Hallottalak Suttogni

Foszlányok

Kedves mindenki, aki türelmesen várta a következő fejezet érkezését, és az is aki már régesrég lemondott róla, hogy megtudja a folytatást: itt vagyok, nem tűntem el, (de igen, csak kicsit, de nem írói válság, úgyhogy aggodalomra semmi ok). Szóval köszönöm mindenkinek, aki olvas, keres, kommentel, sokat jelent. :) Nem is szaporítom a szót, jó olvasást kívánok!

- Szükségem van magára.

Meglepetten néztem fel a reggeli pirítósomból, és szembetaláltam magam McGalagony kissé fáradt tekintetével. Hirtelen kiszáradt a szám. Azóta, hogy kifejezte, mennyire ellenzi az önsegítőcsoport létesítését, nem kommunikáltam vele közvetlenül, még órán sem jelentkeztem, ő pedig nem szólított fel.

- Igen, tanárnő? - álltam fel a padból.

- Fél óra múlva érkezik egy konzulens a minisztériumból. Legyen szíves, vezesse körbe az iskolán, és válaszoljon a kérdéseire.

- Miért ellenőriznek minket? - tette fel a kérdést Ron.

- A rehabilitálást nem fejezték be teljesen a nyár folyamán, és közvélemény-kutatást végeznek a szociális élettel kapcsolatban – válaszolt a nő.

- Akkor szólnom kéne Blaise-nek is – pillantottam a Nagyterem ajtaja felé. - Ő sokkal jobban ért az ilyesmihez, mint én és...

- Nem – szakított félbe a professzor. - Csak maga menjen.

- De hatékonyabbak lennénk...

- Ms. Granger, kérem, ne vitázzon! - emelte fel a hangját a nő. - Meg fogja érteni, higgye el. Az előcsarnokban várakozzon a hölgyre.

Ezzel ott hagyta az asztalunkat.

- Szólnátok Balisenek, hogy ma nem boldogítom? - álltam fel az asztaltól.

- Természetesen – mosolygott rám Ginny.

Felszaladtam a klubhelyiségbe, hogy magamhoz vegyem a téli taláromat, és ledobjam a könyvekkel tömött táskámat. Ha egész nap kalauzt játszom, minek hordozzak magammal egy instant gerincferdülést?

Az iskola lassan elcsendesedett, ahogy a diákok szép lassan órára szállingóztak. Amikor az utolsó késő is trappolva elhagyta az előcsarnokot, alig résnyire kinyílt a tölgyfaajtó.

Narcissa Malfoy leszegett fejjel préselte be magát a Roxfortba. Ahogy mindig, ezúttal is tűhegyes cipőt viselt, de korábbi talárkölteményét egyszerű szürke irodai ruhára váltotta. A haja alacsony kontyba fogva simult a fejére.

A tekintetünk találkozott, és egy pillanatra elhomályosult a látásom.

A szőke hajú nő erőtlenül állt fel a láncos székből. Ő volt az utolsó aznap a vádlottak padján, és bár felelősségre vonták az éveken át tartó néma közreműködésért a Sötét Nagyúr oldalán, a Malfoy birtok ideiglenes lefoglalásán kívül nem kapott büntetést. A fia ügyét előtte tárgyalták, de felfüggesztették, mert nem született egyértelmű ítélet. Két órán keresztül jojóztak rajta, Draco Malfoy önszántából állt-e a halálfalók közé, vagy atyai nyomásra.

Cissy remegő térdekkel vonszolta ki magát a folyosóra, megvárta, míg becsukódik mögötte az ajtó, és rongybabaként csuklott össze a fal mentén.

Egy pillanatra sem gondolta, hogy jogos-e a meghurcoltatás, amin keresztül megy. Nem is kifejezetten érdekelte, mi történik vele, de a fia... Draco azóta nem állt szóba senkivel, hogy ott hagyták a Roxfortot a harc közepén. Amikor Lucius visszahoppanált velük a francia birtokra, egyből a bárpulthoz sietett, és töltött magának egy pohár whiskeyt, majd közölte, hogy mindent elvesztettek.