Alphas' omega | JiTaeKook ff. |🔞

9. rész

  Taehyung feszengve követte Jungkookot a tömeg előtt rögtönözve felhúzott színpadra. Az egész falka ott gyűlt össze a főtér szerűségen és arra vártak, hogy az alfájuk milyen beszédet fog intézni hozzájuk az újonc omegával kapcsolatban.
  -Ne félj, minden rendbe lesz.-súgta a fülébe a sötéthajú, miközben megszorította az összekulcsolt ujjaikat, majd sokkal hangosabban a farkasaihoz intézte a következő szavait.-Ő itt Taehyung, V, a társam.-a tömegből erre minden szem a törékeny omegára szegeződött, aki ennek hatására teljesen elvörösödött és legszívesebben elmenekült volna valahova jó messzire. Olyan régen nem volt falkában, hogy a vadállatok jelenléte is idegen volt számára, nemhogy a figyelmük.
  "V..."kezdett bele Taehyung, de az állati énje azonnal értette mire gondol, szóval a segítségére sietett, így az összeverődött népre legközelebb egy sokkal határozottabb, tiszteletet parancsolóbb, élénk kék szemű farkas nézett vissza. Jungkook halványan mosolyogva vette észre a változást, majd folytatta.
  -Tiszteljétek Lunátokként! Az ő szava pont ugyanannyit ér, mint az enyém. És remélem senki fejében meg sem fordult, hogy egy ujjal is hozzáér.-a falka miután felfogták az alfa szavait szinte teljesen egyszerre ereszkedtek féltérdre, majd a fejüket lehajtva mutatták ki a tiszteletület V irányába.-Látod? Kedvelnek.-váltott halkabbra Jungkook, mire az omega büszkén felszegte az állát.
  Ekkor az első sorokból egy kölyök rontott fel az emelvényre és még mielőtt az anyja vissza tudta volna fogni átölelte a kisebb farkas lábát. Az alfa mérgesen felmordult, aztán már rántotta volna el a kissrácot a társától, mert ennyitől is feltámadt benne a birtoklási vágy. Azonban az omega barátságosan lehajolt a kölyök mellé és megsimogatta annak a buksiját, miközben az egész falka lélegzet visszafojtva figyelte a jelenetet.
  -Neked miért nem olyan piros a szemed, mint az Alfa bácsinak?-kérdezte a kifiú a maga aranyosan gyerekes hangján, ami mindenkinek a szívét meglágyította volna. Jungkook viszont még mindig idegesen méregette a területére tolakodót.
  -Mert én nem vagyok alfa, hanem omega-magyarázta V kedvesen, mire a fiúcska arca felderült.
  -Én is omega vagyok.-virult továbbra is és szorosabban ölelte a törékeny farkast, aki kedves viszonozta a gesztust egészen, amíg a sötéthajú szét nem választotta őket, azaz a vállánál fogva maga mellé húzta a kölyköt.
  -Nagyon fontos, hogy az én omegám, nem a tiéd, értve?-süllyedt le a kicsi szintjére ő is magasságban. A kölyök megszeppenten bólogatott, mintha most vette volna észre az alfát, aki elég ellenségesen pillantgatott rá.-Na, sipirc vissza anyuhoz.-biccentett az aggódó tekintetű női farkas felé, így a kölyök, mint akit üldöznek rohant annak védelmező karjaiba.
  A tömeg a kis fennforgás alatt nagyjából feloszlott, már csak néhányan maradtak bámészkodni, nagyrészt a pletykás öregek, akik bizalmatlankodva méregették Vt. Jungkook az omega kezét megragadva lehúzta maga után az emelvényről, hogy kevesebben tudják legeltetni rajta a szemüket, hiszen a kis farkas az övé volt, nem másé. Az alfa házába érve az előbb említett farkas már nem tudott uralkodni magán, ezért Vt a csukott ajtónak nyomta, majd durván megcsókolta, a másik szinte nyekkent az indulatok hevességétől.
  -Legközelebb nem hagyom senkinek, hogy hozzád érjen-biztosította Jungkook egy pillanatra megszakítva a vad csókcsatát, amibe V sem volt rest beszállni.
  "Jungkook most felejts el!"figyelmeztette a vadállatot Kookie, aki látta a másik énje gondolatait."Jungkook!", de a farkasa nem reagált rá, hanem minden erejével próbálta kizárni.
  -Jungkook a szemed...-akadt el V hangja, amik megpillantotta a társa szó szerint világító íriszeit és az alfa ínyéből előugró hatalmas fogakat. Az omega ijedte simult a falhoz.
  "Nem fog bántani."nyugtatta eredménytelenül Taehyung, de a farkas már teljesen berezelt a sötéthajú tekinetétől, amivel az végigmért. Agresszió, féltékenység és fejetlenség sugárzott belőle. Talán az omega rémülete volt az, ami észhez térítette Jungkookot, mert Kookie elkeseredett küldeme semmit nem ért a vadállattal szemben.
  V fel sem fogta, amikor az alfa remegve ellépett tőle, majd a kezét előre helyezve mutatta az omegának, hogy maradjon ott ahol van.
  "Majdnem megtetted."akadt ki Kookie, így szinte üvöltözött a farkásával, amit tőle egyáltalán nem volt megszokott."Visszafogni is alig tudtad magad. Igaz, hogy én nem tudlak fegyelmezni, de magadra figyeljél már oda, ha én nem számítok neked."szidta tovább teljesen kikelve magából.
  -Pontosan tudom, nem kell rá emlékeztetni.-ordította el magát hangosan Jungkook, amitől az omega mégkisebbre húzta össze magát, még ha nem is neki szól a mondat.-V-fordult vissza a társához az alfa, aki már hozzá hasonlóan remegett. Annyi minden cikázott az omega agyában Taehyung harmatgyenge nyugtatásain kívül, hogy szinte belefájdult a feje. Pontosan tudta, hogy a sötéthajú meg akarta jelölni, ami persze Jungkookon kívül senkinek nem lett volna szerencsés, meg persze még ott volt a Jiminnek tett ígéret ezzel kapcsolatban. Azonban ahogy látta az alfát valami az utolsó másodpercben visszafogta, azóta meg valószínűleg Kookievel vitatkozik, vagy inkább veszekszik, amitől talán még idegesebb lett.-V figyelj rám.-szólította meg a társát újra Jungkook, aki erre teljesen rá koncentrált.-Menj el innen. Tőlem. A faluból ne, de Yoongihoz vagy bárkihez.-adta ki az utasítást, ami az omegát végképp összezavarta.
  -De, Jungkook...-lépett volna közelebb az alfához, az azonban nekilökte a falnak, majd követte oda.
  -Látod milyen vagyok.-csapott a kis farkas feje mellé, amibe szinte beleremegett a ház, de egy kis behorpadás mindenesetre keletkezett a vakolaton.-Egy szörnyeteg, érted?-V hulla sápadtan bólogatott, majd amikor Jungkook elvette mellőle a kezét azonnal kimenekült a házból.
  A falu utcácskáin szinte senki nem lézengett, mert a gyűlésre is sokak csak felkeltek, úgyhogy ők nemes egyszerűséggel visszaaludtak. V futólépésben sietett oda Yoongi házához, aki éppen abban a pillanatban lépett ki az ajtón, amikor az omega odaért.
  -Mi a baj?-kérdezte egyből a kékszemű farkas ijedt ábrázatát látva.
  "Nincs sok időd, úgyhogy ezt gyorsan intézd el."figyelmeztette Suga, mire Yoongi legszívesebben neheztelően pillantott volna rá, ha megtehette volna. Nem szerette, ha a farkasa beleszól az emberi dolgokba, főleg nem lelki ügyekbe, hiszen Suga még a másik énjénél is kétszer olyan fagyos és érzéketlen volt.
  -Jungkook elküldött...-kezdett bele akadozva a kis omega, mire Yoongi értetlenül felvonta a szemöldökét. Tudta, hogy az alfája nem a gyengédégéről híres, de nem gondolta volna olyannak, aki csakúgy szélnek ereszti a társát, főleg a Jiminnel kialakult dolgokra való tekintettel.-Mert meg akart jelölni, aztán kiakadt.-fejezte be végül V nagyot sóhajtva. Yoongi már nem tudta visszafogni a farkasát, aki nemes egyszerűségggel elsöpörte az útból az emberi ént, hogy felszínre juthasson.
  -Picim, nincs időm, hogy téged pesztrálgassalak, szóval menj be, ha akarsz-biccentett a ház fele kicsit lesajnálóan.-Itthon van az öreglány, úgyhogy még társaságod is lesz.-majd azzal a lendülettel felvette a vadállat alakját és elviharzott az erdő felé, miközben V csak értetlenül bámult utána.
  "Akkor azt hiszem ketten maradtunk az idegenben"próbálta felszínes csevegéssel oldani a feszültséget Taehyung, de a másik énje mintha meg sem hallotta volna úgy fürkészte a sötétet, amerre a béta eltűnt."Nem megyünk be?"kérdezte Tae, de ebben a pillanatban kinyílt a ház ajtaja, aminek a farkas háttal állt és egy pokrócot terítettek a hátára.
  -Ne is foglalkozz vele, Luna.-szólalt meg az omega mellett egy rekedtes hang.-Suga mindig is egy magának való paraszt volt.-sóhajtott az idős asszony, mintha szép emlékeket idézne fel, majd legyintett egyet.-Kerülj beljebb.-tipegett vissza az épületbe a botján támaszkodva. V elsőször Taet küldte a felszínre, aztán így követte a hölgyet, aki mintha rakétákat kapott volna, mert mire az omega beért már a konyhában nagyban főzte a teát, ami pedig nem fél centire volt a bejárattól.
  -Ön Yoongi édesanyja?-birizgálta Taehyung zavartan a rajta lévő takaró rojtjait, amik már amúgy is foszladoztak néhány helyen.
  -Nem, az 'Öreglány' vagyok-rajzolt idézőjeleket a levegőbe a korosodó farkas, mire az omega akaratlanul is rosszul érezte magát, hiszen ez a jelző nem volt valami kedves.
  -Suga azt nem úgy értette...-próbálta menteni a helyzetet Tae, de nem volt valami könnyű, meg úgy látszott az asszony nemigen foglalkoztatja.
  -Már megszoktam, hogy ő a Jégherceg.-öntötte ki a béta 2 csészébe a teát, majd az egyiket Taehyung kezéba nyomta.-6 éves kora óta kellett volna nevelnem, de Ónix, az akkori alfa eléggé kisajátította magának, úgyhogy inkább csak kolonc maradtam a nyakán. Nem ülsz le?-mutatott a botjával a hölgy a kanapéra, amire ő már elfoglalta a helyét.
  -Akkor maga nem az édesanyja?-próbált tapintatosan érdeklődni az omega, miközben egy aprót kortyolt a forró italból.
  -Én a nagynénje vagyok, vagy valami olyasmi-vont vállat az ősz farkas halványan elmosolyodva.-Tudod az ő szűkebb családja meghalt még nagyon régen, Luna. Azért ilyen fagyos.-borzogott meg az asszony, mint aki tényleg valami hideghez nyúlt volna.
  -Óhhh... Őszinte részvétem.-hajtotta le a fejét Tae, hogy kifejezze a sajnáltát az elvesztett rokonok miatt. Neki sem volt családja, de őket nem is ismerte, viszont úgy rosszabb, ha emlékeket tudsz kötni az illetőkhöz.
  -Hagyd csak, Luna. Amúgy is utáltak.-legyintett az asszonyság szórakozottan, sőt még egy aprót nevetett is hozzá.-Nem tartottak tisztességesnek, mert én voltam a falka bohóca, egyébként ezt a posztot azóta is büszkén birtoklom-kacsintott az omegára.-Tauni, a falu vicc csinálója senki volt a szemükben, mert ő a nagy Min család.-vette a szájába a még ki nem aludt pipáját a hölgy, hogy aranyos kis pöfékfelhőket tudjon útjukra engedni a lámpa sárgás fényében.-És a te történeted mi?-pillantott fel az omegára, aki eddig enyhén tátott szájjal hallgatta a bétát.
  -Nagyon semmi...-vont vállat Tae félénken.
  -Nade Luna! Izgalom nélkül hagyni egy ilyen unalmas életű idős hölgyet már több, mint illetlenség.-tetett felháborodást Tauni, de a szemében gyermeteg pajkosság csillogott bizonyítva, hogy csak a teste öreg, viszont a lelke fiatal, mint egy maszületett csecsemő.
  -Igazából nincs izgalmas történetem.-kezdett bele Taehyung az élete elmesélésébe.-A szüleimet nem is ismertem. Nagyon kicsi kölyökként talált rám a Fekete Obszidián egyik bétája, ahogy az erdőben csatangoltam csomókban álló bundával, csontsoványan. Valószínűleg elég szánalmasan nézhettem ki, mert megsajnált és befogadott.
  -Nem csak valószínűleg, hanem biztos-szólt közbe az asszony hangosan nevetve hozzá. A kacagása mély volt, öblös, hangos, a dohánytól kicsit rekedtes, talán egy kicsit még nőietlen is, de aki meghallotta azonnal jobb kedvre derült, mert a hölgy boldogsága őt is magával ragadta.
  -Igen, szóval szánalmas voltam-bólintott mosolyogva Tae.-Abban a falkában nőttem fel, miközben Hayden, aki megtalált a sajátjának nevelt. Aztán amikor 16 lettem az alfa fia, akinek akkor még nem volt társa, de kisebb háreme igen szemet vetett rám, így mindenképp meg akart szerezni magának, akár erőszakkal is.-az omega beleborzongott az emlékbe, ahogy eszébe jutott Fallon durvasága, amivel bánt vele.
  -Kezd izgalmassá válni-dőlt előre Tauni, aki mintha megfiatalaodott volna az eseménydús történettől. Az arca felragyogott és a ráncai is kisismultak.
  -V ellökte, de valahogy szerencsétlenül esett és deréktól lefelé lebénult.-motyogta Tae maga elé, mert ezért a tettéért kicsit gyűlölte magát, hiába mondogatta, hogy nem az ő hibája volt, hiszen önvédelemből cselekedett.-Az alfa persze őrjöngött, hogy megnyomorítottam a fiacskáját. Elmenekültem, azóta pedig egyedül kóboroltam mindefelé, egészen ma reggelig, amikor egy másik farkas elkezdett üldözni. Omega vagyok és párzási időszak. Pontosan tudtam mit akart tőlem és én egyáltalán nem voltam vevő rá, szóval menekültem. Sérült lábbal-mutatta fel az alkarját borító kötést, mire az asszony bólogatva egy újabb füstfelhőt engedett szabadjára.-nem volt sok esélyem. Már rajtam volt, amikor feltűnt egy másik farkas, aki lerántotta rólam.
  -Jungkook és Dusk összecsapása következett.-vigyorgott kajánul Tauri, ami meglepte Taehyungot, hiszen erről csak ők 3an tudtak, talán még Yoongi, de nem biztos. Akkor az idős hölgy honnan tudhatta meg?-Ne nézz így, Luna. Nem vagyok teljesen hülye meg szenilis a korom ellenére.-indult az ősz béta egy újabb kör teáért, mert az előzőt a nagy izgalmak közepetette rohamos tempóval elszüpürtyölte.
  -De...-akadt el az omega valahol az okok és okozatok rengetegében, így a mondatot sem tudta befejezni.
  -Itt jár az ellenséges falka alfája, aztán eltűnik veled meg a mi vezetőnkkel egy kis viskóban, ahonnan te kirontasz, egyébként nagyon drámaian. Összeraktam itt bent-kocogtatta meg a halántékát vigyrorgva.-, hogy itt valami nem kóser. De akkor ezek szerint ez. Folyatod, Luna? Már érdekel mi lesz a vége.-zuttyant le Tauni újra a kanapéra az újabb csésze italával a kezében.
  -Persze.-bólogatott Taehyung egyből. Volt valami a hölgy bolondossága alatt, ami miatt nem mert volna ellenkezni vele még ilyen kicsi dologban sem. Egyfajta elfojtott érzelem, talán harag, de annál mélyebb...-Akkor, ahogy rájöttél megküzdöttek, de én azt nem láttam, mert szabadulni akartam onnan. Amikor már majdnem újra a fák között voltam Jungkook elém állt, Dusk sehol. Utána elájultam.-vallotta be pironkodva, mire Tauni egetrengetően felnevetett, még a térdét is csapkodta a hahotázás közben, sőt félő volt, hogy a díványről is lefordul a nagy vidámságban.
  -Erről valami színdarabot kéne csinálni-törölgette a szemét, ahonna  pár könnycsepp lefutott a redőzött arcán.-Drámai beájulás! Ez kész.
  -Nem vagyok rá büszke.-jött zavarba teljesen az omega, mire az asszonyság egy legyintéssel jelezte, hogy szóra sem érdemes.-Aztán itt ébredtem. Találkoztam Jungkookkal, majd jött Jimin. És igen nagyjából ennyi.-hadarta el gyorsan a végért kínosan Tae, mert félt, hogy ha egyetlen fölösleges szót mondd máris újra beég.
  -Hát neked sincs unalmas életed.-hümmögött elismerően Tauni, mire az omega lesütötte a szemét és nagy erőkkel a heverő vöröses anyagát kezdte pásztázni, minden kis cérnaszálat gondosan megfigyelve.-2 társsal nyomjuk, mi? Nem kispályázunk...
  -Nem én szerettem volna így...-mentegetőzött Tae, mert furcsán érzete magát a koros béta csipkelődő kérdéseitől. Tényleg nem ő akarta ezt a helyzetet. Inkább élt volna örökre egyedül, minthigy ez az állandó acsarkodás legyen neki a normális, amit ez a két falka napiszinten leművelt.
  -Nem is a te hibád.-legyintett a tőle már megszokott mozdulattal Tauni, ami nála valami 'lépjünk tovább' szerűséget jelenthetett.-Valószínűleg a Hold Istenek unatkoznak és te lettél az új játékszerük.-az asszony mondataitól, mintha Taehyung mégjobban megrémült volna. Mi van, ha tényleg, csak a felsőbb rendű erők szórakozása? Nem volt jó, az a porszem-vagyok érzés, ami a belsejét mardosta, mint a mérgező sav, ami lassan, de visszafordíthatatlanul mindenbe beleivódik.-Mindegy is.-érkezett egy újabb legyintés a hölgytől.-Nem vettem észre, hogy majdnem elragadnak az én Lunám szemei és közben itt nem hagyom aludni. Hát milyen házigazda vagyok én?-nevetett fel önirónikusan.-Gyere megmutatom, hol tudsz elszenderedni.-állt fel a béta a botjára támaszkodva, majd döcögős léptekkel elindult a ház belseje felé, Taehyung meg némán követte.
  A kis utuk egy rendezett vendégszobába vezetett, ami egy ágyból, szekrényból és asztalkából állt, amihez látszólag még nem sokan értek.
  -Nagyon szépen köszönöm-hálálkodott az omega.-A teát meg mindent.
  -Aludj jól, Luna.-hagyta magára Taet Tauni, aki amint eldőlt a matracon mély álomba merült, ahol boldogan élt Jungkookkal és Jiminnel teljes egyetértésben.
  A nyugovóra tért ház csendjét fél óra elteltével egy idős farkas papucsba bújtatott lábainak csoszogása törte meg, amint az omega szobája felé közeledtek. Az ajtó nagyon lassan, de nyikorgás nélkül résnyire nyílt, így egy vékony fénycsík szelte át a fiatal farkas nyugodt, alvó arcát, amit nemsokkal később Tauni alakja le is árnyékolt.
  -Remélem szépet álmodsz, én egyetlen Lunám.-nézte Taehyungot őszinte szeretettel az arcán, amit csak az anyák mutatnak ki az újszülött gyerekük irányába.

Szóval mindenki szokott ide írni, úgyhogy én miért ne írnék, mondjuk úgy sem érdekel senkit...
Anyways annyi, hogy így össze-vissza lesznek részek, attól függően, hogy van-e kedvem, vagy időm.
Meg, hogy inkább kevesebb, hosszú rész, amik hosszabb időközönként jönnek ki, vagy rövid, de sok rész?