"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 35. [ Randevú ] ✪

Életem és egyben a gyermekkorom egyik legnagyobb álmát sikerült megvalósítani azzal a tópart menti házzal, amit az előző kisebb lakás eladása után sikerült megszereznünk.

A város legcsendesebb környékén terült el, távol a belvárosi nyüzsgéstől, az emberek tömegeitől, a hangos zajoktól és mindentől, ami stresszre adhatna okot.
Szomszédság is ritkásan fordult elő, így méginkább elszigeteltnek tűnt, rengeteg fiatal pár és család választotta ugyanezt a környéket, amit a történtek után teljesen meg tudok érteni.

A régen nem lakott házban bőven akadt tennivaló, amivel hosszú időre lefoglalhattuk magunkat, hogy egy pillanatig se kelljen a múlt sötétségeivel foglalkoznunk.

Egy hosszadalmas festés után, ami a házban fellelhető összes falat jelentette, egy alapos és a mázolásnál is nagyobb takarítás várt rám a munkálatok után.
A plafonoktól, a sarkokon át a padlóig minden is csillogott, kezdett megtelni élettel a korábban még szürkén álló hatalmas ház.

A vadonatúj bútorok közös összeszerelése komoly kihívás elé állította a kapcsolatunkat, ami a legelső mosolyszünetet is eredményezte köztünk.

Az üres falak megteltek fotókkal a családunkról és rólunk, minden pillanatot megörökítettem emlékbe.

A házhoz tartozó kertet pontosan olyanná varázsoltam, amilyenről mindig is álmodoztam, tele olyan virágokkal, amik az édesanyám és a nagymamám kedvencei is voltak.

A festői látvány, ami a ház mögött látszott felbecsülhetetlen. A lemenő napot csodálhatjuk onnan, egészen addig, míg el nem tűnik a tó tükre mögött.

Az emeleti raktár szoba közepén pihentem meg az egész napos rohangálás után. Az üres falakat figyelve a képzeletem dolgozni kezdett. A fejemben kezdett összeállni egy babaszoba képe.

James jelenléte hozott vissza a saját kis álomvilágomból. Erős kezei a derekam köré fonódtak, majd az ölébe rántott.

- Megint terveztél valamit, láttam- suttogta a hajamba.

- Biztos tudni akarod?

- Ne kímélj..- nevetett halványan. Érezhetően elege volt a renoválásból és mindenfajta dekorálási szándékomból az elkövetkezendő évekre.

- Nem egy mostani projekt ne aggódj, azt hiszem kellőképp kifáradtunk mindketten egy időre a ház körüli munkákban. Azt hiszem ezt a helységet meghagyjuk babaszobának.

- És kitől lesz a gyerek?- szorított erősebben.

- A szomszéd idő bácsi egész jól néz ki a korához képest- kuncogtam szemtelenül.

- Akkor ő fogja lefesteni a falakat, mert ha én még egyszer kinyitok egy festéstek vödröt rosszul leszek..

- És mi lesz akkor, ha te leszel az apja? Vagy az apjuk?- fordultam felé.

- Abban az esetben talán kivételt teszek- hajolt közelebb.

- Valld be őszintén, minek örülnél jobban? Kisfiú vagy kislány?

- Egy kislánynak örülnék, de egy fiút is ugyanúgy szeretnék. Mindegy milyen nemű, a lényeg, hogy egészséges legyen és a miénk. Veled együtt legyen, csak ez számít- döntötte homlokát az enyémhez.

- Amennyire szeretnék gyermeket ugyanannyira félek tőle. Még mindig esélyes lehet, hogy nem jön össze, hogy komplikációk lépnek fel, hogy talán valójában sosem lehet sajátom.

- Itt leszek melletted és együtt megoldjuk. A legnagyobb szeretettel fogadok örökbe veled akár öt gyereket is, hogy boldognak lássalak. Ugyanúgy foglak szeretni téged, ezen nem változtat senki és semmi.