Alphas' omega | JiTaeKook ff. |🔞

20. rész

  -Szóval daloljátok el nekem ki is ez a Tae és mit akar a fiamtól?-a régi alfa komor tekintete ellentmondást nemtűrően cikázott a fiatal farkasok között, hiszen pontosan tudta, hogy csak omegák képesek kiváltani ilyen reakciót egy alfából, de akkor is társaknak kell lenniük. Márpedig az ő fiának csak is egy vele egyrangú lehet a Társa. Nem pedig holmi korcs kékszemű, kinek egyetlen rendeltetése a Hold Istenektől, hogy potyogtassa magából a kölyöket, azon kívül meg csak a gond van velük.

  -Hát...-sütötte le a szemét kínosan JHope. Pontosan tudta, hogy Jimin még nem közölte ezt a Társ-ügyet, ahogy ő sem a szüleinek és nem akarta elárulni a barátját oly' módon, hogy a háta mögött beavatja az apját.

  -Szerintem jobb, ha ezt személyesen beszélik meg.-vágott közben gyorsan RM, aki az omegák között előkelő helyet foglalt el a magas intelligenciájának köszönhetőnek, amivel talán a falka összes farkasát beelőzte.-Olyan apa-fia letelepedünk és nyugodtan elbeszélgetünk a minket nyomasztó dolgokról stílusban.-fűzte egymás mögé a szavakat, néha talán értelmetlenül, de ezzel is az csigalassúsággal vánszorgó időt akarta húzni, hátha addigra Dusk ismét a régi önmaga lesz.

  Jungkook a dühtől remegve közelített Suga felé, aki félelmet látszólag nem ismerve sziklaszilárdan állt a szoba közepén, akárcsak egy világítótorony a féktelen viharban. A tekintetét mélyen a barátjáéba fúrta, mintha ezzel akarna annak a lelke mélyére látni.

  -Le kell állnotok, Kook!-jelentette ki komoran a béta, miközben nyugatóan, de éppen annyira védekezően maga elé emelte a karjait. Pontosan tudta, hogy szavakkal kell lenyugtatnia a tajtékzó alfát, hiszen, ha egy az egy elleni harcra kerülne a sor ő már búcsút is mondhat az életének.-Az illatodot olyan intenzív volt, hogy az összes omega belázasodott tőle. Értem, hogy szereted Taet, de vezetőként felelősséget kell vállalnod ilyen ügyekben.

  -Basszák meg az omegák...-vicsorogta Jungkook és a vöröa íriszei egy-egy tócsába folyt vérként csillogtak, ami mondani sem kell, hogy egy gyengébb idegzetűnél ájulást okozott volna a félelem miatt, azonban Suga már edzett volt ez ellen, szóval fel sem vette.

  -Jungkook nyugodj le!-szólt rá a szőkés farkas mostmár eréjesebben. Sosem kiabált a barátjával, de úgy érezte, hogy itt az ideje az első kiadós üvöltözésnek, hátha akkor a szavak eljutnak az elméjébe és felfogja mit is csinál.

  -Ne mondd meg, hogy mit csináljak.-sziszegte fenyegetően az alfa, ahogy odaért Sugához, majd egy hirtelen mozdulattal a nyakánál fogva a falhoz vágta. A béta lábai pár centivel a padló fölött kalimpáltak, az ujjai pedig egyből a torkát vas marokkal szorító ujjakat kezdte feszegetni, hangyányi sikerrel. Az oxigénje pedig vészesen fogyott.

  -Jungh... Kook...-markolt rá teljes erejéből a barátja vasként feszülő izomkötegeire, de az alfa meg sem érezte. Egy ideig az életéért könyörgő zöld és a haragos vörös szempár összecsatlakozott, ahogy a két farkas arcát pár centi választotta el, így Kookie tökéletesen ki tudta olvasni Suga érzéseit annak az íriszeiből, ezért megpróbálta elnyomni a vadállat énjét, hogy ne végezzen senkivel az őrjöngése közepette. Jungkook azonban ezt nemigen támogatta, szóval az egy testben élő farkas és ember ismét összecsapott egymással az irányításért.

  Az alfa keze egy pillanatra elernyedt, minek következtében a béta levegő után köhögve rogyott le a földre, de nem volt sokáig nyugta, mert Kook hamar ismét domináns szerepbe került és újra támadott. Ezúttal Suga vállát ragadta meg, hogy az mozdulni se tudjon.

  -Nem mondom el mégegyszer: soha többet ne válassz minket szét.-sziszegte a barátjának vicsorgva. Az íriszei viszont a mondat után azonnal sötétbarnák lettek, ugyanis amíg Jungkook a megfélemlítésre koncentrált Kookie erőt gyújtött, majd pokoli fájdalmak árán, de győzelmet aratott.-Sajnálom.-ölelte magához a már sokkal nyugodtabb bétát.

  -Semmi baj. Részben az én hibám is.-vont vállat Suga egy halvány mosollyal jelezve, hogy minden rendben. Nagyon kicsi gyerek kora óta ismerte Jungkookot és Kookiet is. Szinte már testvérek voltak főleg, hogy Ónix az előző alfa együtt nevelte őket. Sugát saját gyerekeként, miután annak csaknem egész családja odaveszett. Így többször is a saját bőrén megtapasztalta a vadállati én agresszív, forrófejú, makacs oldalát, amit a lágyszívű ember nem tudott kontroll alatt tartani. Többek között ezért sem haragudott rá.

  -Jungkookie...-nyöszörögte az egyébként anyaszült meztelenTaehyung félálomban, hiszen rátört a Láz utáni kómás fáradtság, így csak néhány perc választotta el attól, hogy mély álomba zuhanjon. Suga bátorítóan biccentett egyet az alfájának, majd egy cinkos kacsintás(itt nekem miért ugrott be a márkcsintás?) kíséretében elhagyta a házat.

  Kookie még egy kis ideig oldalra döntött fejjel bámulta az árnyékának a helyét azon gondolkozva, hogy csak a szeme csalt-e, vagy a rózsaszínes tenyernyomok alatt ténylegesen egy Jelölés kör alakú hege húzódik. De bármennyire is erőltette az agytekervényeit a béta képe egyre inkább halványodott, míg már semmit nem lehetett kivenni belőle, egyedül az évek során jólismertté vált friss szeder illat mellé egy idegen gyömbéres buké társult, ami mindenhova követte a szőkés farkast bármerre járt.

  "Gyömbér?"gondolkozott magában Kookie. Nem emlékezett, hogy bárkinek is ilyen illata legyen a Vérvörös Halál falkából, de mintha egyszer életében már beszippantotta volna ezt az aromát."Csak hol?"

Heló! Beló!
Sajnálom, hogy ilyen fura, elkúrt, rövid rész lett, de nem akartam (ennél is nagyobb) fasz lenni, szóval gondoltam kirakom. Lehet nagyon zavaros akkor szóljatok, csak múlt éjszaka nem aludtam és konkrétan a koffein tart életben, szóval ja. Remélem nem túl nagy szopás a suli:)