A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

59

Minho pov

Ahogy közeledett a kilenc óra, a szívem úgy vert gyorsabban. Féltem a fiúkat, nem is kicsit. Mikrofonos fülhallgatóval fogjuk tartani a kapcsolatot.  Fegyvereinket a fekete ruhánk alá rejtettük el. Az egyetlen puska, amit nem tudtunk elrakni, az Hyunjin Tac 50-ese volt.

- még mindig nem kell kocsi? - sétáltam Hyunjin mellé, aki a fegyverét próbálta tagargatni az utcán.

- Felix! Szerinted melyik kocsiba nincsen riasztórendszer? - kérdezte a szőkét, figyelmen kívül hagyva kérdésemet.

- nem tudom, talán egy kilencven éves ladában. - fordult felé teljes komolysággal. - ember, Moszkvában vagy, itt nem tudsz kocsit lopni! A kocsik lopnak téged...- fordult vissza. 

- de ne szívd mellre. - paskoltam meg a vállát. Próbáltunk nem a legfeltűnőbben elsétálni a kikötőig. Csendben kötöttük el azt a hajót, amivel nappal voltunk.

- itt menjél kocsival, ha tudsz...- morogta mellettem Hyunjin. Zseblámpát kapcsolva világítottuk az utat. A mocsaras résznél leszálltunk a hajóról, és megint sétáltunk.

- azért másabb sötétben itt lenni. - jegyezte meg Seungmin.

- egyetértek. Csak nekem van olyan érzésem, mintha kémek, vagy nem tudom mik lennénk? - kérdezte Jisung.

- James Bond. - nevette el magát Chan.

- én itt leválok. - ment be az erdőbe Hyunjin.

- vigyázz magadra! - kiáltottam utána, de nem túl hangosan. - Felix, ugye hoztad a laptopodat?

- azért hülye nem vagyok, hyung. - rázta meg a laptopját a kezében.

- rendben. - csendben folytattuk az utat, egyedül csak az erdő állatai hangja, a szél susogása, és a folyó folyása hallatszott. Mikor megláttuk a kastélyt mindenki készülődött.

- találtam egy sziklát nem messze a kastélytól. - jött Hyunjin hangja a fülhallgatóból.

- rendben, hány méterre vagy körülbelül? - kérdezte Chan.

- egy kilométerre...- Jisung halkan nevette el magát.

- egy kilométer?? Hogy vagy ilyen gyors? - kérdezte csodálkozva Seungmin.

- jó vagyok, ennyi az egész. Gyerekek, ha valakit eltalállok ezer bocs, és kórházi ellátást nem vállalok!

- sokra megyünk majd a bocsánatoddal. - vette fel a kesztyűt Changbin. - kezdődjön a móka.

- Felix, a kamerákat! - szólt Chan a fiúnak. Letelepedett egy fa tövébe, és nyomkodni kezdte a gépet.

- szóljatok, ha lőhetek.

- még ne, majd ha Felix belépett a kamerák rendszerébe.

- a WiFin keresztül tudok belépni csak. Fel kell törnöm azt is.

- akkor igyekezz, ne dumálj! - sürgette Jisung.

- mindjárt...kész..félig...

- szívbe, vagy fejbe fájdalmasabb dobni a pillangókést? - kérdezte a semmiből Jeongin.

- miért érdekel az téged? - kérdezett vissza Changbin.

- hát, hogy tudjam hova dobjam. - emelt fel egy pillangókést.

- majd kipróbálod és megtudod. - veregette meg a vállát Seungmin.

- kész van! Anyám...az udvaron vannak vagy százan.