A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

24

Visszalépkedtem a kávézóba, táskámat vállamra vettem és a többiekre néztem.

- én most haza megyek. - nem vártam meg, míg mondanak valamit, rögtön eljöttem. Most az osztály is azt fogja hinni, hogy Minho a barátom.

Hogy minek csókolt meg, nem tudom, de nem olyan csók volt, mint amilyet Jisoo előtt adott. Ez most lájtos, lassú, érzelmes volt. Jaeho pedig...szeret..még mindig nem tudom elhinni. Lehet most megbántottam Minhot... Egyik fiút sem szeretem, de nem akarom őket összetörni.

Otthon a táskát ledobtam magamról és mentem a szobámba. A szoknyámat ledobtam magamról, a nyakkendőt is letéptem, és befeküdtem az ágyba. Párnámat szorongatva bámultam a plafont. Bűntudatom van, vagy nem is tudom.

A bejárati ajtó csapódására lettem figyelmes. Léptek, majd kopogás a szoba ajtómon. Magamra húztam a takarót és átfordultam a másik oldalamra. Alvást színleltem. Hallottam ahogy kinyílik az ajtó és belép rajta valaki. Remélem csak Minho az. Az ajtó becsukódott. Halk lépések az ágyamig, majd besüppedt mellettem a matrac.

- Jia....- halkan szólított meg. Csak Minho az. Hiába ő az, nem válaszoltam. Egyedül akartam lenni. Kezét a hajamba vezette és simogatni kezdte. - sajnálom, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. - mondta, közben a hajamat simogatta. - nem tudtam, hogy van barátod..azt hittem nyert ügyem van...- nagy szemekkel hallgattam végig. - tényleg sajnálom...- kezével hajamat elvette a nyakamból és belepuszilt nyakhajlatomba.

Nem bírtam ki, hogy nem húzzam össze magam. Egy hümmögést hallatott. Felemelte a takarót és bebújt mellém. Szemeim, mint egy tányér, akkorák lettek. Kezével óvatosan húzott magához közelebb.

- tényleg nagyon sajnálom. - motyogta nyakamba. Nem akartam aludni, de közelsége annyira nyugtató hatású, hogy szemhéjaim kezdenek nehezek lenni. Fel akart állni mellőlem.

Gondolkodás nélkül fordultam át a másik oldalamra, lábamat átlendítettem a derekán, kezemmel az oldalát karoltam át. Nem megy innen sehova.... Az utolsó amire emlékszem, hogy kuncogott.

Mikor felkeltem Minho már nem feküdt mellettem. Kitakartam magam, felvettem egy köntöst aztán kimentem a konyhába. Finom illat csapta meg az orromat. Halkan sétáltam Minho háta mögé. Fejemet hátára döntöttem és lehunytam a szememet.

- figyelj, Jia. - fordult meg, amire egyet hátra léptem. - sajnálom azt a csókot, nem tudtam, hogy barátod van. - hajtotta le a fejét.

- nincs barátom. Ő Jaeho volt, azt hiszem szerelmes belém...- halkultam el a végére.

- és te? Viszont szereted? - emelte rám tekintetét.

- nem. Ma megpróbált megcsókolni, de nem engedtem neki. Azért haragudott meg, mert azt hitte nem állok készen egy kapcsolatra, és azt mondta, hogy vár rám. Azt hitte, hogy reményt adtam neki, pedig csak egyszerűen visszautasítottam. - ültem le az asztalhoz.

- haragszik rád? - ült le mellém.

- szerintem igen, azt mondta hagyjuk egymást békén. Azt hiszem megbántottam...- néztem Minhora.

- az én hibám, nem a tiéd.

- nem, dehogy...legalább nem fog a nyakamra járni. - mosolyogtam halványan. - néha idegesítő volt a közeledése. És...sajnálom, hogy csak úgy otthagytalak...

- semmi baj. - kuncogott aranyosan. - és amúgy....- állt fel. - milyen érzés volt a mellkasamon aludni? - sétált a gáztűzhelyhez.

- a min? - kérdeztem döbbenten.

- itt. - mutatott a mellkasára. - kényelmes volt?

- n-nem tudom...nem emlékszem..- motyogtam zavaromban. - m-mit csinálsz? Jó az illata. - sétáltam mellé.

- grillázs. - nyomott egyet a kezembe.

- úristen...amikor a nagyi élt mindig csinált nekem, amikor átszöktem hozzá. - vettem ki kezéből az édességet, aztán a számba tömtem. - ez finom..- néztem rá csillogó szemekkel.

- tessék. - adta nevetve a kezembe a tál grillázst.

- köszönöm. - leültem az asztalhoz. Minhot nézve eszegettem. - ahj istenem...- döntöttem hátra a fejemet.

- mi a baj?

- holnap magyarázkodhatok a barátaimnak. Eddig is úgy gondolták, hogy van köztünk valami, de mostmár még jobban fogják mondani. - néztem rá egy pillanatra.

- azt hitték együtt vagyunk?

- igen. - csendben bólintott.

- amióta itt vagy sokkal többet főzök, mint egész életemben. - mosolyogva ettem tovább. - összeszednéd a ruhákat a ruhaszárítóról? Van, ami nem fért bele a gépbe.

- persze. - tettem le a tálat. Felálltam a székről és egyenesen a fürdőbe kullogtam. A ruhaszárító gép tetejéről elvettem a ruháskosarat és mentem a kertbe. A terasz ajtaját kinyitottam, majd a ruhaszárítóhoz lépkedtem. Pont rálátásom nyílt Minhora. Mosolyogva folytattam a ruha szedést. Az egyik póló kiesett a kezemből, sóhatva hajoltam le érte. Mikor felvettem valamit megláttam pár méterre tőlem a fűben. A pólót összehajtottam és oda sétáltam ahhoz a kerek valamihez. Alighogy odaértem nagy sikítást hallattam. Remegve lépkedtem hátrébb. Minho kiáltására a terasz felé fordítottam a fejem.

- mi a baj? - futott mellém. Remegve mutattam előre. Homlok ráncolva ment oda. Homlokát fogva nézett el másik irányba. Leguggolt és elvette a papírt s visszasétált hozzám. - a macska többi részéhez is vannak ragasztva cetlik. Jó keresgélést. - olvasta fel. Összegyűrte és eldobta. Rám nézett, majd egyik karjával vállamnál fogva húzott magához.

- f-fe-feldarabolták...- mormoltam nyakába.

- áthívom a fiúkat. - simította hátamat. - menjél be, húzz el minden függönyt, engedj le minden redőnyt, és vegyél fel valamilyen nadrágot, mert megfázol. - tolt el magától.

- o-oké..- lábaim, mint a nyárfa levél, úgy remegtek.