A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

92

Otthon sietősen vettem le a cipőmet. Az összes függönyt elhúztam, a redőnyöket leengedtem. Fáradtan ültem le a kanapéra. Telefonomat elővettem, és megnéztem az értesítéseimet. Felix üzent, hogy kiengedték a kórházból, és jobban van. Jiwoo is küldött üzeneteket, de azokat nem néztem meg. Kikerestem Felix telefonszámát a névjegyzékekből, és felhívtam.

- hogy érzed magad ? - tettem fel a kérdést, miután felvette.

- nem szabad nagyon megerőltetnem magam, de a számítógép mögé már ülhetek. Sikerült valamit megtudni ?

- nem. Changbin még nem szólt, hogy talált volna valamit. Ma megint felhívott egy ismeretlen szám, de ez most nem Woojin volt. Mélyebb volt a hangja...meg egy kis akcentusa is volt.

- kíváncsi vagyok ki az, ha nem Woojin. A baba hogy van ?

- jól...már mocorog is. - simogattam a hasam. - de nem baba, hanem babák.

- ikrek ?

- igen.

- hű ! Hyung jól mozoghatott ! - kijelentésére elnevettem magam.

- piszkos fantáziád van. - dőltem hátra a kanapén.

- nem is ! Csak néha...most mennem kell. Vigyázz magadra, vagyis magatokra. Szia ! - miután letettem a telefont a macska ugrott az ölembe.

- éhes vagy ? - simogattam hátát. Dorombolni kezdett, s kezembe bújt. Letettem a földre, aztán a konyhába mentem, és adtam neki enni. Kivittem a szemetet, majd készítettem vacsorát. A mosógépbe raktam be a szennyes ruhákat, mikor zajra lettem figyelmes a bejárati ajtónál. Kiléptem a fürdőből, de senkit nem láttam. Vállat vonva mentem vissza, berakni a többi szennyest. Elindítottam a mosást, majd felálltam és mentem a dolgomra. Hangos sikítást hallattam, ahogy megfordultam. Egy maszkos pasi állt előttem, fegyverrel a kezében. A vér is megfagyott bennem. Szívem ezerrel zakatolni kezdett. Egészen az ablakig hátráltam. - k-ki maga ? - nem mondott semmit, csak kibiztosította a fegyvert. - u-uram..! - közelebb jött. Annyira közel került, hogy a pisztoly csöve a homlokommal érintkezett. - k-kérem...- könyörgésem nem hatotta meg. A macska rohant be a fürdőbe és rávetette magát a pasasra. A fegyver kiesett a kezéből, ahogy próbálta magáról leszedni a macskát. Lábamat lendítettem, s megrúgtam ott, ahol a leggyengébb. A pisztolyt felvettem a földről, és kirohantam a konyhába a telefonomhoz. A pisztolyt a konyha pultra tettem, remegő kezekkel próbáltam feloldani a mobilt, ami nem nagyon akart sikerülni. Dühös trappolások zengték be az egész házat. Annyiszor rontottam el a kódot, hogy a telefon lezárt 30 másodpercre. Kezembe vettem a fegyvert, és az ajtó felé irányítottam. A pasi ott állt. - n-ne jöjjön közelebb ! - a pult mögé álltam, a fiókból kivettem egy kést, az ujjam a ravaszon pihent, várva, ha támad hezitálás nélkül fogom megölni. A telefonom bevillant, ezzel jelezve, hogy letelt a 30 másodperc. A pisztolyt leengedtem magam mellé és a telefont vettem kezembe. Ami nagy hiba volt, ugyanis a fickó ezt kihasználta. Behúzott egyet, aminek köszönhetően a földön terültem el. Most ő szegezte rám a stukkert. Az egész testem remegett, a szám kiszáradt. Mély levegőt vettem, de nem hatot.

Három lövés hangzott el aznap este. A vér az arcomra fröccsent. Összeszorított szemekkel vártam a fájdalmat, majd a halált, de nem éreztem semmit. Szemeimet lassan nyitogattam. A pasi feküdt előttem fejében egy golyóval. Mellkasába kapott kettőt. Nem mondom, hogy megnyugodtam, de megkönnyebbültem. Felnéztem megmentőmre, de nem hittem a szememnek.

- S-San...- néztem a fekete öltönybe bújt férfit.

- jól vagy ? - tette el fegyverét, és leguggolt hozzám.

- ahhoz képest, hogy most akartak megölni, igen. Te hogy vagy ? Ki ez a pasi ? Hogy kerülsz ide ?

- mostmár nincs baj. - állított fel.

- hogy kerülsz ide ? - töröltem le arcomról a vért.

- sajnálom Jia. - ölelt magához.

- mit saj- végig se mondtam, erős szúró érzést éreztem nyakamban. - mit csinálsz...? - szemem mintha nehezebb lenne. Nem telt el egy perc sem, ha San nem tart meg, valószínűleg a földön terültem volna el.