"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 6. [ James Buchanan Barnes ] ✪

Míg Steve visszament a főhadiszállásra, én a megadott címre hajtottam, ami egy híres múzeum volt, amit az ő és múltjának tiszteletére állítattak nemrégiben. Leellenőrizve a fecit, a hátulján egy eddig nem látott üzenet díszelgett, amit a Kapitány hagyott nekem.

" Tudd meg az igazat.~S"

- Felvágós nagypapa..- ráztam meg a fejem egy mosoly kíséretében amint átléptem az épület bejáratát.

A sétám során nagyobb betekintésem nyílt arra, honnan indult a hős Kapitány, miket tett, mekkora hős volt és, hogy mennyien szerették és kedvelték. A múzeum egy bentebb felállított sarkában megtaláltam azt, amire Steve utalhatott ezelőtt. A táblák egy másik akkori katonáról írtak, aki Steve legjobb barátjakénnt volt feltűntetve az irományokon.
A hatalmas emléktáblán egyetlen név tűnt ki az összes közül.
"James Buchanan Barnes".
Miután végig olvastam az életrajzát, a szemeim a tábla melletti képekre siklottak. Közös fotók a Kapitánnyal, amint a férfi arcára tévedt a tekintetem a lábaim azonnal a földbe gyökereztek.
A szemei, ugyanazok voltak, mint a Katonának ezelőtt. A két személy egy és ugyanaz volt.
Az arca láttán a hiányzó emlékeim a helyükre álltak.
Ismertem az igazi Nick Fury-t mindezek előtt, ő küldött A HYDRA főhadiszállására, hogy mentem sem a férfit, ő volt a küldetésem, miatta küldtek oda!
A megvilágosodásból a mobilom csörgése zökkentett ki. Natasha keresett, átküldött egy koordinátát, ahol az elkövetkezendőkben találkoznunk kellett.
Az előző jármű helyett, az egyik ott parkoló motort vettem kölcsön, hogy eljussak a helyszínre.
Amint a címre értem, Nat és Steve már vártak rám.

- Mióta tudsz te motort lopni? - kérdezte Natasha egy félmosollyal az arcán- Le vagyok döbbenve, a Kapitány autót lop, a szende hölgy pedig motort.

- Vannak még meglepetéseim. - mosolyogtam rájuk.

- Rendben van, a jel erről a koordinátáról jött.- nézett szét Nat a kapuval elkerített területen.

- Ahogy énis.- válaszolta Steve.

A kapuk felett egy táblán két szó volt olvasható.

"Lehig-tábor"

Ugyanaz, mint amit a múzeumban is olvastam. Míg Natasha és Steve az egyik épületet vizsgálták, addig rám maradt az őrködés. Betévedtem az egyik téglaépületbe, ami hasonlított egy levértárhoz, rengeteg dokimentum hevert szanaszét a földön és az asztalokon. Régi fotók lógtak a falakon a második világháború előtti időből. A papírkupacok közt katonákról készült fotókat találtam, amit a besorozásukkor készíthettek róluk. Rengeteg fiatal férfi szerepelt rajtuk azokból az időkből. Hevesen dobogó szívvel keresgéltem, bízva abban, hogy találok egy képet Jamesről, abból az időből. Ugyanazt a fotót kaparintottam meg, amit a múzeumban is kiállítottak, Barnes katonai igazolvány képét.
A kezemben tartva a fotót képtelen voltam levenni róla a szemeimet. Teljesen más volt az az ember, mint aki megpróbált megölni. Helyes volt és szemtelenül jóképű. Gyűlöltem Alexandert és az egész bandáját, amiért megkínoztak egy ilyen tiszta lelkű embert a maguk érdeke javára.
A gondolataimból egy hatalmas robbanás zökkentett ki. Zsebre vágtam a fotót és kirohantam, hogy megtudjam mi történt.
Az épület, ahová korábban Steve és Nat sétált be, romokban hevert és lángokban állt.
Erős fények világították be a bejáratot és lassacskán katonák kezdték elözönleni a helyet. Visszahúzódtam a korábbi épületbe és vártam. A katonák ruháin tisztán kivehető volt a HYDRA jele, megtaláltak minket.
Egy hátsó kijáraton keresztül jutottam ki az irattár épületből, ahonnan a közeli erdőbe rohantam, hogy ne találhassák meg a nyomaim.
Amint elhalkultak a zajok lassítottam a tempómon és hallgatózni kezdtem. Két ember közelített felém a távolból, egyikük oldalán megcsillant az ismerős fehér csillagos fémpajzs.