Démonok Bandája

x22x

Reggel mikor felkeltem Josh már nem volt ott mellettem. Ürességet éreztem magamban. Talán inkább hiányérzetet, mindig ott volt amíg fel nem keltem. Még feküdtem egy kicsit az ágyamban, ébredeztem. Eszembe jutott, hogy mielőtt elaludtam Joshnak be nem állt a szája, majd az a bizonyos szó is. Az arcomhoz emeltem a kezem, ahol megpuszilt. Éreztem, hogy elvörösödöm. Tényleg megtörtént ez? Vagy csak annyira fáradt voltam, hogy a képzeletem játszott velem? Áh biztos, hogy nem történt ilyen, álmodtam az egészet. Igen, biztosan így van. Kikeltem az ágyból és elkezdtem készülődni. Felöltöztem, megfésülködtem, de sehogy se bírtam kiverni a fejemből az este törtéteket. Annyira a el voltam gondolkodva, hogy észre sem vettem, hogy a telefonom megszólalt. Csak pár perc múlva tértem magamhoz, akkor látta, hogy van hármon nemfogadott hívásom Sheektől. Basszus. Visszahívtam és ő egyből felvette.

- Na végre már.- szólt bele a telefonba.- Egy tizen öt perc és a házatok előtt vagyunk Kade-del. - ránéztem az órára és bizony eléggé késésben voltam.

- Öhm rendben. Alig várom már.- lelkendeztem.- Jó lesz végre egy kis kikapcsolódás.- mosolyogtam, míg felkaptam a táskám és elkezdtem lemenni, hogy fel vegyem a cipőm.

- Az biztos. Nem kell, hogy mindig ott legyenek veled azok a barmok.- nevetett fel.- Tudod már nem is emlékszem, hogy mikor voltál ennyire sokat távol tőlük.- A hangján hallatszódott, hogy elgondolkodik. Igaza van, én sem tudom már.

- Na igen. Figyu, most leteszlek, mert így nehéz lesz felvenni a cipőm. A kapuban tali.- mondtam és meg sem várva a válaszát kinyomtam és elindultam lefele.

Még senki sem volt fent, legalábbis az hittem. Josh a kanapén ült és kávézott. A haja kócosan lelógott a szeméhez, fáradt tekintete mérlegelte, hogy mennyi keserű folyadék van még a pohár alján. Ő az a fajta ember volt aki keserűn szereti a kávét. Semmi cukor vagy tej és édesítő szert se rak bele soha. Szimplán sötéten issza. Éreztem a kávé illatát mikor jöttem lefele a lépcsőn, de azt hittem, hogy Kwen az aki szokásához híven, korán kel és addig nem lehet hozzá sem szólni amíg vagy két bögrével meg nem iszik, majd vissza megy a szobájába és elvan, míg a többiek fel nem kellnek.

A lépcső alján álltam és néztem, ahogy az utolsó kortyot is megissza. A bögrét lerakta a kávézó asztalra, ekkor vettem észre, hogy csak egy fekete poliészter hosszú nadrág van rajta. Baszki, de jól néz ki. Futott át az a gyamon ez a gondolat. Kissé elidőztem a felsőtestén a tekintetemmel. Vékony volt, de nem az a nagyon vékony, mert izami is voltak rendesen.  Szépen ki volt dolgozva a háta, a karja és amit még a kanapé látni engedett belőle. Sose láttam még póló nélkül és őszintén nem is hittem, hogy lesz rá lehetőségem, de egek milyen jól néz ki.

- Tetszik amit látsz, hercegnő?- szakított ki a bámulásásból a hangja. A csendben úgy ért el hozzám a szava, mintha hidegvizet borítottak volna rám. - Felőlem egész nap bámulhatsz a piros pofiddal, de akkor nem hiszem, hogy lesz időd a táborozásodra.- átnézett a válla felett, egyenesen a szemembe temette tekintetét. Egy pillanatig még azt se tudtam, hogy ki vagyok, majd gyorsan összeszedtem magam.

- Nem tudom miről beszélsz, csak meglepődtem, hogy te ilyenkor fent vagy.- vontam vállat és elindultam, hogy fel vegyem a cipőm. Kade és Sheek lassan itt vannak. Ne kelljen már várniuk rám, főleg, hogy felhívtak. - Amúgy meg láttam már jobbat.- mosolyogtam meg.

Felállt a kanapéról és oda jött hozzám. Oké, hazudtam, hogy láttam már jobbat, mert az amit a kanapé takart nos... anyám. A hasán minden izom tökéletesen látszott és éreztem hogy ha eddig nem voltam paradicsom piros, most az leszek. Igyekeztem nem odafigyelni rá. De megint eszembe jutott az este.

- Ha nem lennél ennyire vörös talán még el is hinném.- nevetett ki miközben az ajtókerethez támaszkodott féloldalasan. - Nem, igazából akkor sem hinném el.- vigyorgott mint egy tejbetök. A válaszom csak egy felé irányuló cipő volt. Azt hisszem talán Miké a mérete miatt. Nem mozdult egy tapottat sem, de így se sikerült eltalálnom. Valószínűleg sejtette, hogy nem fog célba érni.

- Ezt beismerésnek veszem.- mosolygott továbra is. Fuuuuh de le akarom törölni azt a  rohadt mosolyt az arcáról. Nem hiszem el, hogy kora reggel ilyennek kell lennie. Idegeítő, hülye, sexi, ellenálhatatlan...várjunk mivan?!A faszt az. Megráztam a fejem, majd olyan gyorsan vettem fel a cipőm, mint még soha.

- Annak veszed aminek akarod. De ha most megbocsátasz, nekem lassan indulnom kell.- néztem fel rá. - Amúgy meg, miért nincs rajtad póló?-  tettem fel a kérdést, ami egy ideje már a fejemben volt.

- Na az vicces egy szituáció volt...- nevetett kissé majd megvakarta a tarkóját.- Reggel már nem bírtam tovább aludni és téged sem akartalak felkelteni, így nagy nehezen átkommandóztam az ajtóhoz és lejöttem. Arra viszont nem számítottam, hogy Kwen három bögre kávét egyensúlyozva jön fel a lépcsőn. Összeütköztünk és a forró kávék eggyiket rám borult. -mesélte, nekem meg egyből aggódás futott át az arcomon. -Ne aggódj, nem lett semmi bajom, de a pólóm olyan lett és így kora reggel nem találtam mást.- mosolygott.

- Még jó, hogy nem lett bajod. Megfolytottam volna...várjunk három bögre? Istenem, valamit kezdeni kell vele, mert ki fog ugrani a rohadt szíve, ha így folytatja.- fogtam meh a fejem egy pillanatra.

-Ne aggódj, megoldom majd. Tényleg aggasztó, hogy ennyit iszik.- vonta meg a vállát. Csengettek. Bakker itt vannak. - Asszem várnak rád....- húzta el a száját.

Gyorsan összeszedtem a cuccom és egy 'menetem' után nyitottam is az ajtót. A srácok mosolyogva, a kempingcuccukkal a hátukon intettek.

-Lisa.- halottam magam mögött Josh hangját. Megfordultam ahogy halottam a nevem.- Vigyázz magadra. Bármi van hívj és azonnal ott vagyok.- hangja komolyan csengett, de kedvesen. Majd egy pillanat tétovázást láttam a tekintetében, de ahogy jött úgy tűnt is el, majd homlokon puszilt. Annyira hihetetlen volt, hogy levegőt is elfelejtettem venni és az arcom is épp olyannyira lehetett a fejem vörös, mint egy cseresznye. - Bármi legyen is az.- nézett át rajtam a többiekre szúrós szemmel, majd visszament a házba és egy mosoly után becsukta maga mögött az ajtót, otthagyva engem rohadt sok kétséggel és kérdéssel.