Hallottalak Suttogni

Csordultig

Elnézését kérem mindenkinek, aki követi a történetet a késői frissítésért. Sajnos úgy alakult, hogy mindennapi tennivalóim sűrűbbek a kelleténél, és nem mindig elég a 24 óra egy napból. Elmaradásomat két fejezettel pótolom, és igyekszem tartani a maximum két hetes frissítést. :) 

Sirius Black idegenkedve szagolt a levegőbe. Friss trágya és fű szag terjengett, meg még valami, amit nem ismert fel.

Egyszer járt vidéken, akkor találkozott már az állattartás eme szükséges járulékaival, de álmában sem gondolta volna, hogy a munkaterápiát egy ilyen helyen fogja végezni. Szó, ami szó, ennél kizökkentőbb környezetet keresve sem találhatott volna.

Egyelőre nem lépett be, három perccel előbb ért oda a megbeszélt helyett. Felidézte a feltételeket. Pontosság. A rá bízott munkát felelősséggel elvégzi. Nincs agresszió. Nincs alkohol.

Az utóbbit közvetlenül ébredés után megszegte. Olyan ideges volt, hogy nem tudta kiönteni magának a kávéját, annyira remegett a keze, így végül lehúzott egy felest. Majd még egyet.

A harmadiknál megállt. Kellemesen ellazult tőle, de egyből bűntudata támadt. Tudta, hogy a lehelete fogmosás után is árulkodó lesz. Remélte, hogy nem bukik le.

Sirius kifogyott a felesleges percekből, és belépett a fehérre festett fakerítésen, amire valaki cikornyás betűkkel felvéste: Menedék.

A telep igencsak méretes lehetett. Az utat karámok szegélyezték, némelyik kerítés mentén kíváncsian összegyűlt egy tucat kecske, sőt az egyik át is bújt alatta, és a nyomába szegődött. A férfi előtt nem sokkal egy kétemeletes kőház magasodott, mellette egy hosszú faépület, valószínűleg az állatok, és a takarmány tárolására. Sirius nem igazán tudta, hova kell mennie, ráadásul a kecske is beérte, és követelőzően bökdöste őt az orrával. A férfi óvatosan megdörzsölte a füle tövét. Úgy tűnt, az állat szereti ezt a bánásmódot, és mikor elhúzta a kézfejét, az állat ismét bökdösni kezdte.

- Ejnye, Nicodemus, mi ez az élvhajhászat?

Sirius felkapta a fejét, és szembetalálta magát egy kék hózenetrógeres fekete férfivel, akinek cigaretta lógott a szájából. Úgy tűnt, jó viszonyt ápol a patással, ugyanis az a neve hallatára rögtön átpártolt hozzá.

- A doki küldött? - vigyorodott el, és anélkül szívott bele a dohányba, hogy lepöckölte volna a parazsat a földre.

- Moore-t keresem – bólintott Sirius kissé kimérten.

- Akkor te vagy a Black gyerek – bólintott a fickó, és a háta mögött intett, hogy kövesse. - A nevem Jerry amúgy. De nem hiszem, hogy meg kell jegyezned, ahogy elnézlek, nem leszel itt sokáig. Nem azért, hogy bántsalak, de Moore egészben meg fog enni...

- Anderson azért küldött, hogy segítsenek rajtam – szűrte a foga között Sirius. Egyáltalán nem tetszett neki Jerry hangneme.

- Öregem, ki kell, hogy ábrándítsalak, de itt mindenki magán segít. A kislány hamar helyretesz majd.

- Kislány? - rázta meg a fejét a férfi értetlenül.

- Aha – válaszolta a férfi, és bekiáltott az egyik istállóba. - Hé, Moore, itt van a gyagyás!

Sirius már elég közel állt hozzá, hogy beverjen egyet Jerrynek, de legalább most már értette, miért támasztotta külön feltételként Anderson az erőszakmentességet. Nyugton maradt hát, és feszülten várta, ahogy a képzeletében összerakott idősödő szakállas Moore kicsörtet a kaszárnyából...