"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 38. [ Helyes út ] ✪

A kezembe vettem az életünk irányítását. James első dolga volt a következő nap reggelén beszélni a bátyámmal a további teendőkről.
A lépcsőfordulóban hallgatam a beszélgetésüket, David minden fontos információt elmondott neki, megadta a címet és a doktor nevét, aki kezelésbe veszi, a hatóságokhoz való bejelentést ő intézi majd.
Hallottam, ahogy a konyhapultra rakja a telefont, majd elindul a lépcső felé. Meghátrált, amint észrevett a falnak támaszkodva.

- Az ég szerelmére Rosemary!- kapott a mellkasához ijedtében.

- Mivan, talán nem tiszta a lelkiismereted?- lepleztem az arcomra szökő mosolyt.

- Ha nem járkálnál szellemként a lelkem is nyugodtabb lenne- fújta ki a levegőt- Szóval hallgatóztál?

- A te esetedben biztosra akartam menni, mostantól mindenről be fogsz számolni, remélem tisztában vagy vele.

- Igenis hölgyem- apró csókja ajkaimon előcsalta a mosolyom.

Elvezettem a megadott címre. James egész úton a fejét hátradöntve ült mellettem, a szemei csukva voltak, felém eső keze pedig végig a combomon pihent, amit olykor lágyan megszorított.

- Minden rendben?- kérdeztem az út felénél.

- Igen- válaszolt szűkszavúan.

- Izgulsz?

- Rettegek- őszinte válasza fájdította a lelkem.

Kezemet a fémkarján lévő kesztyűre helyeztem, majd a számhoz emeltem és egy apró csókot nyomtam rá.

- Rendben leszel, ez csak egy beszélgetés, amint vége kint foglak várni és együtt megyünk haza, ez még mindig jobb, mint egy cellában ülni és várni a semmit, ezt ne feledd!- emlékeztettem.

A cím a New Yorki főkapitányság épülete volt, ahol a bátyám is dolgozott.
Odabent egy csapat kormánytag várakozott, akikről láthatóan lerítt, hogy egy cseppet sincs ínyükre, hogy az egyik ex-gyilkos szabadlábon sétálgat köztük.
Egy egyenruhás rendőr kísérte be Jamest a helységbe, ahol a terápia zajlik.

- Örülök, hogy sikerült rávenned- lépett mellém a bátyám- Velem kell jönnöd, a  kapitányság vezetője beszélni akar veled.

A legrosszabb gondolatok cikáztak végig a fejemben, tucatnyi kérdés fogalmazódott meg bennem mit akarhat vagy egyáltalán miről akar beszélni pont velem, biztos voltam benne, hogy James miatt hívatott.
A hatalmas épület legfelső emeletéig kísért a bátyám ahol egyetlen hatalmas irodából állt a szint.
Miután jelentette az érkezésem bekísért az idősödő férfihoz és magunkra hagyott.

- Ah, Miss Moon- mosolyogva állt fel székéből-örülök a találkozásnak, Trevor Johnson- nyújtja felém a kezét.

- Rosemary Moon- viszonoztam a kézfogást, majd szabad kezével hellyel kínált, amit szintén elfogadtam és leültem vele szemben.

- Elnézést kérek a hirtelen jött kérésemért, de amint a bátyja tájékoztatott, hogy itt lesz, szerettem volna találkozni magával. El sem hinné, hogy utoljára akkor láttam, amikor még járni tanult. A nagyapja nagyon büszke volt az unokájára, folyton magáról áradozott- mosolygott sűrű bajusza alatt.

- Ismerte a nagyapámat?

- Alatta szolgáltam a hetvenes évektől. Fiatalabb voltam tőle, mégis jó baráti viszonyt ápoltunk egymással. Minden nap áradozott az egyetlen lány unokájáról, természetesen a bátyjáról is sokat mesélt, örülök, hogy együtt dolgozhatok vele. Szerettem volna látni milyen nővé cseperedett a barátom unokája, de ahogy látom nincs ok aggodalomra, bár a férfiakból sikerült kifognia az egyik legbonyolultabb embert, aki sok fejfájást okozott az elmúlt hónapokban- dörzsölte meg a homlokát.