A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

65

Jia pov

Délutánig voltunk kint a parton. Megbeszéltük, hogy
sütünk közösen palacsintát. Jaeho elment a boltba, én addig tovább próbálgattam Minho keresését, de sikertelenül jártam. Az ablakhoz sétáltam és nézelődtem. Csak szólnom kéne neki, hogy itt vagyok. Ha történik valami, tudja hol keressen. De mégis hogy üzenjek neki, ha a telefon egyszerűen nem engedi, hogy írjak neki, és felhívni sem tudom. Küldjek neki levelet ? De mire azt megkapja visszamegyünk Szöulba.
Homlokomat fogva sétálgattam az ablak előtt. Szememmel kiszúrtam egy étterem féleséget, nem messze a parttól. Bingó ! Ott csak van egy telefon, vagy számítógép, vagy valami. Talán onnan tudok üzenni Minhonak. Gyorsan futottam ki a szobából. A bejárati ajtó kilincsére helyeztem a kezem, de az lenyomódott és Jaeho lépett be rajta.

- szia...- léptem hátrébb.

- szia. - csukta be maga után az ajtót.

- um..add segítek. - vettem el tőle az egyik bevásárló szatyrot.

- köszönöm. Megcsinálod a tésztát, vagy megcsináljam én ? - jött utánam a konyhában.

- csináld te, majd én megsütöm őket. - pakoltam ki a szatyorból.

- rendben. - mosolygott kisfiúsan. - addig keress valamilyen zenét. - dobta felém a mobilját, aztán nyakába akasztotta a kötényt.

- oké. - bólintottam. A hangfalhoz léptem, rácsatlakoztattam a telefont, aztán keresgélni kezdtem a sok felkapott dal között. - van kedvenc zenéd ? - pillantottam rá, majd vissza a telefonra.

- WayV-Love Talk. - gyorsan bepötyögtem a keresőbe, aztán bekapcsoltam. Figyelemmel követtem végig, ahogy összekeveri a palacsinta tésztáját. Miközben keverte a tésztát a dal szövegét dúdolta, ami megmosolyogtatott. A zene félbeszakadt, helyette a csengőhangja szólt. Kezét megtörölte, a telefonhoz lépkedett, lecsatlakozott a hangfalról. - ismeretlen szám. - nézett rám.

- vedd fel, lehet, hogy valahonnan keresnek. - vontam vállat. - addig én befejezem. - mentem a tésztához. Hümmögött és bólintott.

- igen ? - emelte füléhez a telefont és kiment a nappaliba. Miután jónak láttam a tésztát az első adagot ki is sütöttem. Míg sült a következő azon gondolkodtam, hogy nutellás legyen, vagy inkább banános.

- Jaeho ! Banános legyen, vagy nutellás ? - mentem ki hozzá, kezemben a banánnal és a nutellával. A nutella felé mutatott, utána a banánra, aztán megint a nutellára. A banánt ráraktam a nutellára, kérdőn pillantottam rá, hogy mind a kettő. Ő pedig bólogatott. A telefonból, mintha a nevemet hallottam volna. Szemem a készülékre tévedt. Homlok ráncolva mentem vissza a konyhába. Kis idő elteltével Jaeho is bejött.

- téves hívás volt. - ült le az asztalhoz. Ha téves hívás lett volna nem tartana ilyen sokáig letenni. Olyankor megmondják, hogy rossz szám és kész. Itt valami nem kóser.

- értem. - bólintottam. Felállt az asztaltól, hogy a hangfalhoz tudjon sétálni. Rácsatlakozott, s elindított egy zenét. Kaptam az alkalmon. - be tudnád ezt fejezni, amíg én elrohanok a mosdóba ? - néztem rá. Mosolyogva bólintott. Kimentem a konyhából, de nem a mosdóba mentem, hanem a bejárati ajtóhoz. Halkan nyitottam ki az ajtót, habár a zene elnyomta a hangját. Amint kint voltam a házból egyenesen rohantam az étterem felé. Ahogy odaértem nagyokat lélegeztem. A hasam elkezdett fájni. Az ajtó felett egy táblára fel volt írva díszes betűkkel, hogy Jellyfish Bistro. Rendbe szedtem a hajam, ami a szélnek köszönhetően úgy néz ki, mintha valaki megcibált volna. Senki nem volt bent, csak a pult mögött álló fiú volt bent. - bocsi, hogy zavarlak, de tudnék telefonálni ? - álltam meg a pult előtt. Értetlenül nézett rám. Aish..nem Koreában vagyunk... Minden angol tudásomat bevetve kérdeztem meg, hogy tudok-e telefonálni. Az lett a vége, hogy ide adta a mobilját, hogy írjam be a fordítóba, mit is szeretnék. Mikor visszanyújtottam neki a telefont megvilágosodva bólintott. Nem telt bele egy percbe sem, egy vezetékes telefonnal tért vissza. Reménykedtem benne, hogy ezzel sikerül felhívnom Minhot.