Egy kvibli lány naplója -Tekergők kora

27. A Black család szégyene

Sirius szemszöge

Sirius látta Ariah távolodó alakját az éjszakában. Egy röpke másodpercig megfordult a fejében, hogy ő is vele tart, de Sirius sosem volt az a megfutamodó típus. Nem menekülhetett el, ha egyszer az öccse még odabent van! És igen, Ariahnak igaza van! Ki kell hoznia Regulust! Nem lehet, hogy ilyen fiatalon a rossz végleg beszippantsa! Valakinek észhez kell térítenie és az a valaki, kivételesen ő lesz!
Ám Siriusnak egyáltalán nem fűlött a foga hozzá, hogy visszamerészkedjen a házba, ha már egyszer sikeresen kimenekült onnan. Gyávának érezte magát, noha egyáltalán nem volt az! A legnagyobb nyomás alatt kijuttatta a húgát a gonosz karmai közül, ami kétségkívül élete legbátrabb húzása volt! Most pedig az öccsén a sor. Szívás nagytestvérnek lenni!
Ám ebben a pillanatban az épületet morajlás rázta meg. Fekete alakok röppentek ki az ablakon, sűrű füstgomolyag kíséretében. Sirius gyorsan behúzódott a veranda alá, hogy ne vegyék észre, de az árnyalakok hamar eltűntek az éjszakában.
Talán már el is késett! Mi van, ha Reg is velük ment? Siriusnak meg kellett róla bizonyosodnia!
Óvatosan benyitott a kúriába. Most bármit megadott volna James láthatatlanná tévő köpenyéért! A terve elég egyszerű volt, sok butatóval. Csak kihozza Regulust és magában erősen fogadkozott utána soha többet nem teszi be a lábát a házba! Persze ezt akkor még csak dühében gondolta.
A kúria teljesen kihaltnak tűnt, de nem sokáig. Sirius hangokat hallott a szalonból kiszűrődni. Az anyja volt. Őrjöngött. Egy szék eltört. Majd egy váza is. Sirius megtorpant.
- Walburga, az ég szerelmére! Nyughass már! – csitítja az apja. A hangja ingerülten csengett, ami egyáltalán nem vallott rá.
- Ne nyugtatgass Orion! Mégis, hogy lehetnék nyugodt?! Szégyent hozott a családra azzal a kis kviblivel együtt!
- Válogasd meg a szavaidat!
- Teljesen igazat kell adnom Walburgának! – csendült fel Cygnus magasztos hangja. Sirius rosszat sejtett. Ha az anyja és a nagybátyja valamiben egyet értett, az ég irgalmazzon mindenkinek! – Sirius és Ariah sosem illettek a családba igazán, ezt mindig is tudtuk! Különösen az a kis varázstalan. Ötödévesen kapja meg a levelét …ilyet még életemben nem hallottam!
- Hogy mondhatsz ilyet, bátyám? – Orion hangja erőtlennek tűnt – Hiszen a családodról beszélsz!
Cygnus azonban rá sem hederített.
- Akárhogy is, a szökésért csak Sirius lehet a felelős! Ariah biztosan nem tud hoppanálni!
- Ah! – sóhajtott Walburga.
- Nyugodj meg kedves! – csitítja lágy hangon Cygnus - Regulus el tudja tussolni testvérei bűneit! Ő a család egyetlen reménye! Mindent rendbe fog hozni!
- Az én egyetlen büszkeségem! – sóhajt fel Walburga.
Siriusnak ökölbe szorult a keze. A szíve sajgott és a könnyeivel küszködött. Most mindennél jobban gyűlölte a családját. Olyan sok sérelmet nyelt már le! Olyan sokat tűrt már! És most úgy érezte minden kiszakad belőle.
Eredeti céljáról teljesen megfeledkezve előugrott rejtekhelyéről, hogy jól megmondja a magáét ennek a bagázsnak.
- Mi lennénk a bűnösök, mikor Regulust egy olyan oldalra állítottátok, ami csak a pusztítást fogja elhozni a világra?
A bent lévők arcára kiült a megrökönyödés. Walburga azonban hamar magához tért és egyből felvette eszelős pillantását a fiú láttán. Szeme vörös volt, arca sápadt, haja szanaszét. Még Sirius is megijedt tőle.
- Hogy van merszed ezek után idetolni a képed, te kölyök? Szégyent hoztál rám, a családra, a Black névre! Nem vagy méltó arra, hogy betedd ide a lábad!
- Már nagyon elegem van abból, hogy így beszélsz velem! – sziszegte Sirius – Nem szolgáltam rá! Annyi a bűnöm, hogy másképp gondolkodom és más házba járok, mint a többi Black!
- Nem Sirius, ennél többről van szó! A Nagyúr oldalára kellett volna állnotok! Mindhármatoknak! Ehelyett csak Regulus vette a bátorságot! Regulus! Pedig ő a legfiatalabb! – fröcsögte.
- De én nem akarom ezt!
Walburga fújtatott;
- Akkor hagyd el a házat!
- Mi?
- Ne is lássalak soha többet!
Sirius arcáról elpárolgott a düh. Helyét a kétségbeesés vette át. Nem úgy tűnt, mintha az anyja csak tréfált volna.
- Apa…
Orion nem nézett rá.
- Talán nem kéne elhamarkodott döntést hozni! – mormogta.
- Halgass Orion! – némítja el Cygnus – Én vagyok a család feje, én képviselem a házat és én mondom azt, hogy Siriusnak nincs többé helye köztünk!
Sirius lába a földbe gyökerezett. Szóhoz sem tudott jutni, de a két felnőtt olyan könyörtelenül elutasítóan meredtek rá, hogy Sirius haragja újra lángra lobbant;
- Sosem akartam, hogy legyen!
Hátrált egy lépést, majd még egyet, azzal kiviharzott a házból. Becsapta maga mögött a nagy kétszárnyú ajtót és kilépett a fagyos éjszakába. A hó nagy pelyhekben esett, könnyei az arcára fagytak. Minden porcikájában remegett és nem a hidegtől. Gyűlölte a családját. Tudta, hogy sosem szerették őt igazán, de erre a legvadabb álmaiban sem gondolt! Elvégre ő a legidősebb testvér! Itt minden az övé lett volna! Ő az örökös!
De nem! Neki sosem kellett semmi, ami ehhez a családhoz volt köthető!
A pánik menthetetlenül úrrá lett rajta, de össze kellett szednie magát! Nem maradhatott az utcákon! De hát kihez is mehetne karácsony éjszaka?
James…
Az első és egyetlen név, ami az eszébe jutott. Csak a legjobb barátjára tudott most gondolni! Potteréknél talán meghúzhatja magát.
Vett pár mély levegőt, hogy képes legyen varázsolni. Nyilvánvaló, hogy itt nincs maradása!
Megpördült maga körül és erősen a Potter házra gondolt.
Mikor kinyitotta a szemét, valóban ott állt James háza előtt. A hó havasesőbe váltott, eláztatva fekete tincseit.
Bekopogott. Semmi. Újra bekopogott, immár hangosabban. Még mindig semmi. Sirius kezdte feladni a reményt. Szánalmasnak érezte magát. Lerogyott a lépcsőre és kezébe temette az arcát.
Az ajtó azonban mégiscsak kinyílt mögötte.
- Sirius?
Sirius hátra kapta a fejét. James édesanyja állt az ajtóban csodálkozva méregetve őt.
- Jó estét Mrs. Potter… - csuklott el Sirius hangja, de nem tudott mit mondhatna.
- Gyere be! – intett a nő – Ne fagyoskodj idekint! James az emeleten van, mindjárt lehívom!
Sirius bólintott, azzal belépett a Potter házba, de akkor még nem tudta, hogy ez lesz az új otthona.

Remélem tetszett ez a kis kitérő! ;) Ezt a részt nem hagyhattam ki! A következő fejezetnél vissza térünk Ariah-hoz. Addig is írjátok meg, hogy szeretnéket-e, hogy a jövőben is legyen másik szereplő szemszög?