Alphas' omega | JiTaeKook ff. |🔞

3. rész

Duskot sem kellett félteni. Alig egytized másodperc késéssel kapcsolt és mivel elég konkrét veszélyt érzett a vadállat énje kiszabadult.
Ma már másodjára csaptak össze, bár elöször a világos bundájú farkas maradt alul, most Jungkookot teljesen elvakította a düh, a harag es a féltékenység, ezért meggondoltalanul cselekedett. Délelőtt a fekete farkasnak megvolt a meglepetés ereje, most viszont egy perc sem kellett hozzá, hogy az ő nyakán támaszkodjanak.
V nyüszítése szakította félbe a két alfa fáradt lihegését, mire Dusk azonnal lehátrált Jungkookrol és az omega mellé sietett. V is farkas alakban, mint, aki egy ponton be akart volna szállni a párbajba kucorgott a sarokban. Az arcát a mancsai közé rejtette, mert nem akarta nézni, ahogy a két vadállat tépi egymást. Fogalma sem volt, hogy kinek az oldalára kellene állnia, mert mindkettőhoz ugyanúgy kötődött és fizikai fájdalom volt számára, ahogy egymás ellen látja őket.
-V, V, V-böködte be az orrát az omega nyakához Dusk. Próbált megnyugtató hangon beszélni, de belül Jimin szenvedett, hogy ártott Taenak, akit elméletileg meg kellett volna védenie, mert társak. Legalábbis társának érezte a másik farkast. V mintegy utolsó mentsvárként bújt az alfához, aki kicsit megkönnyebbülten szívta az orrába a másik kellemes illatát.
-Menj arrább Dusk-morogta Jungkook még mindig idegesen. Kookie minden erejével küzdött, hogy a farkasa ne harapja át a világos szőrű torkát, mert a sötétbundás persze nem nézte jószemmel, hogy a társa más karjai között vígasztalódik. "Engedj ki kérlek" hallotta Kookiet magában Jungkook. Tényleg elgondolkozott, hogy szabadutat ad az emberének, mert félt, hogy mégjobban megbánthatja az omegát, aki így sem nézett ki túl boldognak. Viszont Dusk is ott volt. Benne pedig nem bízott egyáltalán, ezért kizárta Kookie könyörgését és inkább Vre koncentrált.
-Ne bántsátok mar folyton egymást-akadt ki a törékeny farkas és mintha kicsit mérgesen nézett volna fel a könnyfátyoltól homályos szemeivel.
-V ki a társad?-kérdezte Dusk zavarodottan. Ő sem értette, hogy mi történik, mert úgy látszott, hogy az omega hozzá is es Jungkookhoz is kötődik.
-Mindketten.-szipogta V.-Tudom, hogy nem lehet két társam, de igy érzem. Mindekettőtökhöz kötödok és fáj nézni, hogy egymással harcoltok.-miközben elhadarta az egészet Jungkookhoz is közelebb húzódott, igy szinte a mellkasának dőlt.
-Sajnálom-vágta rá egyszerre a két alfa, majd egymásra kapták a tekintetüket és az íriszeik között szinte csattogtak a villámok.
-Oké, szerintem egy tea vagy kávé mellett beszéljük meg, hogy mi ez az egész.-mondta pár perc némaság után Dusk.-Lehetőleg az embereink, mert talán ők higgadtabbak és kevésbé a pillanatnyi érzelmeik irányítják őket.-V felnézett Jungkookra, hiszen tudta, hogy neki is mindössze 10 percet adott Kookieval, amiből végül szinte semmi nem lett, mert Yoongi rájuk tört. "Muszáj lesz beszélnem velük."motyogta Kookie, de a hangjat alig lehetett hallani olyan bizonytalan volt.
"Rendben, de amint Dusk, vagy Jimin bármi olyat csinál, amivel megbántja, vagy elveszi tőlem Taet nem fogom vissza magam és nem fogsz tudni megállitani" közölte Jungkook, mintha azt mondaná, hogy süt a nap.
Miután mind a hárman visszaváltoztak emberi alakukba és már senkinek nem volt világító színű a szeme, azaz a vadállat-ének visszavonultak letelepedtek egy 4 fős asztalhoz. Taehyung ült az asztalfőn a jobbján és a balján pedig egy-egy alfa szigorúan csak az omegára nézve, tartva a köztük lévő fa-lapnyi távolságot.
-Szóval Tae azt mondja mindkettő ket a társának érez. Valaki gondolja, hogy ez lehetséges?-pillantott végig a többieken Kookie, aki még mindig el volt varázsolódva, hogy nála volt az irányítás.
-Semmi nem mondja, hogy nem, de szerintem meg nem volt rá példa-motyogta maga elé Jimin. Nem töltötte el jó érzéssel, hogy osztoznia kéne Taehyungon, hiszen alfaként, meg farkasként is teljes egészében magának akarta. Az omega visszahúzódóan bámult maga elé teljesen elmerülve a gondolataiban.
-És mit akarsz csinálni?-nézett egy másodpercre a szőkeségre Kookie, de abba a pillantásba belesűrítette minden gyűlöletét, amit az alfa iránt érzett. Lehet Kookie visszafogottabb természetű volt, mint a farkasa, de ugyanúgy égett benne a birtoklási vágy és Duskban csak a riválisát tudta látni.
-Nem tudom-dőlt hátra a szőke sóhajtva, miközben akaratlanul is Taehyung kezéért nyúlt, aki amikor megérezte az érintest automatikusan rákulcsolta az ujjait a másikéra. Kookie szaggatottan fújta ki a levegőt és a szájára harapott, hogy ne támadjon neki senkinek. Mindezt csak az omegáért tette.
-Mi lenne, ha...-kezdte halkan Tae, de a mondat felénél szégyenlősen lesütötte a szemét és inkább elhalkult.
-Mondd nyugodtan-simította meg lágyan Kookie a másik farkas kézfejét, Jimin pedig helyeslően bólogatott.
-Szóval, ha körbekérdeznétek a falkátokban, hátha valaki tud valamit-hadarta el gyorsan és fülig vörösödött.
-Rendben-vágta rá egyből Kookie, hiszen neki semmi nehézséget nem jelentett a feladat.
-Nekem nincs itt a falkám-morogta Jimin-és nem hagyom itt Taehyungot-jelentette ki. Hogy nyomatékot adjon a szavainak méggörcsösebben szorongatta az omega kezét.
-Akkor nem tudunk mit csinálni-csattant fel idegesen Kookie, akit amúgy is kiidegelt, hogy a másik alfa az Ő társát fogdossa.
A vita hosszasan elhúzódott egyik alfa sem akart engedni Taehyungból. Mindketten kijelentették, hogy márpedig ő nem megy sehová az omega nélkül, de mivel egy-egy falkavál rendelkeztek és mellékesen nemigen kedvelték egymást nem eshetett szó olyanról, hogy esetleg együtt maradjanak.
-Miért nem egyesítitek a falkáitokat?-kerdezte összeráncolt szemöldökkel Tae nagyokat pislogva a két másik farkasra.
-Nem-vágta rá egyből Jimin, Jungkook pedig felnevetett a gondolatra. Az egyesülés azzal járt volna, hogy az egyikük lemond a vezetői szerepről. És mindekettejük egója épp elég nagy volt, ahhoz, hogy magát tartsa alkalmasnak a posztra, nem pedig a másikat.
-Ne legyetek gyerekesek-szidta le őket Tae, aki már kicsit unta a folyamatos kakaskodást, amit a két másik farkas mindenegyes másodperceben művelt akármiről is volt szó.-A helyzettel kell valamit kezdeni és az egyáltalán nem segít, hogy folyamatosan a másiknak próbáltok keresztbe tenni.-erre az alfák megbánást tanusítva lehajtották a fejüket, de magukban a következő beszóláson gondolkoztak, amit majd odasúgnak a másiknak, ha az omega figyelme másfelé terelődik.
-Akkor te mit javasolsz?-dőlt hátra fáradt Jimin Taehyung arcát fürkészve. A törékeny farkas pár másodpercig elgondolkozva meredt maga elé, aztán mint aki megvilágosodott kapta fel a fejét. A szemeiben izgalom csillogott.
-Ugy en egyikőtöket sem akarom egyedül hagyni-Kookie helyeslően bólintott kihívóan pillantva a szőkére, hogy az is érezze: márpedig ő éppen annyira Tae társa, mint Jimin, vagy akár jobban is, de a masik farkas az omegával volt elfoglalva.-Ti nem fogtok egyesülni, mert az fájna az egótoknak-ejtett el egy enyhe utalást-Úgyhogy mi lenne, ha mondjuk 3 napot az egyikőtöknél vagyok 3at meg a másikótoknál?-kapkodta a tekintét a farkasok között, akik magukban emésztgették a hallottakat. Mérlegelték, hogy nekik mennyire lenne jó és a riválisuknak.
-És, ha monduk Jungkook megjelöl, hogy teljesen az övé legyél? Akkor, ha nem vagy vele pár nap múlva belepusztulsz a hiányába.-dobta fel Jimin, ami a szívét nyomta.
-Mi ez a feltételezés?-kérte ki magának Kookie felháborodottan. Igen, megjelölte volna az omegát szíve szerint, de csak beleegyezéssel.
-Teljesen reális-szűrte a fogai között a szőkeség-Nem nagyon tudtál parancsolni a farkasodnak az utóbbi időben.-szúrt egy újabbat a másik alfába. Kookie érezte, hogy Jungkook idegei pattanásig feszültek a beszólást követően és már ugrana újra neki Jiminnek. "Engedj ki, had intézzem el"kérte, vagyis inkább parancsolta.
"Nem"vágta rá egyből az emberi énje, mert Taehyungot tartotta szem előtt, aki pedig erősen ellenezte a két alfa viszályát. Jungkook mintha meg sem hallotta volna küzdött a felszínre jutásért.
-Te is ugyanúgy megjelölheted-mondta vegul Kookie, miközben egy izzadtságcsepp folyt végig a nyakán. Minden erejét felemészetette a farkasával való küzdelem, a keze is görcsösen markolta az asztallap szélét. Erre Jimin felemelkedett a székéről és egy pillanatra a szeme vörösen villant, hogy lehessen csak azt hinni csak a fény játszott az íriszevel, de Kookienak ez is elég volt, hogy tudja: Dusk megmutatta az erejét és, hogy nem fél használni, ha kellőképpen kiidegelik.
-Nem fog megjelölni senki, amig én nem akarom-kiáltott rájuk Tae, mert félt, hogy újra egymásnak ugranak és megint el kell döntenie ki mellé áll.-Ugye?-tette hozzá meg félszegen, mert a hirtelenjött bátorsága köddevált, olyan gyorsan, amilyen gyorsan jött, mire mindkét alfa ellágyult tekintettel pillantott rá.
-Semmit nem csinálunk, amit nem akarsz-fordult felé Kookie és finoman végigsimított az arcan éreztetve vele, hogy semmit nem fognak ráerőltetni. Taehyung akaratlanul is belesimult a mozdulatba élvezve a társa közelségét, miközben Jimin szúrós pillantásokkal illette őket. "Maradj nyugton"szólt rá Duskra, aki idegesen figyelte az omega és az alfa kapcsolatát.
"Megegyszer hozzáér neki ugrok"közölte az állati én és érződött a hangján, hogy nem viccel. A féltékenység hihetetlen erővel mardosta belülről, de Taehyung kedvéért muszáj volt visszafognia magát, mert nem akarta megbántani.
-Viszont egyszer választanod kell-tört fel Jiminbol a kijelentés, mintha a vulkánból származó lava lenne, pont olyan halálos csendet hagyott maga után. Mindkét farkas rá kapta a tekintetét és két felé félelem csillant az íriszükben. Taehyungéban, hogy egyik alfától sem akar elszakadni, Kookieben az omega esetlegesen a szőkeségre eső választástól való rettegés.-Mármint alfák vagyunk két ellenséges falkából-kezdte magyarázni a kirohanása okát hadarva Jimin.-Ha te, Tae folyamatosan váltod, hogy kinél vagy...Nem fogjuk tudni megmagyarázni...-félénken pillantott az álatala a világon legfontosabbnak tartott farkasra, hogy a tamogatását lássa, de az említett szemében csak mély szomorúság tükröződött.