A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

38

Sziréna hangja ütötte meg a fülemet, amire felpattantam a földről. Egy járőr kocsi farolt be a suli utcájába. Majdnem kidöntött egy villanyoszlopot, úgy parkolt le. Minho szállt ki belőle sietősen. Nagy léptekkel közelített felénk.

- te jól vagy? - állt meg előttem és kezei közé vette az arcomat.

- igen...csak egy kicsit megijedtem. - bólintott, aztán visszament a kocsihoz.

- ez meg mi volt? - állt fel mellém Seongjun.

- ő Minho.

- úgy tudtam nincs barátod..

- nincs is. - ráztam fejemet.

- akkor ez az előbbi mi volt?

- ezt most itt nehéz lenne elmagyarázni.

- barátság extrákkal? - mire válaszolni tudtam volna, Minho sétált felénk, kezében bólyákkal, meg kordonszalaggal.

- téged hogy hívnak? - nézett a mellettem álló fiúra.

- Seongjun...- felelt halkan.

- írj a barátaidnak, osztálytársaidnak, hogy ma elmarad az iskola. Ne legyetek kint, nem biztonságos. Gyertek be. - ment be a suliba.

- miért? Talán az iskola biztonságos? Uram, bent van két hulla! - fordult utána.

- kint meg ki tudja, hány gyilkos. - nézett végig a fiún. - gyertek be. - megvárta míg bemegyünk, aztán becsukta az ajtót. - telefonáljon a diákoknak, tegye ki az iskola honlapjára, vagy bánom is én hogyan csinálja, de tájékoztassa a diákokat, hogy a tanítás ezen a napon elmarad. - fordult a portáshoz.

- már elnézést, de erről nem maga dönt! - tette karba a kezeit a férfi. Minho sóhajtva tette le a cuccokat, amit a kezében tartott.

- uram, nézze. Két kibaszott hulla van ebben az iskolában! Az egyiknek karja nincs, a másiknak lába. Feltehetően itt lesznek valahol a végtagok. Nem szeretném, ha valamelyik diák találná meg, ez az iskolának is árthat. Ez az egyik, a másik, órákig eltarthat a helyszínelés, és nem biztos, hogy a kedves bizottság átadja a helyszínt, mert valószínűleg ezt itt- mutatott körbe. - le fogják zárni. Szóval ma rohadtul nem lesz tanítás! És most hívjon fel mindenkit, tanárokat, szülőket, diákokat, és tájékoztassa őket az esetről, de csak a tanároknak mondja el mi történt. A szülőknek ne. Értette, maga barom? - annyira közel ment a férfihez, hogy a falig hátrált a suli portása, és csak bólogatott. - reméltem is. Szóljatok ti is a barátaitoknak, és mondjátok, hogy ma elmarad a tanítás. - fordult felénk, aztán végezte a dolgát.

- hallod Seongjun..- böktem meg a fiú vállát.

- na? - hajolt le hozzám.

- kurvára bejön ez a fajta Minho. - suttogtam, hogy csak mi halljuk. Hangosan nevette el magát.

- szóval mi van köztetek? - egyenesedett fel.

- hát um...talán mind ketten többet érzünk a másik iránt, de ez nem biztos.

- értem, na szóljunk ezeknek a barmoknak. - vette elő a mobilját és hívást indított. - jó reggelt kedves barátaink ! Megkérünk titeket, hogy maradjatok otthon a seggeteken, és pihentessétek azt, az elsoványodott, kérges eszeteket. - nézett bele a kamerába.

- mi bajod van? - kérdezte Huijun. - már mindjárt ott vagyok az iskolánál.

- ja, mi is. - szólalt meg Jihyo.

- ma elmarad a tanítás.

- komolyan? Ha szivatni mersz, letépem a töködet! - kiáltotta Sihyeon.

- kell az még neked! - fejemet fogva fordultam el, nehogy elnevessem magam. - de nem szivatlak, itt van velem Jia is. - fordította felém a kamerát.

- khm..sziasztok...- nevettem el magam a végén.

- szia, de miért nincs suli? - Jaehyun kérdésére, Seongjun a két hulla felé fordította a kamerát.

- azért nincsen suli, öcsém, azért. - mutatott a két holttestre.

- azt a kurva...mi történt? - kérdezte Jungwoo.

- nem tudjuk. Mikor bejöttünk, akkor már itt voltak. - fordította vissza a kamerát. - Jia pasija, vagy kije már nyomoz az ügyben.

- nem a barátom! - csaptam meg a vállát.

- de lehetne! - kiáltotta Hyoyeon.

- jól van, ezt megbeszélitek később! Akkor ma nincs suli? - vágott közbe Wonwoo.

- nincs. Adjátok tovább az ismerőseiteknek.

- rendben, akkor sziasztok. - lépett ki.

- akkor fordulhatunk vissza...na mindegy, sziasztok. - léptek ki sorban.

- szerintem én akkor megyek is haza. - tette el a mobilját.

- rendben. Vigyázz az úton. - öleltem magamhoz.

- okés. - elengedtük egymást, ő elindult haza, én meg leültem az egyik padra, és néztem, ahogy Minho fotózza a helyszínt. A kollégái is megérkeztek, így már nem egyedül kellett csinálnia.