Alphas' omega | JiTaeKook ff. |🔞

7. rész

  Tae elkeseredetten Jungkook mellkasába temette az arcát, mert így próbálta betölteni az űrt, amit Jimin hagyott maga után. Olyan volt, mintha az omega fél lelkét magával vitte volna és most a kis farkas életének lángja takarékra került volna.
  -Semmi baj.-simogatta a hátát tőle egyáltalán nem megszokott gyengédséggel Jungkook, aki igaz, hogy nem adta át az irányítást Kookienak, de mindent az embere utasításai alapján csinált.
  A kis omegát is meglepte a lágyság, de azért örült neki, ezért szorosabban bújta az alfához már, ha ez lehetséges volt, mert már így is teljesen egymásnak préselődtek. Pár percig ácsorogtak így, amíg a Tae lelkében tomboló vihar visszacsendesedett szemerkélő esőre. A melletük elhaladó falkatagok a szemük sarkából lesték, hogy Jungkook mit csinál a másik, újonc farkassal, de nyíltan bámulni nem merték, mert féltek mi lesz, ha észreveszi és megharagszik érte, ami akár az életükbe, de a testi épségükbe mindenképpen kerülni fog. Furcsa volt nekik az alfa gyengédsége. Még soha senkit nem ölelt így, mint Taehyungot, pedig a falka idősebb tagjai egészen születése óta ismerték Jungkookot és mindig is agresszív, durva, veszélyes meg hirtelen haragúnak tartották, amit az alfa szinte minden cselekedete alátámasztott.
  -Yoongi hívj össze estére egy gyűlést-adta ki az utasítást a sötéthajú, mire a béta apró bólintva sarkon fordult, majd eltűnt a szem elől.-Mehetünk TaeTae?-suttogta az omega fülébe, aki erre felnézett a férfire, aztán kelletlenül kibontakozott a karjai közül.
  Az utuk Jungkook házához vezetett, ahol kíváncsiskodó szemek nélkül tudtak kettesben lenni. Taehyungnak eszébe jutott, hogy most talán újra tud beszélni Kookieval, mert még Jungkook tartozott neki a kijáró 10 perccel, amit fel is használt volna. Már szólásra nyitotta a száját, amikor megpillantotta az alfa ujjait díszítő véres foltokat.
  -Mi történt a kezeddel?-nyúlt automatikusan az említett testrész után, hogy közelebbről is szemügyre vegye, de a másik farkas azonnal a háta mögé rejtette.
  -Semmi.-morogta sötétvörös szemekkel, amik kifejezték az idegességét. Nem akarta, hogy bárki gyengének lássa főleg nem a társa.
  "Elrugaszkodhatnál már ettől a hülyeségtől." korholta Kookie, akinek már rég nem számított ki gondolja erősnek és ki nem, de ezt nem tudta megmutatni, mert szinte sosem ő irányított.
  "Nem."jelentette ki azonnal Jungkook."Ha haldokolsz sem mutatod ki a gyengeséged."emlékezett vissza az apja egyik tanítására, amivel jobb, elrettenthetetlen alfát akart csinálni a kis sötéthajúból.
  "Lehetetlen vagy, hogy ezekhez ragaszkodsz." sóhajtott az emberi én lemondóan. Nem ez volt az első erről szóló vitájuk, de Kookie mindig alulmaradt."Mit adott nekünk az az ember a fájdalmom kívül?"vetette be a legütőképesebb kártyáját, de amíg ezt megvitatták az omega finoman maga elé húzta a sebes ujjakat.
  -Miért bántod magad?-simított végig Tae a sérült felületen. Ha egy vérfarkas harcba sérül meg, más által, vagy véletlenül a szervezete gyorsan regenerálódik, viszont, ha önmagának okozza a károkat a sérülései normális sebességgel gyógyulnak. Ez Taehyung is pontosan tudta és ezért ijedt meg az alfa keze láttán.
  -Nem érdekes.-fordult volna Jungkook el a társától, hogy ne kelljen a szemébe néznie, de az omega visszahúzta, majd lágyan az arcára simította a kezét.
  -Nem gondollak emiatt gyengének.-mondta, mintha tudna olvasni a sötéthajú gondolataiba. A szemeiből sütött az aggódás és a szeretet, amitől az alfa zavarba jött. Elszégyelte magát, hogy ilyeneken fennakad, amikor valaki tényleg foglalkozni szeretne vele.-Bekötözöm, jó?-Jungkook beleegyezően egy nagyon kicsit bólintott, miközben Tae sötét szemeibe bámult.-Hol vannak a kötszerek?-kérdezte a törékeny farkas még utoljára.
  -A fürdőben a csap alatti második fiók-motyogta a sötéthajú, majd lerogyott a kanapéra, amikor az omega eltűnt a zuhanyzóba. Meredten bámulta a sebes kezeit, amiken nem ezek voltak az első sérülések, mert a bőrt több helyen is világos hegek borították örök emlékét hordozva a magányos dühkitöréseinek. Ilyenkor nem tudta magába fojtani az indulatait, ezért pusztítania kellett a környezetében, aminek általában egy erre kialakított szobában került sor. A kis kőfalú helység falai foltosak, kaparásnyomosak voltak a használtabavételtől, de a dühöt legalább benntartották. Jungkook néha gyűlölte magát azért, hogy ha egyszer elönti az agyát a vörös köd, akkor nincs megállás és csak halál jár a nyomában, de mivel egészen kicsi kora óta így volt nevelve nagyon nehéz lett volna ezen változtatnia bármennyire is akart.
  -Itt vagyok-ült le mellé Tae kezében egy kis fehér dobozzal. Az aranyosságán a sötéthajú arcára egy akaratlan mosoly kúszott fel, levakarhatatlanul. Az omega gondosan a combjára készített minden fontos dolgot: fertőtletítő, vattapamacs, géz, hogy amikor használni kell már csak oda kelljen nyúlnia és elvenni. Aztán az ölébe húzta Jungkook kezét, azzal nekilátott kitisztítani a sebeket.
  Az ügyködés közben a nyelvét enyhén kitolta a szája sarkában és nagyon komoly arcot vágott. A belőle áradó báj segített a másik farkasnak kizárni az alkoholos sebkezelés által okozott fájdalmat, mert egyre csak Taehyung tökéletes vonásait tudta figyelni. El sem tudta képzelni, hogy lehet pont őt kapni társnak. Úgy érezte mem érdemel meg egy ilyen csodát az életébe.
  Az omega már az utolsó csomót húzta meg a kötszeren, amikor az alfa felébredt a merengésből. A kis farkasnak egy tincs elválva a többitől rakoncátlanul a homlokába hullott a hosszas lefelé nézéstől. Jungkook pár másodpercre az ujjai köré csavarta a puha szálakat, majd visszatűrte őket a többi közé, amivel magára vonta Taehyung figyelmét.
  Tae enyhén eltátott szájjal bámult fel a magasabb férfire, mintha várna valamire.
  "Csókold meg."bíztatta V, aki most sajnálta, hogy nem ő irányít, mert akkor már felavatta volna az alfa száját.
  "Mi?"fagyott le teljesen az emberi énje, mert eléggé idegenkedett a gondolattól, amire a farkasa lelkesítette. Viszont sok ideje nem maradt gondolkozni, mert Jungkook tette meg a döntő lépést és kicsit előrehajolva az omega ajkaira illesztette a sajátját.
  Először mindketten csak finomkodva mozgatták a párnácskáikat, mert nem mertek gyorsabb tempóra váltani, nehogy a másik sértésnek vegye, de aztán V átvette az irányítást Taetól, így a kisebbik farkas rövid gondolkozás után bemászott a sötéthajú szinte csak rá váró ölébe. Jungkook azonnal vette az utalás, ezért az előtte lévő törékeny testet finoman tartva gyorsított a ritmuson, majd a nyelvét bátorkodta átcsúsztatni a másik szájába, hogy ott keresse meg a társát.
  -Finom vagy-mondta kettőjük közé az alfa miután elváltak, ezzel teljes zavarba hozva Vt, akinek a bátorsága igen hamar vált köddé.
  -Ummm...köszönöm?-motyogta az omega fülig pirulva. Jungkook kezei öntudatlanul is elindultak felfedezni a másik hozzá képest aprócska testét. Amikor már a tenyerei tényleg intim terültekre tévedtek volna V mocorogni kezdett, mert a lábait, meg a hátát még csak-csak hagyta, de a hátsójánál kezdett bepánikolni, hogy mi lesz, ha az alfa egyszer beindul. Az ujjait finoman a sötéthajúéira csúsztatta, így megállást parancsolva nekik.
  Viszont annak ellenére, hogy pár másodpercre meg is ijedt a farkasról, még mindig sokkal közelebb szerette volna tudni magához és sosem engedni el, ezért a fejét bevackolta Jungkook álla alá, a karjaival pedig körbefonta az alfa izmos oldalát. A mozdulattól eszébe jutott Jimin, és neki a hiánya, ami most újabb hullámban tört rá, talán erősebben is, mint eddig.
  "Vajon mit csinálhat most? Én is hiányzok neki? Egyáltalán az eszébe jutok néha?"tette fel magának a kérdéseket az omega csak növelve a benne lévő feszültséget. A belső űrjében, mintha Jungkook jelenléte csak egy pillanatnyi megoldás lenne a teljes betöltésére.
  -Kérsz enni valamit?-kérdezte néhány perces hallgatás után az alfa.
  -Nem, csak maradjunk így még egy kicsit-rázta a fejét Jungkook vállába, aki nem is akartam megzavarni a pillanatot, szóval közelebb húzta az omegát és beszívta mélyen az édes illatát.