Démonok Bandája

×2×

Arra keltem fel, hogy az érbresztő óra eszeveszetten csörög. De nem az enyém volt az. Ígyhát felkeltem és elindultam megkeresni a hang forrását. A rikácsolás pontosan Kwen szobájából jött. Hallottam ahogy hirtelen megszűnik a hang és lépéseket hallottam az ajtó felé jönni. Mivel hajnali négykor nem volt kedvem találkozni vele, így elindultam a szobámba. Visszamásztam az ágyba és elaludtam. Még egy olyan három órát aludtam, mire az én ébresztőm hangja megszólal. Kikapcsolom, átölzözöm, megfésülködöm, fogat mosok és lemegyek reggelit csinálni a bagázsnak. Mire a konyhába érek Kwent látom meg, miközben megteríti az asztalt.

- Reggelt, Lisa.- köszönt.

- Reggelt Kwen. Mindjárt neki látok a reggeli elkészítéséhez.- válaszoltam, majd bebattyogtam a konyhába.

Finom rántotta illatra lettem figyelmes. Majd egy kezet éreztem a fejemen. Egyből arra fordítottam.

- Már kész van. Keltsd a többieket, vagy nem kapnak belőle.- mondta mosolyogva.

- Te csináltad?- kérdeztem meglepődve. Még nem láttam főzni soha.

- Igen, tudom, hogy más a feladatom, de egyszer belefér, ugye?- kérdezte.

- Igen. De az ebédet én főzöm! És nincs vita. - mondtam és a kezét lelöktem a fejemről és mentem kelteni a többieket.

Azt még hallottam, hogy Kwen azt mondja, hogy legyen így hercegnő. Na ezért tuti megütöm. Utálom ha így hívnak. Szerintük illik rám, de ez ellen én erősen tiltakozzom.

De most keltsük fel ezeket. Először legyen Zane és Mike. Úgyis egy szobában vannak. Bekopogok az ajtajukon, de semmi. Most kicsivel hangosabban kopogok, most sincs válasz. Rendben, akkor jöjjön a végső fegyver. Halkan bemegyek a szobába és mikor a közepepéhez értem, megáltam elkiáltottam magam.

- Reggeliiiii!!!!- kiabáltam, szinte a fülünkbe.

Na erre a két jómadár azonnal felkel és rohannak le a konyhába. Remek. Most, hogy ők megvannak jöjjön Josh.

Odamegyek az ajtó elés és nála is előszőr kopogok. Semmi. Na akkor újra próbálom gondoltam. Aha... Nos amikor már az öklöm az ajtót érte volna akkor Josh kinyitotta és őt ütöttem meg. Ő meg odakapott, a fájdalom miatt.

- Bocsi. Nem téged akartalak, hanem az ajtót, eskü.- vázoltam a szitut.

- Semmi baj. Menjünk, enni. Hallottam mikor keltetted a többieket.- mondta.

- Rendben. Úgyis éhes vagyok már.- mondtam és elindultam nyomomban Joshsal.

Mire leértünk Mike már hajtogatta azt, hogy "éhesek vagyunk, enni akarunk!"
Elnevettem magam ezen, mert végülis vicces, hogy vagy 20 éves srác ezt hajtogattja.

- Jólvan már. Hozom. - mondta Kwen.

Mindenki érthetetlenül nézett rá. Nem szokták ők hozni a kaját, hanem én. Vagy ilyen esetben az aki főzte. Egyszerre ehetünk kb. A bátyám kötötte ki anno ezt a szabályt. Így érthető.

- Gyerekek, ma Kwen csinálta a reggit. Úgyhogy ne nézzetek így.- mondtam nekik.

Közben az említett személy kisunnyogott a konyhába, a kajáért.

- KWEN FŐTÖTT??!?!??- kérdezték a torkuk szakadtából.

- Igen. Mire felkeltem kész volt vele. Nem lehet annyira szörnyű.- nyugtatom meg a brigádot.

Leültem a többiekhez, akik az asztalnál voltak. És vártuk, hogy jöjjön az étellel. Nem kellett sok és már meg is jött. Lerakta a tányért és szép sorjában szedtünk belőle. Na jó nem. Mike azonnal ráfogott a szedőkanálra, de Zane is azt akarta így én nekem kellett szétválasztanom őket. Így közös megegyezés után Josh szedett először, majd Zane, én, Kwen és Mike.

- Nem igaz, hogy én szedek utoljára.- forgatta meg a szemeit Mike.

Erre Josh úgy tarkón verte, hogy a feje a rántottába esett. Nem szakadt le, csak olyan erősen kapta, hogy megbicsaklott a feje tőle.

- Nem feleselsz, hanem csöndben eszel. Értve?- oktatta ki Josh.

- Igeeen anyaaa!- válaszolta Mike.

- Akkor jól van......Várj, anya!?!!!? Hol vagyok én az anyád te barom?!?!- ordított Josh.

- Ha Mike anyja vagy akkor nekem is!- mondta Kwen.

- Nemár! Te is?! Mit szólsz ehez Zane?

- Igen anya?- kérdezte.

Na, itt jött ki belőlem a nevető görcs.

- Nyugi nekem a "bátyám" maradsz.- próbáltam vígasztalni.

De nem nagyon ment mert csak nevettem és nevettem. Végül kijelentette Kwen, hogy Josh lett az 'anyánk'. Csórit ilyenkor nemhogy sajnálnám, még nevetek rajta. De ilyen az élet ezzel a lökött családdal .