"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 14. [ A Sokoviai-egyezmény ] ✪

Reggel James karjai közt ébredtem. Az asztalomon álló digitális óra nyolc órát mutatott. A sötétítők közt beszűrődő nap fénye kellemesen melegítette a bőrömet ahol csak érte.
Felnéztem a mellettem fekvő férfira, aki láthatóan még aludt. Egyik kezemet felvezettem az arcára, majd végigsimítottam rajta és egy lágy csókot hagytam az ajkain, amit pillanatokon belül viszonzott, miközben a hátára fordult és a mellkasára húzott.

- Jó reggelt!- üdvözölt mély és rekedt hangon.

- Jó reggelt James! Felébresztettelek?

- Félig ébren voltam, de ennél jobb ébresztőt még sosem kaptam.- mosolyodott el halványan.

- Én sem.- simítottam végig a mellkasán- Megyek készítek egy teát, te mit szeretnél?

- Téged nem kérhetlek?- dörgölte az orrát az enyémhez.

- Egyszer eljön az az idő is, de most mást kell választanod, ne haragudj!- kuncogtam halkan.

- A tea is megteszi.- sóhajtott csalódottan.

Dúdolva és boldogan csörtettem le a földszinti konyháig, ahol azonnal nekiláttam a teák elkészítésének. A szemeim véletlenül a falon lógó egyik képre tévedtek, amikor az eszembe vágódott az ott elrejtett titkos széf és annak tartalma. Levettem a képet a falról, felnyitottam a széfet és egy jelzés nélküli borítékott húztam ki belőle, amit a köntösöm zsebébe dugtam. Miután a teák elkészültek nekiálltam reggelit készíteni. A fejemben szóló kellemes dallamok ritmusra mozgatták a csípőmet miközben szüntelenül dúdolgattam a dalokat. Két erős férfikéz csúszott a derekam köré és egy lágy csók csattant a nyakam egy érzékeny pontján.

- Ehhez hamar hozzá tudnék szokni.- vezettem kezeimet az övéire.

- Ezzel nem vagy egyedül..- fúrta hajtincseim közé a fejét.

A reggelit követően fájdalmas búcsú vette kezdtetét.

- Van bármire szükséged innen?- kérdeztem kissé csalódottan.

- Rád.- simított végig az arcomon- Viszont most téged nem vihetlek magammal..

- Sajnos most nem.. -mosolyogtam rá, leplezve a fájdalmam.

- Egyszer eljön az az idő is, csak tarts ki még egy kicsit!

- Nagyon vigyázz magadra James!- öleltem szorosan magamhoz.

- Ahogy te is, vigyázz magadra kérlek!- adott egy lágy csókot a homlokomra.

- Van itt valami, ami a tiéd.- nyújtottam át a borítékot- Nem muszáj most kinyitnod, elég akkor is, ha biztonságba értél. Kérlek írj egy üzenetet, hogy épségben célba értél.

- Írni fogok ígérem!

Magához húzott és egy érzelemdús, utolsó csókot hagyott az ajkaimon.

- Szeretlek James!- lihegtem két csók között.

- Én is téged Rosemary.- suttogta kellemes szavait ajkaimra.

Eleresztve a karját útjára indítottam a férfit, akitől, mégha néhány órára is, de békésebb hely lett ez a zord világ.
Csalódottan vágtam le magam a kanapéra, a televízió zaja sem volt képes elnyomni a bennem keringő gondolatok tömkelegét. James csókjának nyomai fantomérzetként lüktettek az ajkaimon akárhányszor lehunytam a szemeimet.
Kora délután a Kapitány váratlan hívásától visszhangzott a csendes lakás.