A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

93

Minho pov

A tárgyaláson meghallva a büntetést, fájdalmasan csuktam össze a szemem. Fejemet Jia felé fordítottam. Tenyerébe temette fejét. Két rendőr a karomnál fogva rángatott fel. Szemem csak Jiát tudta figyelni. Felállt a helyéről, s mindenkit ellökve az útból rohant hozzám. Két kezemet felemeltem, így karjaim közé tudott bújni, majd leengedtem őket dereka köré. Homlokára adtam puszikat. Melegséggel tölt el ölelése, jó újra érezni illatát.

- miért nem tagadtad ? - szorította ruhámat.

- nem lesz baj. - két rendőr szedett minket szét. Kivezettek az épületből, próbálták tőlem távol tartani az újságírókat, riportereket, aztán beültettek egy kocsiba.

A börtönben az udvaron sétálgattam, gondolkodtam, mit csináljak, hogyan jussak ki innen. Ártatlanul biztos nem fogok itt megrohadni. A fiúk kihoznának, de az eltarthat egy ideig. Gyorsabban kell innen kijutnom, hogy megtaláljam azt a férget. Ebédnél bekísértek minket az őrök. Tálcámat szorongattam, s üres asztal után kutattam szememmel.

- hé ! Te ! - a kiáltásra a hang felé fordítottam fejem. Két fiatal srác, és egy öreg ember intett felém. - ülj le ! - biccentett az egyik srác.

- kösz...- tálcámat letettem és leültem.

- miért csuktak le ? - egy ideig gondolkodtam, hogy elmondjam-e nekik, hogy hamisak a vádak, de inkább nem mondtam.

- gyilkosság. - vontam vállat, mintha ez természetesen dolog lenne. - titeket ?

- engem kocsi lopás, az öreget még harminc éve hozták be, rabolt és ölt, őt meg drog csempészés miatt. - mutatott végig a másik kettőn. - Hong Seokjun vagyok.

- én Park Minhyuk. - biccentett a másik fiatal.

- Kim Hoseok.

- Lee Minho. Nem tudjátok, hogy van-e valahol itt telefon ?

- az igazgató irodájában van. - válaszolt gúnyosan Minhyuk.

- hány évesek vagytok ?

- tizenkilenc, ő húsz. - mutatott Seokjunra.

- nincs senkinél telefon ? Még az őröknél sem ?

- egyedül náluk van. - mutatott Seokjun egy asztalra, ahol öt fickó volt. Kettő kigyúrt, egy ült, és evett, a másik kettő meg sétálgatott az asztal körül. - de tőlük el nem tudod kérni. Ők itt a "nagyfiúk". Ne keveredj velük, mert porrá zúznak.

- majd meglátjuk. - szememmel követtem végig, ahogy eszik a banda feje, a többi meg köröz körülötte. Ebéd után újra az udvarra tereltek minket. Seokjun, Hoseok, és Minhyuk sétált mellettem. A súlyemelőknél megpillantottam azt a fickót, akit ebédnél mondtak. - hogy hívják, azt a pasast ? - biccentettem a férfi felé.

- Lim Hanseo. - válaszolt az öreg. - húsz éve van itt, sokan próbálták megölni. Mint például az a fickó, ott. Az ott a volt csatlósa. - mutatott egy magas, izmos férfira. Kezében egy kés volt, Hanseo felé indult. Homlok ráncolva álltam meg, és figyeltem mit csinál. Le akarja szúrni. Egy követ kerestem az udvaron, majd neki dobtam annak a férfinak. Pont Hanseo elé esett. Mindenki csendben figyelte az eseményeket.

- ki volt ez ?? - állt fel Hanseo.

- én ! - léptem elé. Nem valami alacsony a pasi...

- megmentetted az életem. - nézte a földön fekvő késes pasit. - jövök eggyel. - paskolta meg a vállam.

- kérhetek egy szívességet ?

- persze.

- van nálad mobil ? - feszengve nézett körbe.

- gyere velem. - intett. Egy épület háta mögé vitt. - tessék. - adott át egy eldobhatós telefont.

- köszönöm. - elvonultam tőlük, aztán gondolkodtam kit hívjak. A fiúk nem tudnak gyorsabban dolgozni, valaki olyan kell, aki már volt börtönben, és tudja, hogyan kell megszökni innen. Hát persze ! Gyorsan írtam be a telefonszámát régi barátomnak. Lábammal doboltam, miközben vártam, hogy felvegye.

- igen ? - hangja nem változott. Ugyanolyan, mint három évvel ezelőtt.

- én vagyok az, Minho.

- Minho ! Rég láttalak, vagyis személyesen. A Tv-ben már láttalak. Hogy tudtál felhívni ?

- majd elmesélem. Fontos, hogy senki ne tudja meg, hogy mi beszéltünk. Ki tudsz vinni innen ? Minél hamarabb.

- meglátom mit tehetek.

- köszönöm.

- minden délután megy egy szemetes kocsi. Ha megpróbálnál abba bejutni...talán sikerülne kijutni. Ha nem akkor a börtön falát robbantani fogom.

- bújjak el a kukában ?

- délután öt óra felé.

- rendben. Köszönöm, hogy segítesz.

- bármikor. - a telefont visszaadtam Hanseonak.

- köszönöm. - biccentettem a férfira, majd otthagytam. Öt órakor már sötétedik, ezért beterelnek minket a cellákba. Ha sikerül elbújnom úgy, hogy ne találjanak meg, ma estére már szabad vagyok. Ha kijutok innen, első dolgom lesz megtalálni Woojint, és megölni. Nem akarom, hogy Jia vagy a fiúk megtudják, hogy kint vagyok. Csendben akarom elintézni.

Egész nap az udvaron voltunk. Négy órakor kezdték beterelni a rabokat. Az egyik szemetes konténerben bújtam el, a szemét alatt. Nem mondom, hogy jó illata van. És még legyek itt egy óráig. Azt hiszem alapos zuhanyzás vár rám.