A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

110

Jia pov

A konyhában mosogattam, mikor két kar fonódott derekamra. Egy sikítással dobtam el a tányért, ami a kezemben volt.

- ennyire ijesztő nem lehetek. - szólalt meg San, s a nyakamba csókolt.

- megijesztettél. - fogtam meg újra a tányért.

- nem állt szándékomban. - simogatta hasamat. - hány hónapos a kicsi ? - morogta nyakamba.

- lassan nyolc. - zavar, hogy ennyire rajtam van, mégsem mutathatom ki.

- a nevét tudod már ? - támasztotta meg állát vállamon.

- Yoonah, és Daehyun.

- mi ? - engedett el döbbenten. - nem tudod a nemét, még ?

- de, fiú, és lány lesz. Ikrek. - néztem rá. Összezavarodott tekintettel bambult rám.

- kettő ? - mutatta a számot, majd a hasamra mutatott.

- aha, kettő. - bólintottam.

- adj egy poharat. - nyúlt az elmosott poharakhoz, elvett egyet, megtörölte, majd engedett bele vizet.

- ha nem szeretnéd, enge-

- nem, nem. Nem mondtam, hogy nem szeretném, csak meglepett. Lee ilyen jó volt ? - kérdezte fintorogva.

- jo- mielőtt kimondtam volna, eszembe jutott a kis tervem, így inkább befogtam, s visszafordultam a mosatlanolhoz.

- ma vendégem lesz. Szeretnél csatlakozni hozzánk ? Büszkélkednék a gyönyörű feleségemmel. - nyalta meg ajkait.

- hát...nem tudom. - vontam meg vállamat.

- ugyan már, édes. - sóhajtott, s mögém állt. - csak mellettem kell ülnöd. - simított karomra.

- kik jönnek ?

- régi barátok. Nos ? Csatlakozol ? Kérlek..

- egy feltétellel. - töröltem meg kezemet.

- nem engedlek el. - shit...

- nem is azt akartam. - fordultam vele szembe, csábos mosollyal arcomon. - hanem azt, hogy Wonwoo is legyen ott. - pillantottam rá ártatlanul.

- miért ? - húzta fel egyik szemöldökét.

- nagyobb biztonságban érezném magam. - kaptam el róla tekintetem. - és Jonghyun is legyen ott.

- mellettem nem érzed magad biztonságban ?

- eltekintve attól, hogy hoztál ide...- húztam el a számat.

- magadtól nem jöttél volna. Mutatok valamit. - fogta meg kézfejem, és megcsókolta. Kihúzott a konyhából, utána a szobába vitt. - az a tiéd. - mutatott az ágyon lévő ajándék zacskóra.

- az enyém ? - csoszogtam az ágyhoz. Belepillantva a zacskóba egy bézs színű ruhát húztam ki belőle. Kismama méret... - miért kapom ? - fordultam hátra hozzá.

- egy férj nem kényeztheti kedvére a feleségét ? - jött közelebb mosolyogva. Annyira zavar, irritál, ahogy a feleségének hív, magát pedig a férjemnek tartja, hogy a hányinger kerülget. Szegény Oppa....forogna a sírjában, ha ezt tudná.

- de...de akkor sem kellett volna.

- próbáld fel. - lépett felém, és egy puszit adott a számra. Ajkát beharapva ment ki a szobából. Átvettem a ruhát, aztán kimentem Sanhez.

- na, milyen ? - háttal állt nekem. Kíváncsi tekintettel fordult meg. Ajkai elnyíltak, majd mosolyra húzódtak.

- ha nem lennél terhes, letepernélek. - mondta halkan, de hallhatóan.