Démonok Bandája

x14x

Zane szemszög

Elég hamar keltem fel éppen, hogy hatot ütött az óra. A többiek is, kivéve a húgom. Tegnap elég sokáig fent volt, úgyhogy nem csodálom. Így legalább van idő a többiekkel beszélni, a fontosabb dolgokról. Össze is gyűltünk a nappaliban, ki a reggeli kávéjával, ki a reggelijével. 

- Nos, tudjátok miért gyűltünk össze...- kezdtem el. - A háború egyre közelebb van, a kémeink jelentése  szerint egyre több angyal és halálisten keresi a trónörököst. Persze még nem tudják ki az és azt se sejtik, hogy nem a másvilágban van, ez nekünk persze remek. Amíg nem keltünk feltűnést és nem szállják meg a földet addig minden rendben van. Viszont Lisa semmit se tud róla és el van nyomva az ereje és ez aggaszt. 

- Most az aggaszt, hogy nem tud róla vagy, hogy az erejét nem tudja használni?- kérdezte Mike. 

- Mind a kettő, viszont a legnagyobb baj az ereje. Mivel elnyomjuk neki, így ha oda kerül a sor és egyszer kirobban belőle az baj lesz. Első sorba nem tudjuk mekkora pusztítást végez majd a másik, hogy teljesen meg lesz rémülve. Meg ekkora varázserőt a többi alvilági lény is érzékelni fog és így hamarabb rátalálnak.- válaszoltam. Lisa a démonok királyának trónörököse, de az előző háborúk miatt a földre küldték velünk a biztonsága érdekében, de semmit se tud erről az egészről. Nem vagyok az igazi bátyja, csak egy katona, ahogy a többiek is. Mi voltunk az elit egysége a királynak, majd a hercegnő védelmezői lettünk. Ő a legfontosabb az összes démon közül, a következő dinasztia leendő vezetője. Nem hagyhatjuk, hogy elkapják. 

- Én amondó vagyok, hogy avassuk be lassan. Muszáj megtanulnia mindent a háború előtt.- mondta Josh. Ő a legjobb barátja, de szerintem többet is érez iránta. Nem tudom, hogy jó lesz ez e így... Remélem ne sül el rosszul.

- Viszont lehet, így is kiakad.- mondta Kwen.

- Lehet, de legalább itt lennénk és segítenénk neki, jobb mintha akkor jönne rá, mikor már háború van és mi meg halottak.- mondta Mike. Igaza van ,de még olyan fiatal. Nem kellene bele folynia, élhetne nyugodtan itt...

- Mit gondolsz Zane?- nézett rám Josh. Őszintén szólva én se tudom, hogy mit kellene csinálni, de ezt a fiúk nem tudhatják meg. 

- Hmmm...- gondolkodtam el.- És mi lenne, ha az erejét lassan oldanánk fel? Akkor nem kapna olyan sokkot talán. De ezzel szeretném megvárni a szülinapját.

- Az még két hónap. Az messze van még.- ellenkezett Kwen. - Az, hogy lassan oldjuk fel azzal nincs bajom, csak akkor már ne várjunk ennyit. 

- De akkor se....- abba hagytam a mondandóm, mivel az említett személy álmos fejjel épp most jött be a nappaliba egy bögre teával. 

- Jó reggelt.- köszönt álmosan, majd leült a kanapéra, Josh mellé.

- Reggelt.- köszöntünk szinte egyszerre vissza. Ez után már normális dolgokról beszéltünk. Megvártuk míg megreggelizik és elvonult a próba terembe a füzeteivel. Az ajtóra kitett egy kis cetit, hogy ne zavarjuk, így már tudjuk, hogy egy új dalon dolgozik vagy egy réginek állt neki újra. Biztosra mentünk, hogy ne halljon semmit, Mike oda ment az ajtóhoz és megnézte, hogy be van e csukva. A helyiség hangszigetelt és nem hallani semmit, ha be van csukva az ajtó és ez nagyon kedvező ilyen téren. 

- Be van csukva, sőt magára is zárta kulccsal.- jött vissza és leült Kwen mellé. Minden szem rám szegeződött. A mai nap remélem nagyjából mindent meg tudunk beszélni, bár ezt erősen kétlem. 

- Nos, akkor vissza a tárgyra. Akkor abba meg egyeztünk, hogy Lisa erejét lassan feloldjuk, de nem egyszerre.- néztem rájuk. Mindenki bólintott.- Remek. Na, de a másik, hogy mikor. Kwen szerint ne várjuk meg a szülinapját, hanem előtte. Én viszont szeretném megvárni ezt. Nektek mi az álláspontotok?

- Szerintem várjuk meg. Legyen még egy kicsit normálisnak mondható élete.- válaszolta Josh.

- Én tartózkodom.- válaszolta Mike.- Alapból nem lenne lehetősége a normális életre... legalább élvezze ki amíg lehet, bár ez nem helyes, mivel a háború közeleg.... Én nem foglalok állást.

- Akkor így megvárjuk a szülinapját és utána avatjuk be a dolgokba lassan.- zártam le a témát. - A következő ami gond a haverja Sheek. 

- Na igen, az a halálisten.- mondta gúnyolódva Josh. 

- Igen. Elég nagy gond, hogy összebarátkoztak. Főleg, hogy ő tud is rólunk és ezáltal lehet, hogy sejt valamit Lisáról.- mondta Mike.- El kellene tüntetni a képből.

- Az lenne a legjobb valóban, de nem ölhetjük meg. Azzal mi indítanánk el a háborút.- vágtam rá gyorsan. Mike az a típus aki szeret alvilági lényeket ölni és eléggé profi szinten tolja, ő ebben a legjobb. 

- Akkor mi legyen? Magánsuli?- kérdezte Kwen. 

- Az biztos, hogy nem. Egyszer már próbáltuk emlékezzetek vissza. Lisa hozzánk se szólt, nem evett vagy ivott, és ki se mozdult a szobájából. Az a mázlija ilyen szinten, hogy a démonoknak nem is nagyon kellene enniük vagy inniuk ahhoz, hogy életben maradjanak.- emlékeztetett minek Josh. 

- Igaza van. A magániskolázás nem megoldás.- helyeseltem.- Én arra gondoltam, hogy az igazgatót meggyőzni, hogy rúgják ki vagy valami. 

- Megoldható lenne?- nézett rám Kwen. 

- Ami azt illeti igen. Tudjuk befolyásolni a halandókat, viszont ahhoz kell valami indok is, hogy miért kell elmennie.- gondolkodtam el hangosan.

- Tanulmányi átlag?- kérdezte Mike. Megráztam a fejem. 

- Az átlaga jó, a viselkedésével sincs baj.- válaszoltam. 

- De amúgy arra gondoltok, hogy hogyan érezné magát? Oké, hogy az ő érdekében el kell tűnnie annak a halálistennek, de az lenne szerintem a legjobb, hogy ha ők ketten össze vesznének. És mi meg teszünk utána róla, hogy ne béküljenek ki.- hozta fel Josh az ötletet. - És ugyan úgy azt is meg tudnánk oldani, hogy össze vesszenek.

- Nem hülyeség. És utána már nem lesz baj, ha Sheek elmegy a suliból.- kapcsoltam.- Szerintem ez a legjobb eddig. És van időnk kitalálni, hogy mi legyen az indok. 

A végére meg is egyeztünk ebben. Megbeszéltük a további dolgokat, majd mindenki elfoglalta magát. Én olvastam a nappaliban, Kwen és Josh videojátékozott és Mike meg átment a barátjához és szólt, hogy holnap jön vissza. Lisa meg egyszer jött ki a teremből, de egy fél órán belül ment is vissza. A leckéje kész, azt ellenőriztem miközben ő lent volt. Gyorsan eltelt a nap, a húgom meg még mindig lent volt, mikor felmentem aludni. Josh mondta, hogy később majd ránéz, így nyugodtam mentem én is aludni.