"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 37. [ Döntések ] ✪

Régen éreztem magam ennyire döntésképtelennek. Nem tudtam mit kellene tennem vagy épp hogyan kellene helyesen cselekednem. Hogyan kezdjek bele, hogy szóljak hozzá, mi lesz a beszélgetés végkimenetele?
Az egyre szaporodó kérdések csak méginkább nyugtalanítottak.
Volt egy problémánk, ami fenn állt, most pedig lett még egy, amit mihamarabb meg kell oldanunk vagy a közös élet terve füstbe megy.

Leültem mellé és hozzá hasonlóan a tavat figyeltem, valamint a távolban játszó boldog családokat a túlsó partoknál.
A naplemente naracssárgára színezte a víz tükrét, meghitt és kellemes pillanat volt, mi mégsem tudtuk élvezni a természet adta szépséget.

Hosszú és csendes percek teltek el, egyre sötétebb és sötétebb lett, már csak az utolsó sugarak kandikáltak ki a horizonton.
Keze a combomra kúszott, hogy megfogja az ott pihenő kezemet. Remegett, az egész karja és a teste is.
Felnéztem rá, még jutott annyi napfény, hogy az arcán lefolyó súlyos könnycseppeket megvilágítsa.
Mérhetetlen fájdalmat olvastam le róla, azt a megbánást, amit már egy héttel korábban kellett volna, megtört.
Levetkőztem a makacsságom és átöleltem.
Testének ismerős melege feltöltötte jéghideg bőrömet, olyan volt, mintha hazaértem volna, mert így is volt. Otthon voltam, a legbiztosabb helyen, a karjai közt miután viszonozta az ölelésem.
Rá kellett jönnöm, hogy borzasztóan függök ettől a férfitól, a testem már sóvárgott az érintéséért.
Eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.
Hideg fémkarja sosem volt még ennyire meleg, mint most, amikor az arcomhoz érintette.

- Bocsáss meg nekem kérlek! Egy barom voltam, a legnagyobb idióta, hogy megannyi szörnyűséget vágtam a fejedhez. Igazad volt Mary, de túl makacs és önző voltam ahhoz, hogy meghalljam a hangod. Ne haragudj, annyira sajnálom ezt az egészet!- fejét a mellkasomnak döntötte és sírni kezdett.

- Az összes szó amit kiejtettél a szádon egy fájdalmas döfés volt, egyenesen a szívembe. Nem fogtad fel a szavaid súlyát és azt sem, mekkora kárt okozol velük.

- Későn jöttem rá, amiket ma mondtam, én nem..- csuklott el a hangja- nem gondoltam komolyan, csak beszéltem, mindenféle sületlenséget, egy pillanatig sem érdemelted volna ezt, a kezdetektől fogva nem is te voltál az akire haragudtam. Igazad volt abban, hogy rajtad töltöttem ki mindent, téged használtalak élő boxzsákként. Kérlek bocsáss meg nekem..

- Egyetlen feltétellel, ha végre nem hazudsz nekem és titkolózol- tartanom kellett magam, nem törhettem meg.

- Nem titkolok előled-

- Ne próbálj hülyének nézni légyszíves- szakítottam félbe- Mivan a kormány megkeresésével és azzal, hogy ha tovább ellenkezel börtönbe mész?

- Honnan tudsz erről?- az arca fehérebb lett, mint a fal.

- Bármily meglepő, nem tőled! A bátyámon keresztül keresnek téged, ez az utolsó esélyed, hogy elfogadd. Kezelés vagy börtön, mostmár muszáj leszel választani, a helyedben bölcsen döntenék- vágtam keresztbe a karjaimat- Mit titkolsz pontosan? Mit akar a kormány?

- A beköltözésünk után kerestek meg, mivel nem jelentkeztem náluk azután, hogy visszahoztatok mindenkit. Eleinte időt kértem, elmondtam, hogy soha többé nem teszek olyat, amit ezelőtt, már nem állok a HYDRA irányítása alatt, rendbe jött az életem, mert van aki a helyes úton tartson. Néhányan ezt elfogadták, ismerve téged és a kiléted, azonban voltak akiknek ez sem volt elég, ők voltak többségben, így elutasították a kérésem. Két hónap haladékot kaptam a végleges döntés meghozatalához. Nem akartam egy idegen emberrel beszélgetni, börtönbe menni pedig még annyira sem, ezért változtattam meg a mobil számom, nem elhagytam a telefonom, hanem megsemmisítettem hónapokkal ezelőtt- a hirtelen jött őszintesége jobban meglepett, mint azt gondoltam.