Reggel Tae lágy simogatásra ébredt, amik időről időre végfutottak az arcán és a haján egy pillanatra elidőzve a mogyoróbarna, selyem puhaságú tincsei között. Még mielőtt kinyitotta volna a szemét felkúszott az orrába Jungkook illata, ami az omegával együtt felébresztette a gyomrában szunnyadó lepkéket, akik a tulajdonosuk társa jelenlétére őrült verdesésbe kezdtek, mintha egy másodpercet sem bírnának ki a mostani helyükön. Taehyung azonban még nem akarta kisöpörni az édes álom utolsó darabkáit a szeméből, ezért egy halkat szuszantva belesimult Jungkook érintésébe.
-Jóreggelt, aranyom.-suttogta az alfa az omega fülébe, amikor észrevette, hogy az utóbb említett már nem alszik. Ez a pár szó is elég volt a megfelelő helyen elmondva, hogy Tae akaratlanul is fülig vörösödjön és a pirulását jelen esetben nem nagyon tudta álcázni, szóval kénytelen volt hivatalosan is felébredni.
-Jóreggelt, Jungk...-a mondatot azonban nem fejezte be, mert megpillantotta a másik barna őzikeszemeit, amik most érdeklődően csillogtak, hogy magukba tudják fogadni a társuk szépségének minden egyes apró részletét, mintha az egy múlandó csoda lenne.-Kookie.-korrigált gyorsan minden meglepődöttsége ellenére.-Hogyhogy te vagy itt? Mármint nem baj, csak nem számítottam rá. Tényleg örülök neki, meg minden, csak furcsa, mert eddig alig voltam veled kettesben és...-jött rá az omegára a kínos beszélhetnék még mindig fekve, mivel nem érezte magát elég kipihentnek, hogy felegyenesedjen és szemtől szembe beszéljen az alfával. Ez tartott egészen, amíg a sötéthajú mosolyogva félbe nem szakította.
-Jungkook sajnálja, hogy tegnap úgy kiakadt,-simogatta meg szeretetteljesen Taehyung kobakját, amitől az omega teljesen megnyugdott, mintha minden zavaró tényezőt egy csettintéssel kiiktattak volna a környezetében.-ezért küldött engem, hátha én rendbe tudom hozni. Hidd el nem akart bántani, csak megijedt magától, és a vágyaitól.-erre Tae aggódva felült, de olyan lendülettel, hogy szinte lefejelte Kookiet, aki még épp időben hátrébb tudott húzódni, hogy elkerülje a koccanást, amihez így sem hiányzott sok.
-De azért jól van odabent?-simította az ujjait az omega az alfa légzéstől időnként megemelkedő mellkasára, ahol a kidolgozott izmok az érintés hatására megkeményedtek.
-Jól. Küszködik magával, de jól.-fogott rá Tae kezére a férfi és a méretes tenyerébe rejtette azt, mint egy becses kincset, amit avatatlan szem nem is láthat.-Nem bánod, ha újra kötözöm a sebed, mert ez a géz már jóideje rajta van, ami nem tesz jót?-piszkálta meg óvatosan az omega alkarját borító kötést. Tae már volt néhány olyan pillanat, amikor teljesen megfeledkezett a sérüléséről, ami azért nem gyógyult még meg, mert az omegák energiája párzási időszakban a bármelyik másodpercben bekövetkezhető megtermékenyülésre koncentrálódik, nem pedig a gyors regenerálódásra.
-Itt vagyok.-toppant be kisebb robajjal a szobába Tauri, aki ezek szerint végig az ajtó mögött ácsorgott hallgatózva, miközben a megfelelő pillantra várt, hogy már szemtanuja is lehessen a 2 farkas beszélgetésének.-Itt a kötszer, fertőtlenítő, csodakencék, minden.-pakolt le minden a fél kezéből egy pincért megszégyenítő ügyességgel, mivel az egészet egy karral adta elő, hiszen a másikkal a botján támaszkodott.
-Köszönjük, Tauri.-biccentett Kookie, Taehyung meg fülig vörösödött a béta mindenkit magával ragadó, kicsit tolakodó viselkedésétől.
-Segítsek, Alfa?-sürgött-forgott körülöttük az ősz hajkoronájú asszonyság, mint valami tündér keresztanya. Kikészítette katonás rendbe egymás mellé az egész elsősegélydoboz tartalmát. Minden üveget a felirtattal a másik két farkas felé fordított, hogy könnyen meg tudják állapítani, hogy mi is van benne és az pontosan mire jó.
-Nem kell, köszönöm, megoldom.-tessékelte ki Kookie a hölgyet a szobából, hogy újra kettesben maradhasson a társával, akivel még ennél is mélyebb kötődést szeretett volna kialakítani, hogy ne kelljen annyira rettegnie az omega végleges választásától. Tauri végül egy kis győzködés hatására elhagyta a szobát, de az ajtót félig nyitvahagyta, hogy azért biztos, ami biztos mindent tökéletesen halljon.
Az alfa némán kezdte kibontani a gézből olyan 18 órája kötött csomókat. Nem akarta megtörni a rájuk ereszkedett békés csendet valami oda nem illő témával, viszont, amikor észrevette, hogy Tae egész testében remeg muszáj volt felnéznie. Az omega lehajtott fejétől semmilyen érzelmet nem tudott leolvasni az arcáról, szóval azonnal a legrosszabbra gondolt, azaz, hogy a társa éppen zokog.
-Mi a baj?-kérdezte aggódó hangon a törékeny farkas álla alá nyúlva, hogy a társa végre ráemelje a sötétbarna szemeit, amikben meglepetésére nem szomorúság, hanem élénk vidámság csillogott. Taehyung még mindig visszafojtva a nevetését az ajtó felé biccentett, amit Kookie ezért azonnal be is csukott.-Szóval?-vont fel a szemöldökét zavarodottan, mire az omegából kitört a röhögés. Pár percig így ültek egymás mellett: Tae szinte fulladova, meg könnyezve a rátörő folyamatos jókedvtől, az alfa pedig enyhén eltátott szájjal és nagyokat pislogva figyelte a kisebb farkas vidulását (van ilyen szó?). Végül a jókedvő egyén valahogy ōsszekapta magát, hogy a nagy vidámsága csak egy hatalmas vigyorban terüljön szét az arcán, úgyhogy végre tudott válaszolni Kookienak, aki már azt fontolgatta, hogy megcsörgeti az elmegyógyintézetet hátha ők többet tudnak kezdeni a helyzettel, mint ő.
-Csak az jutott eszembe, hogy Tauri, ha nem szólunk rá akkor akció közben is az ágyunk mellett állna. És vizuális típus vagyok.-mondta el végül a röhögőgörcse okát, de a rövid mesélés közben is többször mély levegőt kellett vennie, hogy visszatartsa a feltörni készülő nevetést.-Képzeld el, hogy ott kötöget a sarokban, néha belekortyol a teájába, és ilyen helyeslően bólogat.-kezdett újra fuldokolni, amitől az arca teljesen vörös lett. Viszont amíg ő jót derült az alfa kicsit mocskosabb fantáziájában kicsit más gondolatok fordulak meg...
-Akció közben, mi?-harapta be az alsó ajkát és szándékosan elnyújtva végigmért az omega cseresznyepiros, dús, bársonyos száját, aki ezt észrevéve azonnal zavarba jött.-Az akció is elképzelted, kicsim?-túrt Tae sűrű tincsei egy perverz mosollyal karöltve.
-Hát ömmm...-vörösödött el az omega. "V erre mit mondjak?"kérte azonnal a farkasa segítségét.
"Fogalmam sincs. Flörtölj vissza." Taehyung lelki szemei előtt megjelent, ahogy a vadlállat énje még az egészhez meg is vonja a vállát."Hé nem is így vonom meg a vállam."akadt ki V, mivel ő is látta, amit az embere, hiszen egyazon testen és agyon osztoztak."Mintha valami görcsöm lenne, jézusom..."
Talán pontosan ki is elemzik, hogy V hogy vonja meg a vállát, hol van a mozdulatban az erő, hol engedi ki, milyen izomkat használ, meg ilyenek, azonban Kookie nem várt többet a társa válaszára, hanem a tettek mezejére lépett.
-Mert én elképzeltem.-hajolt közlebb Tae szájához minden egyes szónál, míg végül az utolsót már azokra a hőn áhított ajkakra mondta. Aztán hirtelen megragadta az omega derekát és egy gyors mozdulattal a hátára fektette az ágyon, majd a kisebb farkas akaratlanul terpeszben lévő lábai közé mászott, majd így forrtak össze egy finom kezdődő, de hamar igen vaddá és féktelenné váló csókcsatában...Pls pls pls olvasd el🥺🥺🥺🥺
Szóval az lenne, hogy legyen benne 18+, vagy ne?
És legyen Sope rész?
Köszi, ha válaszolsz💜
VOUS LISEZ
Alphas' omega | JiTaeKook ff. |🔞
FanfictionSenkinek sem lehet 2 társa. Mindenki ezt hitte, de az eddig magányos omega, Taehyung úgy látszik a 2 rivális falka mindkét alfájával is kialakít kötődést... Természetesen, majd választania kell, hogy kivel marad, de a döntés messze nem olyan egys...