Alphas' omega | JiTaeKook ff. |🔞

11. rész

Egy kisebb termetű, de attól függetlenül izmoktól dagadó béta loholt kishíján a tüdejét kiköpve a falucskájuk közepén lévő domb oldalán a teteje irányába. Az idő dél felé járt, így a nap szinte égetően perzselt mindenhova, ahol nem volt árnyék, ahová a szerencsétlen béta kivételével minden másik farkas a falkából behúzódott.
  A csúcsra érve felvette az izzadtságban úszó emberi alakját, majd lihegve az ott lévő hófehér márványból emelt és hasonló színű, vékony anyagú függönnyel eltakart pavilonhoz lépett. Már pár méteres közelségből megcsapta a levendula-füstölő kellemes illata, ami a kis építményt minden irányból körbelengte. A tejszerű tülön keresztül látta az alfáját, amint az a szokásos meditációját végzi picire összekuprodva egy falatnyi kis párnán. Tudta, hogy ilyenkor nem ajánlatos megzavarni a nála rangban feljebb álló farkast, de nem tehetett mást, ígyhát halk torok köszörüléssel próbálta magára vonni az alfa figyelmét.
  -Kerülj beljebb, Felix.-hallatszott belülről egy nyugodt és megnyugtató hang. Olyan volt, mint egy teljesen sima tófelszín, ami a szellő miatt néhány helyen fodrozódik, de egyébként meg sem rezdül. Bárki hallotta az elméjét azonnal egy kellemes, fehér köd öntötte el, ami kiszűrte a negatív energiákat.
  -Sajnálom, hogy meg kellett zavarnom, Jin Alfa.-hajotta le bűnbánóan a fejét a béta, csak néha pillantott fel óvatosan, pedig egész életében azt tapasztalta, hogy az alfája sosem bánta még egy legyet sem, maga volt a megtestesült béke.
  -Mondd, gyermekem.-egyenesedett fel a nagyobb farkas, így a fehér ruhája ráncai egyből kisimultak.
  -Azt beszélik valóra válik.-nyögte ki Felix, majd azonnal le is sütötte a szemét. Normálisan nem félt ennyire, ha az alfával beszélt, ez a hír viszont egy háborúval ért fel.
  -Akkor úgyérzem ideje indulnunk. Elvégre a mi feladatunk lenne megakadályozni a fajunkat kipusztító háborút, nemde?-kacsintott játékosan a bétájára Jin, aztán az ujját benyálazva eloltotta a füstölőt, hogy a számára értékes gyógyfű egyetlen grammja se menjen kárba.
  -De, Alfa.-bólintott Felix, már sokkal kevésbé mereven, hiszen a másik farkas nem tűnt zaklatottnak a hír hallatán. Sőt inkább, mintha viccnek fogta volna fel az egészet. A sötét szemei a megszokottabbnál is pajkosabban csillogtak. Ezért is érezte magát a béta nagyon szerencsésnek, hiszen az alfája nem egg elviselhetetlen, zsarnokoskodó alak, hanem szinte nem is tekinti magát a vezetőnek. Inkább egy tündéri anya módjára viselu gondját az egész Hajnalodó Nap falkának.
  Egymás mellett haladva sétáltak le a Nap-dombjának nevezett kiemelkedésről, miközben a már szinte természetellenesen zöld fű keményebb szálai halkan ropogtak a talpuk alatt.
  -Hogy is hívják a Kiválasztottat?-fordult a bétája felé Jin érdeklődően.
  "Egy ilyen nemes és egyben kegyetlen feladattal felruházottnak igazán különleges neve kell, hogy legyen." gondolta magában."Ami egybe foglalja a fájdalmat, a szenvedést, a kínt, de emelett a gyönyört, szépséget, a csodát, a szerelmet és a megváltást. Egyetlen árva szóban csaknem az egész világot."
  -Taehyung, Alfa.

Most lehet úgy néz mi semmi értelme ennek a résznek, de majd lesz asszem...