Hallottalak Suttogni

Furdalat

Remélem mindenkinek kellemesen telik a nyár, úgyhogy ezt megfejelve igyekeztem hozni nektek egy közepesen nyomasztó, de mégsem annyira szomorú fejezetet. :) A fejlécben linkelt válaogatás, mint mindig a hangulatkeltést szolgálja. Jó olvasást!

Mindennél jobban vágytam rá, hogy Draco megmagyarázza, mitől van annyira kiakadva az anyjára, hogy a Roxfort legforgalmasabb helyén kellett jelenetet rendeznie. Úgy értem, nyilván értesültem róla, hogy eltávolodott a szüleitől, de nem fért a fejembe, Narcissa miért vált ősellenséggé. Ha az ember egy kicsit is megpiszkálta a közéjük rendeződött állóvizet, rájött arra, hogy Cissy ugyan nem volt ártatlan Draco nevelését illetően, de messze nem ő verte bele a fejébe, hogy egy koszos sárvérű vagyok, és égessen el máglyán.

A magyarázatra azonban várnom kellett, mert a fiú egész másnapra felszívódott, Blaise pedig nem volt hajlandó megmondani, merre leledzik. A Tekergők térképe Harry táskájában lapult Pitonnál, így gyakorlatilag a saját szememen kívül semmire sem hagyatkozhattam. Lássuk be, a szünet előtti utolsó héten ez egy kissé megviselt, ugyanis nagy terveim voltak a fiúval az újévet illetően.

Így hát mikor végül vasárnap reggel egy meglehetősen sápadt és zaklatott Draco Malfoy magasodott felém beárnyékolva a reggeli kávémat, kérdés nélkül álltam fel.

- Beszélnünk kell – közölte tárgyilagosan. - Zambini, te is jössz!

- De én még...

- Jössz! - ragadta meg a fiú nyakkendőjét.

Amíg Zambini hátramenetben botladozott a nyakkendője végén a nyomunkban, az előcsarnokba lépve Ginny csapódott hozzánk. Valószínűleg a szokottnál különösebbnek találta a jelenetet, így nem tágított az oldalamról a szőke hajú mardekáros halálos fenyegetései ellenére sem. Utunk végül egy használaton kívüli tanterembe vezetett, ahol kissé megilletődötten sorakoztunk fel a tanári asztala előtt, míg Malfoy becsukta maga után az ajtót.

- Oké, szőke herceg, mi a fenét keresünk itt? - kérdezte Ginny.

- Meg kell beszélnünk egy-két dolgot – válaszolta a fiú.

- Kezdhetnénk mondjuk a tegnapi nappal – ragadtam meg a szót. - Meg az előcsarnokos ámokfutásoddal.

- Nem, először azt beszéljük meg, ami miatt én hívtalak ide titeket.

- Nem mindegy a sorrend, haver? - kérdezte Blaise, aki épp azon volt, hogy meglazítsa a nyakkendőjét. - Egyébként engem is furdal a kíváncsiság...

- Először én – emelte fel a hangját a fiú. - Utána bármire válaszolok.

- Oké, csapjunk bele – tárta szét a kezét Ginny. - Mi eszi a pici szíved?

A fiú mély levegőt vett, majd habozva rám nézett. Totális értetlenséggel szemléltem az eseményeket.

- Meg kell beszélnünk – nyelt egyet –, hogy mi van köztünk.

Zambini abbahagyta a matatást a nyakkendőjével, és csillogó szemmel rám kacsintott. Elvörösödve fordultam Malfoy felé.

- Levegő, bazd meg – bukott ki Ginnyből.

- Nem köztünk – emelte égnek a szemét Draco. - Hanem köztünk. Hármunk között.

Ezzel széles karmozdulatot tett rám és a mellettem viháncoló mardekárosra mutatva. Blaise megmerevedett, és kérdő tekintettel pislogott barátja irányába.