"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 30. [ Időutazás ] ✪

Szükségünk volt Banner-re, hogy megkezdhessük a munkálatokat, amivel előrébb kerülhetünk a végső célunk felé.

A bázison maradtam, míg a többiek előkerítették a másik sztárzsenit.
Davidet is a bázisra kértem, aki Annat is hozta magával, akit egyelőre nem tudott másra hagyni.

Az épület előtti lépcsősoron ültem, ahonnan a teljesen változatlan környezetet kémleltem végig, egész addig, míg a bátyám nem csatlakozott hozzám.
Kifújta a füstöt, majd úgy ült le mellém.

- Még mindig szívod?- kérdeztem kissé aggódva.

- Csak napi egy szálat- legyintett hanyagul- A múltkori üvöltős, mindent ami a kezedbe kerül és hozzám vágod fejmosásod után leszokóban vagyok.

- Legalább megfogadtad amiket mondtam, Annanak szüksége van rád!

- Te is sokat jelentesz neki, van egy "anya-forma" az életében. Amiért nagyon is hálás vagyok neked Tökmag. - szorította meg gyengéden a kézfejem.

- Anna a szemem fénye, bármit megtennék érte, legjobb barátnők lettünk- dicsekedtem büszkeséggel tele- Nagyon örülök, hogy ennyire megnyílt felém. Féltem, hogy eltávolodunk, amíg távol vagyok.

A kinti levegő kezdett egyre melegebbé válni, ahogy telt az idő, a magamon hagyott farmerkabátomat levéve David szemei azonnal a mellkasomon ékeskedő tetováláson ragadtak, ami a szívem felett néhány centivel helyezkedett el.

- Én mutassak jó példát?- bökött a tetoválásra, ami egy katonai sapkából kinövő vörös rózsát ábrázolt, egy dátummal az oldalán.

- 1917?- vonta fel a szemöldökeit.

- Ez a születési éve.

- Szóval az idősebb pasikra buksz hugi.- kacsintott szemtelenül.

- Ő az egyetlen nagyapa, aki elrabolta a szívem!- kuncogtam halkan- Remélem egyszer találkozhattok majd, amire talán van esélyünk.

- Hogyan?- fordult felém elhült arccal.

- Kvantumfizika!

David arca egy pillanatra összerándult, a borzalmas szó hallatán szörnyű emlékképek jelentek meg előtte a középiskolából.

- Nem tudom hogyan akarjátok, de bármilyen segítség kell, állok rendelkezésre!- szorított egyet a vállamon.

- Mindenki segítségére szükség van David. Öt évet vártunk erre, ha van esély, meg kell ragadnunk!

- Vissza akarom kapni a feleségem és a lányom anyját, valamint a kisfiamat is.

Lassan a vállamnak döntöttem és átöleltem. David nehezen vette a levegőt és az egész teste remegett. Gyengéd csókot nyomtam a homlokára, majd halk szavakkal kérleltem, hogy engedje ki a benne felgyülemlett feszültséget.
Körém fonta erős kezeit, majd sírni kezdett, pont, mint aznap, amikor elvesztette Tamarat.

Egymás karjaiba borulva sírtunk mindketten, mint két elveszett gyermek, akik csak arra vártak, hogy valaki végre kezet nyújtson nekik és megtalálják őket.

A csapat nagyobb része sikerrel járt, Bannert is ismét köszönthettük köreinkben, aki reményeink szerint segítségünkre lesz.

Egy Scott által hozott furgon szolgált alapul az időgéphez, amiben az alap szerkezet már adott volt. Banner csak néhány módosítást végzett rajta, hogy fordítva működhessen a gép.