Hallottalak Suttogni

Tizenegyezer-háromszázhuszonkilenc

És megérkezett a folytatás. Kellemes augusztust kívánok mindenkinek! :)

- Merlin pöttyös valagát, Sebastian, maradj már nyugton!

Sirius sosem gondolta volna, hogy ilyen nehéz feladni egy lóra a kötőféket. Abigail a maga százhatvan centijével olyan simán és gyorsan megoldotta a dolgot, azonban mikor a csődör megpillantotta a vezetőszárat lóbáló férfit, az addig a karámjában bóbiskoló ló sajtkukac üzemmódba kapcsolt.

Körülbelül fél órába telt, mire Siriusnak sikerült megállítania egy helyben. Innentől kezdve azonban újabb vetélkedés indult a kötőfék felhelyezése körül. Seb eleinte azzal szórakozott, hogy az ég felé nyújtogatta a fejét, valahányszor a férfi pipiskedve megközelítette azt. Végül nagy nehezen sikerült megtalálni a megfelelő pozíciót a feladat teljesítésére, és mikor a csat végre-valahára a helyére került, Sirius lihegve dőlt a mén oldalának.

Egész héten pocsék időjárás tombolt a város környékén, hol órákon át szemerkélő eső, hol hószakadás nehezítette a közlekedést. A tanya nappal úszott a latyaktól, és a reggelre megfagyott talaj sem volt jobb lehetőség a munkára.

Mind a lovak, mind a munkások tetőtől-talpig sárosak voltak, így mikor Sirius letette Sebastiant a bokszban, és megkísérelt bejutni a konyhába, Mary páros lábbal rúgta ki, hogy legalább keressen egy tiszta felsőt.

Így került át a férfi a raktárnak és kacatosnak fenntartott faházba régi promóciós pólók után kutatva.

Mary korábban azt mondta, az ajtó be van ragadva, erősen rúgja meg alul, miközben középen feszíti. Sirius ezt a gyakorlatot követve szorosan rámarkolt a kilincsre, és teljes testtel nekifeszült a nyílászárónak, ami azt eredményezte, hogy a könnyű faszerkezet szinte azonnal kivágódott, a férfi pedig bezuhant az előtérbe.

Az épületet egy hosszú folyosó osztotta ketté, balra nyílt a raktár, jobbra pedig a pincébe lehetett lejutni. Sirius feltápászkodott a földről, beletörölte a tenyerét a nadrágjába, és folytatta a pólókeresési hadjáratot.

Ahogy benyitott a raktárba, hatalmas puffanás hallatszott. Sirius érdeklődve nézett körbe a félhomályban, majd felkapcsolta a lámpát, és megpillantott egy meglehetősen kipirosodott Matthewet, a kezében egy meztelen próbababa torzójával. A fiú inge kiterítve pihent egy felfordított szék lábán.

- Elnézést – köszörülte meg a torkát zavartan a férfi. - Nem tudtam, hogy éppen... elfoglalt vagy.

- Nem vagyok... - rázta meg a fejét a fiú továbbra is a bábút szorongatva.

- Értem. Csak tiszta pólót keresek – nézett körbe Sirius bizonytalanul.

- Elfogytak.

A fiú arca olyan fehér volt, mintha épp egy ájulás szélén állt volna.

- Akkor én megyek is – biccentett Sirius.

Már majdnem behúzta maga mögött az ajtót, mikor a lovászfiú utána kiabált.

- Ez nem az, aminek látszik!

A férfi sóhajtva fordult vissza egy barátságosnak szánt mosolyt küldve az áldozat irányába.

- Hidd el, sok mindent láttam már. Én nem ítélkezem, csak talán nem éppen a munkahelyeden kellene gyakorolnod az effajta... dolgaidat.

- Miről hablatyolsz? - ráncolta a homlokát Matthew.