőt. Én meg nemes egyszerűséggel pofon vágtam. -....Akkor az is a küldetés része volt, hogy szere...
