Démonok Bandája

x15x

Lisa szemszög

Másnap elég korán keltem. Hiába feküdtem le későn reggel 7-kor már fent voltam. Rendbe szedtem magam, majd lementem a konyhába reggelit csinálni. Csináltam tükör tojást, baconnel, és zöldséget is szeleteltem hozzá. Nagyban elvoltam foglalva ezzel és így észre se vettem, hogy Mike bejött a bejárati ajtón és a konyhába is. Eléggé megijedtem mikor megszólalt. 

- Jó reggelt, Lisa.- köszönt. 

- Azt a..... fuuuuh...Mike, ne ijesztgess itt engem te. A végén szívinfarktust kapok.- fordultam felé. Az arca kipihent volt és boldog is. Ugyan abban a ruhában van, mint tegnap, de más illata. Nem itthon fürdött az biztos és a haja is kissé kócos volt. Innen már tudtam, hogy a barátjánál Davenél aludt.

- Nyugi van. Nem is ijesztgetlek, arról nem tehetek, hogy te ijedős vagy.- mosolygott.

- Nem vagyok az, te voltál túl csendes.- fordultam vissza a tűzhelyhez. - Amúgy Davevel mi újság? Rég láttam már. Átjöhetne majd.

- Jól van. Na, legközelebb magammal hozom akkor. - válaszolta. Már meg se lepődik, hogy honnan tudom, hogy ott volt. 

- Ezt örömmel hallom, majd megcsinálom neki a kedvencét.- mosolyogtam, majd a kész kaját kitettem tányérokra és azt meg asztalra. Mike meg addig felkeltette a többieket. Szép lassan mindenki lejött és megkajáltunk, utána én mentem a próba terembe gyakorolni. Zane is eljött velem, mivel szerette volna látni, hogy mire jutottam. Persze nem volt ellenemre, de azért egy kicsit zavart, mert elkezdte mondani, hogy mit kéne máshogy csinálnom, amit persze eszem ágába sincs kijavítani. Nekem ez úgy tökéletes ahogy van. Ha tényleg valami nagy hiba lenne, azt nyilván úgy csinálnám ahogy mondja, de ez nem így van most. Nagyon sokat dolgoztam és dolgozok azon, hogy tökéletes legyen. A bátyám meghallgatta először csak a szöveget, majd az egészet is egyben. Felvetette, hogy furulyát is tehetnék bele, de elutasítottam az ötletet. Talán majd egy másik számhoz. Ezután kiment és nyugodtan folytathattam. Ebédre minden tökéletesen ment, utána felvettem, majd elindítottam a feltöltést. Ebédre főztem egy kis ráment a többieknek, de én most nem vagyok éhes, így nem eszek velük. A próbateremből felvittem a cuccaim és ellenőriztem, hogy halad. 47%- nál jár, egész jó. Miután feltöltötte kiléptem onnan, majd fogtam egy könyvet és neki álltam olvasni. Alig olvastam el pár oldalt, Josh benyitott a szobámba. Abba hagytam az olvasást és ránéztem. 

- Lisa, jössz moziba?- nyitódott ki az ajtó. Elég csúnyán néztem rá, mivel jobban szeretem ha kopog előtte. Nem csinálok semmi olyat, de ha becsukom akkor na. Általában nyitva van, de ha becsukom akkor már illik. Valószínűleg észre vette, hogy miért nézek rá, így, mivel egyből bocsánatot kért.

- Bocsi...- mondta. - Na, jössz?- kérdezte újfent. 

- Most nem szeretnék, menjetek csak. - válaszoltam, majd vissza tértem a könyvhöz. Arra lettem figyelmes, hogy leül mellém és elveszi a könyvet és maga mellé teszi. Olyan "Mi a fene. Adod vissza" fejjel néztem rá. 

- Csak mi mennénk. - válaszolta. Csak bámultam rá, nem tudtam, hogyan reagáljak erre. Inkább csak bámultam, hogy mi a rák. - Persze ha nincs kedved, akkor nem kell eljönnöd.- állt fel és indult ki a szobából. Mi legyen? Mi legyen? Menjek? Vagy ne...? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben, míg ő tovább haladt az ajtó felé.