Otthon Minho elküldött, hogy zuhanyozzak le és öltözzek át, mivel egy kicsit eláztam. A zuhany alatt csak álltam és álltam.
Megölték a családomat... Miért nem engem öltek meg egyből? Elsőnek apa, aztán anya, most meg a bátyám..pedig vele nem is volt olyan rossz a kapcsolatom.
A szokásos testvéri szeretett volt köztünk. Ő nem bántott úgy, mint a szüleim. Őt még szerettem is... Sihyeont is sajnálom, egy napig lehettek csak együtt. Nem láttam őket együtt, de biztos vagyok benne, hogy aranyosak lettek volna.
Amekkorát sikított a teremben... libabőrös leszek, ha visszagondolok rá. Amit elég sűrűn teszek, ugyanis nem tudom kiverni a fejemből sem az ő sikolyát, sem pedig Yiren sikolyát.
Automatikusan játszódnak le a hangok a fejemben, emlék képek a feliratról és a bátyámról... Ki utál ennyire, hogy kiírtja a családomat? Egész életemben voltam a csendes, visszahúzódó lány, mintsem az a beszólogató, nagyszájú. Senkinek nem mondtam egy rossz szót sem.
A zuhany alól kiszálltam, megtöröltem magam és felvettem a pizsamámat. Valami nem jó..kényelmetlen valami, vagy nem is tudom. Idegesít, hogy rajtam van. Visszamentem a nappaliba. Minho ült a kanapén és nézegette a fotókat. Érkezésemre felkapta a fejét.
- Minho...- ültem le mellé.
- mond. - biccentett.
- adnál egy mackó nadrágot és egy vastag pulcsit ? - kérdeztem halkan.
- minek az neked?
- felvenni? - néztem rá értetlenül. Egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán.
- máris hozom. - állt fel. Kezembe vettem a fotót, ahol a nő már szőke volt, és nem vörös. Ledöbbentem a hasonlóságon. Szinte minden egyezik. De az nem lehet, hogy ő tette.
- Minho! - rohantam utána. Konkrétan beestem a szobájába.
- mi az? - fordult felém.
- ez ő! Ez anyának a testvére! - toltam arcába a képet. Kivette a kezemből a képet és nézegetni kezdte.
- öltözz, meglátogatjuk. - nyomta a kezembe a ruháit. Elővette a telefonját, de mielőtt hívott valakit megakadályoztam.
- de nem itt van, Daeguban lakik. - a gondolkodó arcát vette fel.
- és, ha valójában itt van? Csak bérelt valahol egy lakást, vagy szállodában van? Mindegy, öltözz, ha nem is őt látogatjuk meg, be kell mennünk az irodába. - ment ki a szobájából. Visszamentem a szobámba, ott átvettem a kapott ruhákat. Minho a kocsiban várt rám.
- nekem miért kell menni? - kérdeztem miközben a biztonsági övet csatoltam be.
- azt hiszed magadra hagylak a történtek után? - fordult felém hitetlenkedve. - te sem gondolhattad komolyan. - nevette el magát cinikusan, majd beindította a kocsit motorját. Az eső még mindig szakadt. Egy nagy épülethez értünk. Ott Minho leparkolt és kiszállt a kocsiból. Követtem példáját s utána mentem.
- mit fogtok csinálni? - kérdeztem miután utána tudtam szaladni.
- megpróbáljuk lekövetni a nagynénédet. Tudod a telefonszámát? - míg ő sétált én futottam.
- igen.
- akkor te felhívod, mi pedig megpróbáljuk bemérni a tartózkodási helyét. - nyitott be egy ajtó mögé. - Changbin, helyzet van. - mondata után biccentett, becsukta az ajtót és egy másikhoz rohant. - várj még itt, szólok a fiúknak. - tolt be egy irodába, aztán becsukta az ajtót. Gondolom ez az ő irodája. Nem telt pár percbe, az ajtó újra kinyílt és a fiúk léptek be rajta. - itt van ez a telefon, írd be a számát és hívd fel. Minimum egy percre lenne szükségünk.
VOCÊ ESTÁ LENDO
A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)
FanficLee Jia egy 17 éves lány, akit szülei terrorban tartanak. Egy nagyobb vita közben, amikor az apja a szokásosnál erősebben üti meg, erőre kap és megüti az édesapját. Ami nagy hiba, ugyanis elkergetik otthonról. Jobban mondva ő fut el az apja elől...