Alphas' omega | JiTaeKook ff. |🔞

8. rész

-Nem vagyok éhes-küldte el Jimin Hobit, miután az vacsorával kínálta. Amióta nem volt vele Tae életkedve sem volt. Legszívesebben egy sötét szobában üldögélt volna egész nap csokit zabálva, miközben az omega hiánya teljesen felemészti.
-Hozzak valami édességet?-fordult vissza még az ajtóból a béta, aki mindent el akart követni, hogy az alfája újra a régi legyen.
-Meg fogom bánni, de igen légyszíves-mormogta maga elé a szőkeség kedvetlenül. Nagyon régóta nem evett semmi édeset, vagy ami hízlalhatja, mert betegesen rettegett az elhízástól és már többször is súrolta az anorexia határait. Erről is persze csak a legjobb barátai Namjoon és Hoseok tudtak, hiszen a falkának egy erős vezetőre volt szügségük, nem pedig egy táplálkozási zavaros alfácskára.
A visszaérkező béta kezéből úgy rántotta ki azt a 4 tábla milkát meg a doboz Nutellát, mint függő a napi adagját a dílertől. Majd az egyiket felbonta nagyot egy sort egyben le is harapott. Hobi Jimin megdöbbenésére nem ment el, hanem letelepedett az alfa mellé és nagyon óvatosan az egyik csoki után nyúlt, mintha attól félne, hogy az alfa leharapja a kezét, ha hozzáér a kajához.
-Vegyél nyugodtan.-biccentett a szőke megadóan, de a markában tartott milkát továbbra is ragaszkodóan szorongatta.-Egyébként az a világoshajú béta a társad?-kérdezte néhány falat után Jimin. Már az idejét sem tudta mikor beszéltek utoljára a szív- és lelki ügyeikről, mert mindkettőjüknek meg igazából Namnak is megvolt a maga baja. Az alfának a kormányzás, hogy meg tudjon felelni az apja elvárásainak, amik mint ólom súlyok nehezedtek még pluszba a vállára. Hobi minden idejét lefoglalta a betegeskedő édesanyja ápolása, mert az összes percet vele akarta tölteni a hátra lévő életéből, nehogy mégegyszer előforduljon az, ami Lisával történt. Joonie pedig omega lévén az összes rá pályázó bétát utasítgatta el, ami nem kevés idejét lefoglalta. Ezt az egészet azzal indokolta, hogy ő még vár a Társára, ami igazából nem is volt hülyeség.
Hoseok akaratlanul is elvigyorodott a másik béta gondolatára, ahogy a lelki szemei előtt felelevenedett a képe. Meg, hogy emlékezett mit súgott neki oda, mikor el kellett búcsúzniuk.
-Igen-bólogatott a vöröske hevesen.-Sugának hívják és nagyon aranyos.-Jiminnek inkább az ijesztő szó jutott volna eszébe a bétáról arról a jeges tekintetéről, amivel Hobit védelmezve végigmérte az egyetlen találkozásukkor.
-Hát akkor ezt mindketten jó kikaptuk a Vérvörösektől.-nevetett fel kínosan a szőkeség, hogy elnyomja az omegája hiányát.
-Yoongit nem érdekli és annyira engem sem.-vont vállat a béta.-Olyan régóta élünk itt egymás mellett...Miért nem tudjuk előadni ezt békében? Mindenkinek van egy szép nagy területe, falkája...-mondta ki azt a gondolatot, ami valószínűleg minimum egyszer már minden farkasba megfogalmazódott. Az idősebbek szerint már teljesen értelmetlen ez a háborúzás és ők tudták mit beszélnek, mert nem egy rokonukat, vagy barátukat veszítették el az acsarkodás miatt teljesen értelmetlenül.
-Nem tudtom.-harapott egy újabbat Jimin elgondolkozva.-Néha én is azt kívánom bárcsak abbahagyhatnánk ezt, de ebben nőttünk fel. Nekünk már ez a normális.
-Talán Taehyung egy esély, hogy összefogja a falkákat-vetette fel Hobi annak az egyik lehetséges indokát, hogy miért van az omegának 2 társa, akik pont alfák.-A Hold Istenek végre észrevették mi folyik itt.
-Vagy azért küldték, hogy mégjobban egymásnak ugrasszon minket.-nézte a dolog negatív oldalát reflexből Jimin, aki a társa hiánya miatt amúgy is lehangolt volt, de ez a téma minden életkedvet kiölt belőle.
-Nem tudod a pozitívan látni a helyzetet?-dőlt az alfája oldalának játékosan Hoseok, mire Jimin aprót felmordultz de nem lökte el.
-Nem-vágta rá egyből a szőke, miközben az ujjával próbált nagy mennyiségű Nutellát kibányászni az üvegből.-Hiányzik Tae és most Jungkook bármit művelhet vele.
-Tanulj meg bízni benne.-tanácsolta a vöröske.-Taehyung szeret téged, Jungkook meg Taehyungot, ezért nem tudná bántani, ahogy te sem.
-Mindegy-süppedt bele a kanapé párnáiba Jimin, miközben egy újabb milkát bontott ki, jogy fél perc alatt azt is elfogyassza, hátha az felvidítja.-Csak 3 nap. Kibírom. Képzeljük el, mint egy nyári tábort, ahova Tae elment, de vissza fog jönni. Tudom.-beszélt leginkább magának, amit Hobi egy halvány mosollyal figyelt. A szőkeség szerinte már túl régóta nem mutatta ki az érzelmeit senkinek, ami semmilyen körülmények között sem normális, így a vöröskének szinte felüdülés volt ezt a másik Jimint látni.
Halkan beszélgetve dőltek egymásnak, amíg elmajszolták a maradék csokikat pont, mint amikor kicsik voltak, majd az alfa feje előre bukott a csomagolás papírja meg, amit addig gyűrögetett kihullott a kezéből. Hoseok nagyot nyújtózkodtva felállt, aztán a szemetet összegyűjtötte a dohányzóasztalról és a földről, majd hazaindult.
-Hobi?-hallotta meg az anyukája hangját, amikor a lehető leghalkabban próbálta villanykapcsolás nélkül lerúgni magáról a cipőjét.
-Miért nem alszol ilyenkor, Anya?-térdelt a vöröske sóhajtva az asszony ágya mellé és finoman simogatni kezdte a párnán szétterülő ősz haját.
-Nem jöttél haza, aggódtam érted, fiacskám.-mosolygott rá a fiára szívmelengetően az idős béta. A kezét pedig erőtlenül ráfogott Hoseok ujjaira, aki emiatt mégközelebb hajolt az anyjához.
-Felnőtt vagyok, Anya. Amúgy Jiminnel voltam.-nyugtatta meg a hölgyet a vörös mély hangon, mire az fáradtan lehunyta a szemét és mintha az arcán szerteszétágazó ráncok kisimultak volna. Amikor legközlebb felpillantott a szemei már világító zöldek voltak, mire Hobi egy fejhajtással üdvözölte Ezrát, az édesanyja farkasát.
-Ma eljött hozzám Lisa.-Hoseok lesápadt a húga említésére, de nem lepődött meg, hogy az asszony egy halottal társalgott, ugyanis ő volt a falu vajákosa, szóval teljesen megszokott voltak a látomásai és ehhez hasonlók.
-Mondott valamit?-kérdezte a vörös remegő hangon. Eddig Lisa még sosem jelentkezett, sőt Ezra még a jelenlétét sem érezte.-Jól van?
-Igen, jól van.-bólintott az asszony.-A Hold Isteneket szolgálja, viszont nem ezért jött, hanem figyelmeztetni akart téged, hogy valaki olyan fog elárulni, akiben a jobban bízol, mint magadban.-Hobinak rögtön Suga képe úszott be, ami miatt egy hatalmasat nyelt.
"Nem biztos, hogy Lisa rá gondolt."nyugtatta Jhope, de ő sem volt a hallottak alapján valami rózsásan.
"Akkor kire?"kérdezett vissza azonnal Hoseok a feszültségtől vibráló idegekkel, mert nagyon nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Alig akarta elhinni, hogy most kapta meg a társát és azonnal bizalmatlankodnia kell vele szemben. Mintha a kapcsolatuk amúgy stabil lábakon állna, mert egyáltalán nem. Ellenséges falkákból vannak. Gyűlölniük kéne egymást...
-Van valami, amit el akarsz mondani, fiacskám?-kérdezte az idős béta sokat sejtően.
-Nincs semmi, Anya és most aludj.-adott egy puszit Hoseok az ősz farkas homlokára, majd becsukta maga után az ajtót.
Az idő már fél 12 felé járt de a vöröses béta éjszakája még csak most kezdődött. Felvette a farkas alakját és úgy vágott neki az ilyenkor egyébként veszélyes fák rengetegének.