"ᴀ ᴛᴇ́ʟ ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴊᴀ ᴋᴜ̈ʟᴅᴇᴛᴇ́s" (ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ.) / ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ / JAVÍTÁS ALATT

✪ 17. [ "Meglepetések" ] ✪

James a combjaim alá kapva fölemelt és a mögöttünk álló asztal tetejére ültetett.

- Jobban van már a lábad?- kérdezte óvatosan végigsimítva a combomon.

- Sokkal. Még kell neki egy kevés, de már egy ideje abbahagytam a regenerálást. Pihennem kell.

- Nagyon aggódtam érted, szörnyű volt végignézni ahogy szenvedsz, soha többet nem akarlak úgy látni.- szorította meg a derekam.

- De meglágyult valaki szíve.- fontam karjaimat a nyaka köré.

- Te tetted ezt velem. Már a HYDRA fogságakor is hasonlóképp éreztem irántad. Akárhányszor rád gondoltam, egy furcsa, de mégis meleg érzés keringett a mellkasomban, mintha a szívem megtelt volna melegséggel. Olyat éreztettél azzal a zord és hideg valómmal, amit még soha senki ezelőtt, pedig 1917 óta a világon vagyok. Aztán majdnem egy évszázaddal később jön egy nő, aki elcsavarja a fejem, még úgy is, hogy egy beprogramozott tömeggyilkos fegyver vagyok. Mintha nem is egy ember lennél, hanem, egy valódi angyal. Az én őrangyalom.- döntötte homlokát az enyémhez.

- Kicsit késtem, mint őrangyal, de talán van benne igazság.- mosolyogtam rá.

- Ha nem késel ennyit, sosem találkoztunk volna.

- Ha nem kések ennyit, meg sem történt volna veled mindez. Nem estél volna fogságba.- sóhajtottam.

- Belém szerettél volna vajon a háború idején is?

A farmerdzsekim belső zsebéből a katonai fotóját húztam elő és lóbáltam meg előtte.

- Egész biztosan beléd szeretek, mondtam már neked, hogy szemtelenül jóképű voltál és vagy most is!- nevettem halványan.

- Magadnál tartod ezt a fotót?- vette ki a kezemből a képet.

- Elég erőt ad ahhoz, hogy kitartsak. Mellesleg ez a legféltettebb kincsem, nem hagyhattam csak úgy otthon!

- Egy kép rólam számodra kincs?- hajolt közelebb.

- Igen, ahogy te is.- dörgöltem az orrom hegyét az övéhez.

- Te lány..- csókolt meg érzékien.

- Lizzie! Kérdez- szakította félbe saját mondandóját Sam-Basszus ne haragudj!- fordult el zavarában.

James nagyot sóhajtva engedett és lépett el előlem, hogy láthassam az érkező férfit.

- Igen, mit szeretnél Sam?- köszörültem meg a torkom.

- Ha jobban belegondolok később is ráér! Én inkább itt sem voltam, elnézve őt most szívesebben látna holtan, mint itt!- mutatott James-re aki szikrákat szórt szemeivel a férfi felé.

- Egyszer kinyírom..- motyogta idegesen James.

- Dehogy fogod. - nevettem az iménti incidensen.

- Dehogynem!- fordult felém határozottan.

- Gyere inkább ide vissza és ne vele foglalkozz te durcás százéves!- simítottam végig az arcán.

- Hogyan tudsz pár szóval ilyen gyorsan lenyugtatni?- lehelt egy lágy csókot a tenyerembe.

- Angyal vagyok, te magad mondtad.

- Angyal vagy aki sokszor szemtelen! Kit hivtál te durcás százévesnek?- harapott az alsó ajkamba James.

- Mert nem az vagy olykor?