Alphas' omega | JiTaeKook ff. |🔞

14. rész SOPE #2

  -Oda kell mennünk.-jelentették ki teljesen egyszerre, majd a szagot követve, állati formában nekivágtak az erdőnek. A farkasaik nagyjából egymagasak voltak, Hopie marja pár centivel feljebb esett, mint a társáé, de ezt Suga a több réteg izmával ellensúlyozta.

  Fej-fej mellett, teljesen némán haladtak percekig teljesen az érzékszerveikre hagyatkozva, amik így, állati formában még hatékonyabbak voltak. A visszataszító fémes érzés már teljesen beleitta magát mindenükbe. Ott volt a nyelvükön, a csontjaik között, a fülük hegyén, arra késztetve őket, hogy minél inkább undorodjanak a szagtól, ami egyre csak erősödött.

  A testre egy tölgy gubancos gyökerei között találtak rá. A Vérvörös Halál egyik nagyon fiatal bétája volt, szinte még gyerek. A barna bundája régen talán egybeolvadt a talajjal, most viszont mind a kettő vöröslött a kiömlött vértől, ami a farkas elvágott torkából bugyogott elő halálos áradatként. De nem ez volt rajta az egyetlen seb: a tarkóján is egy jókora horzsolás díszelgett.

  -Gyáva egy gyilkos volt.-jelentette ki JHope ingerülten morogva, amikor alaposan végigmérte a hullát.-Először leütötte, hogy ne tudjon védekezni és csak aztán ölte meg.-a szavak ólmos súlyként nehezedtek a kettejüket összekötő gyengécske függőhídra, ami amúgy sem volt a legstabilabb, sőt elég balesetveszélyes volt, de így a két parton lévő kötelek végei még foszladozni is kezdtek. Suga megrendülten bámult maga elé. Nem tudott megszólalni. Ismerte a kis bétát, JiWonnak hívták és mindig tisztelte Sugát, talán még kicsit tartott is tőle.

  -Valaki... Valaki a tieidek közül...-nyögte ki végül a szőke kaparó torokkal.

  -Nem érzem a szagát senkinek a falkából.-rázta a fejét Hopie. Valami ismeretlen volt a levegőben, valami idegen, ami nem oda tartozott, hanem aljas módon befurakodott a megszokott dolgok közé. Valami gonosz...

  -Én sem. De ki jár ilyenkor erre. És miért öl meg egy gyanútlan, ártatlan bétát?-fakadt ki Suga térdre rogyva az áldozat mellett. Nem érdekelte, hogy az ő bundája is vérfoltos lesz. Nem értette, hogy mi történik, minden, ami biztos volt körülötte darabjaira hullott és ez összetört benne valamit, ami már régóta sziklaszilárd volt. A forró könnyek kövér cseppekben áztatták a bundáját, sötétebb árkokat vájva a világos szálak közé.

  JHope elsőre fel sem fogta, hogy sírni látja a társát, akinek fagyos hírneve az ő falkáját is bejárta. A béta, akinek nincsenek érzései, akinek jégből van a szíve. Ilyeneket mondtak Sugáról. Most pedig egy másik farkas teste mellé rogyva az arcán folyik le az, amit már a lelke nem bír el. Inkább tűnt érzékenynek és sebzettnek.

  -Semmi baj.-bújt oda a világos bundáshoz Hopie, miközben minden megnyugtatót suttogott a kettejük között lévő pár miliméteres térbe. Az erdő is elcsendesült, mintha Sugával siratná az áldozatot. Egy ág sem rezdült, rovar sem zizzent, minden megmerevedett. Egyedül a Hold folyatta lassú útját az égbolton ezüstös fénybe borítva a tölgy gyökereinél összekapaszkodó párt és a kihűlt, monzdulatlan testet.

  -Jól vagyok.-motyogta Suga megtörten, miután a mélyről feltörő zokogása halk szipogássá csillapodott. Hiába bizonygatta a szőkés béta elszántan a jól-létét Hopie egy pillanatra sem tágított mellőle.-Inkább keressük meg ki tette ezt.-a hangja már nem szomorú vagy csüggedt volt, hanem vibrált az elfojtott, keserű, mindent elsöprő dühtől, ahogy az egész farkas is.

  -Oké.-bólintott a vörös beleegyezően, majd újra nekivágtak a gyászoló erdőnek az ismeretlen vadállat rossz érzést keltő szagát követve.

  Ez alkalommal Suga egy testnyivel a társa előtt loholt észveszejtő tempóban. Nem érezte az izmai fáradtságát csak a tehetetlen agressziót, ami felszínre tört és valakin csattanni akart. Hopie hagyta had menjen ő inkább a törzsek közti sötétséget fürkészte ismét, hátha valami gyanúsat lát, amikor azonban sokkal több idegen farkas jelenlétét érzékelték Suga lefékezett, majd teljesen megállt.

  -Mondd, hogy ezek ti vagytok, mert mi biztos, hogy nem.-suttogta JHope, miután elrejtőztek egy borókabokor mögé. Nem is kellett a társának válaszolnia, hiszen az arca elárult mindent: a Vérvörös Halál és a Fehér Hold közti semleges területen egy harmadik falka vert tábort, akik már el is ejtették első áldozatukat.-Ki fognak szagolni minket. Mit csináljunk?

  -Fogalmam sincs. Fürödjünk szennyvízben hátha jobb lesz.-morogta gúnyosan, de nem bántóan a szőke. Pontosan tudta ő is, hogy a jelöletlen farkasoknak vagy háromszor olyam erős az illata, hogy a társuk könnyen megtalálja őket és ez nekik pont nem jött kapóra. Viszont Hopie fejében is hasonló gondolatok járhattak, főleg a következő kijelentését követően.

  -Jelölj meg.-jelenette ki teljesen komolyan. A szeme elszántan csillogott a poénkodás egyetlen szikrája nélkül.-Jelölj meg, Suga. Legyél teljesen a Társam.-ismételte el a kérését, amire a másik bundásnak már muszáj volt reagálnia.