Egy kvibli lány naplója -Tekergők kora

18. Egy holdfényes éjszaka

Másnap reggel nincs olyan diák a Roxfortban, aki ne a Reggeli Prófétát bújná. Nem véletlenül, ugyanis az újság tele van a vártnál is rosszabb hírekkel!  
„Lemondott Eugenia Jenkins”
„50 eltűntről számoltak be”
„Tudjuk ki első nagyobb akciója, - ezt már nem hagyhatjuk figyelmen kívül!”
„Kihátrál a miniszter, – ki lép a helyébe?”
És ehhez hasonló szalagcímeket olvasni benne.
Mindenki a hírekről pusmog és arról, mi lesz ezután. A jókedv helyét a riadalom veszi át, noha tudjuk, hogy itt a Roxfortban semmi baj nem érhet minket, még Voldemorttól sem!
Voldemort… Ő, aki ki akarja írtani a muglikat és át akarja venni az uralmat az egész varázslótársadalom fölött. Egy kegyetlen zsarnok, aki könyörtelen mindenkivel, aki ellene mer szegülni. Az emberek félnek tőle, mert nagy hatalma van, ezért nem lehet tudni kik követik őt, és kik nem. Ezért nehéz megválasztani kiben bízhatsz!  
- Még a miniszter is visszalép – csóválja a fejét Marlene – Mi lesz most velünk?
- Ne aggódj! – nyugtatja Lily – Itt azt írják van egy alkalmas jelölt; Allan Dodge.
- Ez a beteges ábrázatú, kövér pacák? – bök az újság mozgó képére Marlene – Na megnézem, hogy ez, hogy bánik el Tudjuk kivel!

A nap folyamán fokozatosan csitul a reggeli sokk. A tanárok zavartalanul folytatják a tanítást és a pánik legapróbb szikráját sem mutatják ki. McGalagony szerint a Reggeli Próféta csak felesleges pánik keltő és hogy valójában nincs ekkora baj! Így lassan mi is megnyugszunk. Egyedül Augur professzor, a jóslástan tanár, nem tűnik éppen nyugodtnak. Ő, ugyanis – saját állítása szerint- pontosan megjósolta a jövőt, amiben csak vért és veszteséget látott.  Persze nem mindenki ad egy jósnő szavára, de volt, akire sikerült ráijesztenie. Köztük rám is, de sokkal inkább azzal, amit óra végén mondott;
- Ariah! – kapja el a karom, mikor épp elhagynám a tornyot.
Összerezzenek, de Augur professzor csak még közelebb hajol hozzám lila turbános fejével és hangját suttogóra fogja;
- Bízhatsz az álmaidban!
- Ezt meg, hogy érti? – próbálnék hátrálni, de a vénasszony nem enged a vasmarkából.  
- Fogsz még álmodni a jövődről. És nemcsak a tiédről! Ritka és fájdalmas adomány, de ne hagyd figyelmen kívül.
- Nem értem miért mondja ezt most nekem! – kezdek pánikba esni – Nekem nincsenek rémálmaim!
- Tudom, hogy vannak. Jósnő vagyok én mindent látok. Ne próbáld tagadni! Már érkezésedkor megláttam, hogy nagy dolgokra vagy hivatott!
- Nézze, mindenkinek vannak rémálmai néha! – tépem ki a karom a szorításából – De engem nem érdekelnek!
Azzal, hátat fordítok, de a professzor még utánam szól;
- Megálmodtad a farkast is, igaz?
Megtorpanok.
- Ariah, a látás képessége nemcsak a jósgömbben, vagy kártyákban mutatkozik meg. Vannak olyanok is, mint te, akik álmukban látják meg a jövőt.
Elgondolkodva nézek rá, de vénasszony arca komolynak tűnik.
- Miért mondja most ezt nekem?
- Mert sötét idők érkeznek gyermekem! Sötét idők!

A felettébb vészjósló jóslástan után a délutánt a parkban töltöm Marlennel és Lilyvel.
Marlene már tudja a titkom. Elmondtam neki, amikor beszámoltam arról zűrös éjszakáról. Nem tűnt annyira meglepettnek, mint hittem. Azt mondta örül, hogy végre megosztottam vele a titkom és megígérte, hogy nem árulja el senkinek.  
Szóval Remus és Marlene is tudják, hogy kvibli vagyok. Jamesnek valószínűleg Sirius elmondta már, így csak Lily nem tud róla. Talán jobb is így, bár tudom, hogy nem titkolózhatok előtte örökké.
- Mit akart tőled az a vén banya? – szakít ki a gondolataimból Marlene.
- Augur professzorra gondolsz?
Marlene bólint.
- Semmi különöset! Csak azt mondta álmokkal is lehet jósolni.
- Aha – mér végig gyanakodva Marlene – Csak ennyi?
- Igen, csak ennyi! Egyébként sem a te dolgod! – felelek mogorván, majd rájövök, hogy túl durva voltam– Sajnálom. Csak kicsit fáradt vagyok!  
- Semmi baj! – legyint Marlene, mintha mi se történt volna – Ha nem akarod, nem kell elmondanod.
Rosszul érzem magam, amiért úgy leszóltam, de tényleg nem akarom elmondani. Még én sem igazán értem, miről hablatyolt a professzor. Biztos az egészet csak kitalálta!  
Ekkor a távolban Jamest és Siriust pillantom meg. Feldúltnak tűnnek, de nem hallom miről veszekednek. Egyszer csak egy kép villan be a fejembe, amit már álmomban is többször láttam. Látom a Holdat egy sötét alagutat és vért. Olyan érzés, mintha egy pillanatra transzba estem volna.
A kép amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnt is el. Pár mély lélegzetvétel után jobban érzem magam, de érzem, hogy kivert a víz.
- Jól vagy? – kérdezi aggódva Lily.
- Sápadtnak nézel ki – állapítja meg Marlene.
- Minden rendben – de a hangom rekedtesebb, mint vártam.
Egy pillanat erejéig még mindig látom Jamest és Siriust, majd belépve a kastélyba eltűnnek a szemem elől. Felpillantok a szürke égre, ahol halványan dereng a Hold. Ma telihold lesz! Hirtelen összeáll a kép. Tudom mit fogok tenni, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet.
- Forralsz valamit a fejedben! – állapítja meg Lily.
- Nem, dehogy is! -legyintek.
- Biztos, hogy jól vagy? – aggodalmaskodik Marlene.
- Miért ne lennék?
- Mert most estél össze és furán viselkedsz.
Igen, valóban nem vagyok jól, de ezt nem fogom beismerni nekik, mert még a végén Madame Dawlish-nél kötnék ki. De most csak a tervemre kell összpontosítanom. A tervemre, ami mindent megváltoztat.
- Kezdek fázni! Visszamehetnék az épületbe?
- Persze! Pihenj le! – utasít Marlene.
- Menjünk veled?
- Hiszen csak nemrég jöttünk ki! Maradjatok csak! – azzal didergést színlelve eloldalgok a lányoktól, akik mit sem sejtenek.
Ahogy távolodok tőlük megszaporázom a lépteim. Tudom, hogy hova kell mennem. Az Öreg Varázsló szobrához. Nem követni akarom a Tekergőket, hanem tetten érni. Magam sem hiszem el, amit gondolok, de minden jel arra utal, hogy valaki vérfarkas közülük!