Alphas' omega | JiTaeKook ff. |🔞

21. rész

  Amíg a béta és az alfa majdnem egymásnak ugrott a Láztól kimerült Tae egyra laposabbakat pislogott, a közbeszólásra pedig ereje sem maradt, aztán lassan elnyomta az álom.

  -Elmondod magadtól, vagy rá kell kérdeznem?-vonta fel a szemöldökét a vacsoraasztalnál Changbin, miközben a tekintete szinte lyukat égetett Jimin leghajtott fejébe. A fiatal alfa a barátai elsuttogott figyelmeztetéseiből tudta, hogy az apja tudomás szerzett az omegájáról és nem tűnt úgy, mint aki örül neki.

  -Taehyung...?-húzta fel az imádott név végén a hangsúlyt a szőke, hogy inkább kérdésnek tűnjön, mintsem kijelentésnek. Az apa aprót bólintott egy gúnyos mosoly kíséretében.-Ő... Ő a társam.-bökte ki végül.

  -És omega.-szívta be élesen a levegőt Changbin és a kezem megfeszült a kés markolatán. Jimin agyán átfutott a gondolat, hogy ki nyerne, ha küzdelemre kerülne a sor, azonban gyorsan megnyugtatta magát, hogy a csata egyelőre csupán szellemi és verbális fegyverekkel folyik. Tetlegességnek még jele sem mutatkozik.

  -Igen, omega. És akkor mi van?-szegte fel az állát picit szemtelenül a jelenlegi alfa, mire az apja szeme haragosan villant. Nemigazán tűrte a tiszteletlenséget. Senkivel, de főleg saját magával szemben. Pláne nem a tulajdon fiától.

  -Vigyázz mit csinálsz!-sziszegte fenyegetően. Mindekét vezetőszellem idegei pattanásig feszültek, ahogy dühödten meredtek egymás szemébe perceken keresztül. Mintha egy verseny lett volna köztük: ki néz el először, ki törik mev elsőnek. De egyikük sem tette. Pislogni is csak a nagyon szügséges esetekben pislogtak. A rájuk nehezedő némaságot végül Momo, Jimin anyukája törte meg, mert a széket talán kicsit szándékosan is hangos csikorgással hátratolva felállt az asztaltól, mire az alfák rá kapták a tekintetüket.

  -Hozom a desszertet.-köszörülte meg a torkát határozottan, hiszen Momo nem arról volt híres, hogy megijed az ilyen helyzetektől. Alfa feleség, családanya és béta lévén is aktívak részt vett a falka igazgatásában, hiába szólták már le azért mert nő. A hölgy az évek alatt kifejleszett egy viszonylag egyszerű és hatásos visszaszólást az ilyen károgóknak: Az én agyamba farok híján több vér jut, szóval pörgetned kéne magad, hogy utolérj.-Az omegákkal pedig semmi gond. Taehyungot... Taehyung, igaz?-a szőkeség biccentett.-Szívesen megismernénk. Mind a ketten.-lövelt egy metsző pillantást Changbin felé.

  -Nem.-morogta oda a fiának a korábbi vezető ellentmondást nemtűrően.-Elveszel egy szövetséges alfa lányt. Erről nem nyitok vitát!
  -Nem.-kontrázott azonnal Jimin visszafojtott haraggal a hangjában.

  -De!
  -Nem!
  -De!
  -Nem!-ez az elég gyerekes párbeszéd, ami sehová nem vezetett, mert mind a kettő alfa kitartott volna a saját igazánál végül a szőkeség kifakadásával ért véget.-Meddig akarod még kontrollálni az életem? Amitóta megszülettem minden lépésemet miliméterre pontosan eltervezted, viszont mostmár én vagyok az Alfa.-Jimin hangja pattogott a fiatal férfiben felgyülemlett feszültségtől. Így is veszélyben érezte a helyét Tae szívében.

  -Az apád vagyok, Jimin. Ezen nem tudsz változtatni, szóval halálomig lesz hatalmam fölötted.-vigyorgott fölényesen Changbin, ami végleg kiütötte az alfánál a biztosítékot.

  -Ez nem igaz.-mondta komolyan, de a tekintetét nem emelte fel az asztalról.

  -Hogy mondod?-húzta a szőkeség agyát szánt szándékkal a korábbi vezető, aki élvezte hogy ő uralja a helyzetet.

  -Azt mondtam ez nem igaz.-ismételte meg magát hangosabban mostmár Dusk és mélyen az apja szemébe fúrta a pillantását.-Ha kitagadlak, akkor el kell tűnnöd innen.

  -Nem mernéd.
  -Ki akarod próbálni?

  "A kis kölyökfarkas a sok-sok inger közül a csontig hatoló hideget érezte a leginkább, mely viharos szél formájában beszökött a bundája alá, hogy a fagy a pici bőrét érinthesse. Nagyon fázott, de nem ezért húzta össze kicsire magát, hanem mert mindennél jobban félt. Azok a halákrarémült sikolyok még mindig ott visszahangoztak a fülében, akármennyire is el akarta felejteni őket.
  Azt mondták neki, hogy rohanjon és ő rohant, ameddig csak a lába bírta, aztán ahol végleg minden ereje elhagyta az izmai feladták az elkeseredett küszködést, úgyhogy a pihekönnyű test erőtlenül borult le az ő lábnyomain kívül érintetlen szűzhóba. Várta, hogy utána jöjjenek. Hogy az anyukája megölelje és azt mondja neki mostmár semmi baj, azonban már órák teltek el, a kölyök teljesen kihűlt, mégsem érkezett senki. Se ismerős, se ismeretlen.
  Mostmár félt is. Ott volt egyedül a vadonban. Fogalma sem volt mit csináljon. Az édesapja reszelős hangját akarta újra hallani, ahogy egy vicces történetet mesél neki, de a szíve mélyén már érezte, hogy ez lehetetlen, hiszen a sötétvörössé alvadt cseppek a kölyök bundáján az őt nemző hímhez tartoztak..."
 

  Mielőtt újabb képek úsztak volna be a szeme elé Taehyung izzadtságtól ragadva felriadt a tulajdon emlékeiből, amiktől még mindig hevesen kalapált a szíve, akárcsak egy csontkalitkába zárt szárnyaszegett kanári.

sajnálom, hogy sokáig nem volt rész:(