"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 20. [Wakanda] ✪

Végtelen utunk a felhők közt csendesen telt. Messze jártunk már a hideg és zord vidéktől, amikor először szóltunk egymáshoz a két férfival, nehéz volt bármit is mondanunk a súlyos eseményeket követően.

- Mary, fogalmam sincs hogyan kérdezzek rá, de mi történt veled ott lent?- érdeklődött óvatosan Rogers.

- Őszintén, én magam sem tudom. Elájultam amikor Stark a falnak csapott. Az elmémben, mintha valami teljesen átkattant volna, hasonlót éreztem, mint amikor belém fecskendezték a szérumot. Tudatosan cselekedtem, mintha egész életemben ezt csináltam volna, egyetlen aggály sem tartott vissza attól, hogy a falnak préseljem Tony-t. A zöld színről fogalmam sincs miért változott át a korábbi narancssárgáról, talán jobb ha nem is tudom mi miért történt. Borzalmasan érzem magam mióta elmúlt, mintha valaki megrágott rágója lennék az út szélén amin minden percen egy autó hajt át.- nyöszörögtem közben a szörnyű fejfájástól.

A két férfi visszafojtva kuncogott frappans hasonlatom hallatán.

- Úgy tűnik, hogy a szérum több mindent is rejteget még előled..- nézett végig aggódó tekintettel a testemen James.

- Hasonlóan néztél ki, mint Wanda.- tette hozzá Steve.

- Ha az emlékeimben jól él a kép, mintha egyszer hallottam volna Alexandertől, hogy az első tesztalany voltam egy szigorúan titkos projektben. Összekeverték a két szérumot, hogy még hatékonyabb katonák lehessenek, de nálam először a regenerálás alakult ki, mert sosem jártam rendesen terepre. Wanda sikeres lett, viszont a ő csak az egyik szerből kapott, évek múltán végül kiderült, hogy bennem is hatott a cucc. Örülök, hogy erre csak most derült fény és nem akkor, mikor még a markukban voltam. Kellett egy cél, ami előcsalta ezt belőlem. Az hogy megvédjelek titeket, úgy tűnik elég volt ehhez.- mosolyogtam a két férfira.

A fiúk összemosolyogtak, majd egy közös ölelésbe zártak. Steve a pilótafülkébe visszaülve hagyott kettesben minket a gép hátsó részében.
Lágyan az ölébe húzott és a mellkasomnak dűlt.

- Minden rendben veled? Fáj a karod helye?- kérdezgettem érdeklődve.

- Leszámítva, hogy nincs többé, azon kívül nincs vele gond. Hogy vannak a sebeid?- simított végig a combomon.

- Jobban, az erőm felerősödésével a regenerációm is felgyorsult, szinte már be is gyógyultak.- húztam fel a felsőm, hogy láthassa a korábbi sebem helyét.

- Mary, beszélni szeretnék veled valamiről..- változott meg a hangszíne.

- Történt valami?- vizslattam az arcát.

- Találnunk kell valamit, ami kiöli belőlem a Tél Katonáját, jelenleg bármire hajlandó vagyok, hogy ezt megtegyem..

- James..

- Tudom, mit akarsz mondani- csitított kezével- Szeretném ha támogatnál, szükségem van rád Rosemary..

- Melletted vagyok és leszek bárhogy is dönts, támogatni foglak James!- döntöttem homlokomat az övéhez- Megyek átveszem a gépet, pihenjetek, szükségetek van rá.

- Rendben.- bólintott csalódottan.

Előre sétáltam a Kapitányhoz, majd megérintettem a vállát.

- Menj pihenj Kapitány, ha a börtönhöz értünk értesítelek titeket. Na gyerünk, menj már Nagyapa!- húztam ki a pilóta székből.

- Megyek már megyek Anya, ne sürgess!- sóhajtott egy mosoly kíséretében.