Alphas' omega | JiTaeKook ff. |🔞

15. rész SOPE #3

  -Jelölj már meg, az Isten áldjon.-fakadt ki Hopie idegesen a hajába túrva. A társa azonban még mindig szótlanul figyelte a szellő miatt finoman lengedező faleveleket, amik susogó hangot adva értek össze, majd váltak el. Nem tudta feldolgozni, hogy a vöröske miért kér tőle ilyen, főleg ilyenkor. Egy napja se ismerték egymást, ellenséges falkából voltak, sőt még 100%osan sem bíztak egymásban, márpedig a Jelöléshez az kell, hogy az egész életed rá merd bízni a másik farkasra, hiszen a megjelölt egyed 3-4 nap után belepusztult a partnere hiányába.

  -Hope ezt akarod?-szólalt meg végül enyhén remegő hangon, a szemével pedig a másik élénk íriszeit kereste, amikben most teljes magabiztosság csillogott.

  -Ha nem akarnám nem mondanám.-fogatta meg a szemét a vörös.-Nem lesz olyan erős a szagunk és megtudhatjuk mit akarnak itt. Ez mind a két falkát érinti. Én pedig azt akarom emiatt Suga, hogy Jelölj meg.-a hangja kemény volt, mint az acél, nem tűrt ellentmondást. A világos farkas pár másodpercig habozott, de a társa szava kellőképpen meggyőzték, hogy a következő pillantban a hatalmas fogait belemélyessze JHope nyakában, miközben a zöld íriszei smaragdként felizzottak. Mindkettejük testét, mintha árammal sokkolták volna, az elektromosság úgy áramlott végig a sejtjeiken, egyet sem hagyva ki. A szívük tájékán egy rándulát éreztek, Hopie valamivel nagyobbat, mintha a lelküket összekötő madzagra valaki ránehezedett volna.

  -Te jössz.-mormogta Suga, miután elvált a vörös egy állkapocsnyi körben vérpettyes bundájától és a fejét oldalra döntötte, hogy a társa jobban odaférjen a területhez. A Jelölés helyének nem volt igazi jelentőssége, de a többség, hacsaknem titkolni akarta a társát valami feltűnő felületet választott, hogy elrettentse a további udvarlókat. Hope nem tétovázott úgy vetette magát a kisebb farkas szabad testfelületére, mint ragadozó a sérülten vergődő áldozatára. A szőke élesebben szívta be a hideg levegőt, amint a méretes agyarak a húsába vágtak átmetszve néhány szövetet. Ugyanaz az érzés futott végig rajtuk ismét és az életeik fonala véglegesen összefonódott, sőt inkább egyévált.

  Nem szóltak semmit, csak halkan, vigyázva, hogy hova lépnek az idegen farkasok táborához közelítettek. Nem voltak egy falkányian az távolról is látszott, a gyerekek és az öregek hiányoztak. Az ideiglenes maradásra utaló jelek továbbá a sátorok voltak, amiben aludtak, nem terveztek itt véglegesen megtelepedni, még. Viszont a két bétát nem ez ijesztette meg a leginkább, hanem a farkasok szemében csillogó kemény lélektelenség, ami komorrát tette az arcukat, durvává(ez így értelmes? Mert rohadt hülyén hangzik) a vonásaikat.

  A tábor határától olyan 3-4 méterre Sugáék megálljt parancsoltak maguknak és csak a szemeiket megerőltetve figyelték a nagyrészt megtermett bétákból álló társaságot, akik a tüzek köré gyűlve beszélgettek egymással.

  -Kik ezek?-suttogta Hopie, de inkább költőinek szánta a kérdést, mintsem a társának.

  -Fogalmam sincs, de jelentenünk kell. Muszáj.-motyogta hasonló halksággal a szőke. Nem kellett többet beszékniük ahhoz, hogy teljesen egyszerre, hangtalanul elhagyják a hátborzogató helyszín és belevessék magukat ez erdő sötét rengetegébe.

  Megállás nélkül rohantak maguk sem tudták hova, csak egy idő után már a Fehér Hold falka faluja széléhez értek. Szinte nem is enlékeztek az útra, amin jöttek, néhány homályos kép volt a fejükben egy-egy elmosódó fáról, bokorról, vagy a Hold sárgás fényéről, ami megcsillanva verődött vissza egy síkos felületről.

  A levegő megtelt a fáradt zihálásukkal, amivel mindketten az éltető oxigén után kapkodtak. A lábaik remegtek a megerőltetéstől, hiszen majdnem az egész erdőn hasítottak át sprintelve, ami rendesen leszívta volna még a legjobb fizikumú farkas energia tartalékait is. Még mindig nem szólaltak meg, hanem elsőnek Yoongi váltazott vissza és engedte felszínre az emberét, majd JHope is követte a példáját.

  Ebben az alakban mindkettejük nyakának és vállának íves találkozásánál ott virított a vöröses Jelölés, ami később majd egy érdesen kiemelkedő heggé fog szelídülni. A szőke béta rövid tétovázás után odamászott a poros földön kiterült társához, majd a fejét ráfektette annak izzadtságban úszó, hevesen emelkedő mellkasára. Vöröske gondolkodás nélkül, szinte már ösztönből fonta köré a kimerültségtől remegő karjait, így mégközelebb vonva Yoongit magához.

  -Pihenjünk pár percet.-motyogta Hobi fáradtan, lehunyt szemekkel, mire a társa helyeslően bólintott, majd azzal a lendülettel mindkettejüket elnyomta a nyugtalan álom. Ott a Fehér Hold falka határában, a földön, egymáson fekve.

Na esküszöm ez az utolsó SOPE így most csak muszáj volt :)
Egyébiránt valaki nem tud jó animét vagy mangát? Nagyon unatkozok:////