Hallottalak Suttogni

18. fejezet

Szerzői megjegyzés: Igazából valódi mentséggel nem rendelkezem arra nézve, hova is keveredtek az elkövetkezendő fejezetek a történet végéről. Mondjuk úgy, hogy ez egy új kezdet így három évvel később.:)

Egész reggeli alatt magamon éreztem McGalagony tekintetét.

- Hermione, még egyszer mondd el, kérlek, ki nem szereti a mályvát?

- Mrs. Weasley – fordultam a serényen jegyzetelő Balise-hez –, Fleurnek adhatsz bármit, nem hiszem, hogy találsz olyat, ami nincs a botanikus kertjében. Mr. Weasley odavan a mugli kütyükért, akár egy ceruzafaragóval is boldoggá tudod tenni.

- Mondtam, hogy nem kell ajándék – fújtatott Ginny. - Már így is annyian megyünk, hogy anya turbóra kapcsolva köti a névre szóló pulóvereket.

- Hogyan fogunk mind elférni? - morfondíroztam.

- Ha jól tudom, a felnőttek nagy része nem alszik nálunk, Harry, Ron és George elférnek az ikrek régi szobájában, mi hárman majd meghúzzuk magunk nálam Lunával, a háremed maradéka meg Ronnál alszik.

- Ez iszonyat izgalmas – dörzsölte össze a tenyerét Blaise. - Alig várom, hogy Malfoy idegösszeomlást kapjon, ha meglátja az első kertitörpét! Arrafelé sok a törpe, nem?

- Igen, de örülnék, ha nem babusgatnád őket – komorodott el a lány. - Rendszeresen eldobáljuk a nagyját, mégis feldúlják a kertet...

- Tulajdonképpen, mi baja van Dracónak a kertitörpékkel? - érdeklődtem ártatlanul.

Blaise harsány vigyorral az arcán épp belevágott volna a történetmesélésbe, mikor megjelent az említett, és hanyatt döntötte a fiú székét, aminek köszönhetően az a földön kötött ki.

Mialatt Zambini válogatott olasz szitkokkal illette, a szőkeség hanyag eleganciával átlépett fölötte, és helyet foglalt velem szemben. Az asztaltársaság legnagyobb megrökönyödésére, a lekvár felett áthajolva csókot nyomott a számra, majd hozzálátott az evéshez.

- Ezt sosem fogom megszokni – nyögött fel Ron.

- Pedig elkezdheted magad trenírozni rá Weasley – vetette oda Blaise. - Ebből gyerek lesz.

Tetőtől talpig elvörösödtem a gondolatra, és elhűlve figyeltem, ahogy Ginny és Luna teljes átéléssel licitálnak rá, hogy vajon göndör szőke, vagy egyenesszálú barna genetikával örvendeztet meg minket Merlin.

Kínomban bokán rúgtam a velem szemben ülő fiút, aki vette a jelzést, és kiegyenesedve a vitatkozók közé vágott:

- Elég lesz. Nem látjátok, milyen kínos ez Hermionének? - mordult rá a társaságra.

Egy röpke pillanatig megszállt az a puha, bolyhos fürdőszoba szőnyeg érzés, hogy a legnagyobb biztonság, béke és szeretet leng körbe hű lovagomnak köszönhetően.

Mint mondtam, egy pillanatig.

- Egyébként is egyértelmű, hogy szőke ikerlányaink lesznek, kék szemmel, és kifogástalanul selymes loknikkal...

Az asztaltársaság egyöntetűen felröhögött, én pedig utolsó elkeseredésemben dacosan felcsattantam:

- Egyelőre nem tervezek szülni, oké?!

- Örömmel hallom, Ms. Granger. Megtenné, hogy kifárad velem a folyosóra?

Elhűlve fordultam hátra, hogy szembetalálkozzam McGalagony kifürkészhetetlen tekintetével. Az arca különösen fáradtnak tűnt így a hazautazás napján, valószínűleg egész éjjel az adminisztrációt intézte.