Démonok Bandája

x17x

- Akkor legyen úgy.- bazsalygott, majd elindultunk. Kicsit hűvös volt már, de még nem annyira, hogy fázzak. Kellemes volt a lágy szellő és a csend. Néha- néha megzavarta a tücskök ciripelését pár elhaladó autó és más gyalogosok beszélgetése. Így sétáltunk egy darabig, csendben egymás mellett. Élveztem ezt, de mégis ki szerettem volna beszélni a filmet és annak eseményeit.

- Te Josh.- szóltam neki végül. 

- Hm?- nézett rám kérdően.

- Neked melyik volt a kedvenc jeleneted?- érdeklődtem meg. Az arcán látszott, hogy rendesen elgondolkodik ezen.

- Talán, az mikor az emberek ráléptek a bolygóra és teli volt nyúllal, majd értetlenül néztek. De aztán mikor meg akarták simogatni őket az egyik leharapta az ujját annak az embernek.- felelte végül. - Neked melyik volt?

- Hmmm...Nekem mikor menekülnek előlük, mert vicces, hogy egy sereg nyúl üldözi őket- mosolyogtam meg, ahogy vissza emlékeztem.  A boltig a filmről beszélgettünk, majd a ott elkezdtünk nézelődni.  Össze szedtük amik kellenek és még mindenkinek megvettük a kedvenc nasiját is, majd indultunk haza. Viszonylag hamar haza értünk, majd elpakoltunk mindent a helyére. A srácoknak oda adtam a nasikat, eléggé örültek neki. Miután ezzel megvoltam, vissza mentem a szobámba, átnéztem holnapra a tananyagot és mentem aludni. Másnap szomorúan keltem fel, tudva, hogy mennem kell suliba. Sheek se lesz valószínűleg, így megint csak a hülye bátyámmal leszek. Több barátot kéne szerezni... Ez a megállapítás után elvégeztem a reggeli teendőimet, majd a srácokkal elindultunk a suliba. Én egyből a könyvtárba mentem leadni egy könyvet, ők meg valszeg a termük felé. A könyvtáros hölggyel egész jóba vagyok, így eltekintett a pár napos késésről. Ez után mentem és végig szenvedtem az órákat. Próbáltam egy két emberrel beszélgetni, de nem igazán voltunk egy hullám hosszom. Haza már gyalog mentem, hiába nyaggattak, hogy menjek velük. Ekkor Kwen meg mondta, hogy Josh minimum jöjjön velem, de nem akartam. A sikeres menekülés után boldogan róttam az utakat. Jó volt egy kis nyugalom már. Nem siettem, mivel ráértem és még az idő is nagyon jó volt. A nap kellemesen sütött, a szél nem igazán fújt, és a madarakat is lehetett hallani. Úgy döntöttem, hogy a közeli park felé veszem az irány, majd ott leülök a padra és élvezem a jó időt. Így is tettem. Sok gyerek játszott, a fiatalok sétálgattak vagy épp ültek, mint én. Hogy megörökítsem ezt elővettem a rajzfüzetem, majd egy ceruzát és radírt és elkezdem rajzolni. Nem vagyok profi rajzos, sokszor nekem sem tetszenek a rajzaim, de szeretek rajzolni, festeni meg az ehhez hasonló dolgokat csinálni. Már olyan fél- háromnegyed óra eltelhetett, mikor egy srácnak a hangjára figyeltem fel. 

- Leülhetek?- kérdezte. Felnéztem rá a füzetemből, egy olyan 173 cm magas fiú állt előttem. A sötétbarna haja kissé a szemébe lóg, ami gyönyörű zöld. A hangja lágy és kellemes. Én csak  bólintottam, ő meg levette a táskáját a hátáról, elővett egy könyvet majd a zsákját a pad szélére rakta és leült mellém. Az említett tárgyat fellapozta és hozzá is látott olvasni. Miért ült ide? Rengeteg pad van, gondolkodtam. Kicsit jobban szemügyre vettem. Fekete szaggatott farmert visel, egy alma zöld inggel, és egy fekete farmer kabát is van rajta. A cipője egyszerű fekete, sportcipő, a zokniját nem látom. A könyv amit olvasott az ismerős volt. Kicsit jobban megnéztem és az Útvesztő volt az. Személy szerint nem rajongtam érte, de olvastam már. Ezt követően vissza tértem a rajzoláshoz. A háttér halványan már megvolt és kezdtem a többit is rárajzolni. Például a fagyis standot, az ott lévő embereket, azokat akik piknikeznek és így sorjában. Hol radíroztam, hol megerősítettem a vonalakat, nagyon bele merültem újfent, mikor a fiú megszólalt.

- Nagyon szép lesz a rajzod.- mondta. Megállt a ceruza a kezembe, abba hagytam a rajzot és ránéztem. Kedvesen mosolygott, a könyv a padon pihent, becsukva. Vajon mióta nézett? Kérdeztem magamban.

- Köszönöm.- válaszoltam. Vissza szerettem volna térni a rajzoláshoz, de neki  más volt a terve és inkább beszélni kezdett. Végig hallgattam a mondanivalóját és válaszolgattam is rá. Rájöttem, hogy egy nagyon rendes srác és intelligens is. Egész délután beszélgettünk, bár a rajzom így is befejeztem. Kade Willder, ez a neve, mint kiderült most költözött ide és a mi sulinkba fog járni. Az utcánkba lakik csak feljebb úgy 12 házzal. Már késő este volt, mikor haza értem. Kade haza kísért, majd ő is ment tovább. Otthon Josht le nem lehetett rólam kaparni. Már már idegesítő volt, de megbékéltem vele. Megmutattam neki a rajzomat és beszámoltam arról, hogy valószínűleg lett még egy barátom. Persze, részletesen el kellett neki mesélnem, hogy ki is ő, hol lakik meg ilyenek. Először nem nagyon tetszett neki, de egy idő után megbékélt. Vacsora után megcsináltam a házimat, majd lezuhanyoztam és az ágyba bújva nyomkodtam a telefonomat. Új értesítések között megláttam, hogy Willder be jelölt a Facen, vissza igazoltam, majd ki léptem onnan és youtube- on néztem inkább videókat. Hamar be is aludtam rajtuk, reggel meg az ébresztő hangjára keltem.